A Tolna megyei börtönben összefogtak a rabok: nekik is kevés jut, mégis rászorulóknak gyűjtenek ételt

Dominik a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet egyik rabja, akinek ötlete nyomán a helyi börtönben csaknem negyven rab csatlakozott már a jótékonysági ételosztó programhoz. A megvalósításban az intézmény lelkésze is közreműködött, aki minden fogvatartottal jó kapcsolatot ápol, vallási hovatartozástól függetlenül – írja az Abcúg.

A 32 éves Király Dominik 2015 óta ül kábítószer-kereskedelem miatt, de az eredetileg hét éves büntetéséből már két év múlva szabadulhat. A férfi kinti életében is segített másokon: kisállatok mentésével foglalkozó szervezeteknek adományozott. Fogvatartottként azonban a mások megsegítése általi öröm mellett egy egész más dolgot is jelent számára az, hogy ő is adhat másoknak: adakozni egy szabad döntés, márpedig a börtönben elég kevés szabadsága van a raboknak.

Nem csak azért adományozok, mert én jót teszek vele, hanem mert magamnak okozok örömöt azzal, hogy adok másoknak, hogy dönthetek erről. Ebben valamilyen szinten van önzés

– vallota be őszintén a férfi, aki a börtön műhelyében dolgozik szakmájában, hegesztőként. Ha nem dolgozna, nem nagyon tudna támogatni másokat a bv-intézetek szigorú előírásai miatt. A szabályzat szerint ugyanis kizárólag a börtön boltjában megvásárolt élelmiszert juttathatják ki az intézetből. Pénze pedig általában annak van odabent, aki dolgozik, havi 10-30 ezer forintos fizetésért, de persze van, akit a rokonai támogatnak.

Ételt akart kicsempészni a beszélőn

A kezdeményezés azután indult el, hogy Dominik meglátta, ahogy egy előzetesben lévő férfi megpróbál ételt kicsempészni a családjának a beszélőn keresztül. Az előzetes letartóztatás alatt a fogvatartottnak nincs pénze, nem tud magának venni plusz élelmiszert, és mivel ez a legnehezebb időszak minden elítélt számára, általában az összes ételt elfogyasztják, amit a börtön biztosít nekik. De ez a férfi mégis a családjának akarta adni saját ellátmányát.

Elképzeltük a helyzetet, hogy mennyire lehet kétségbeesett, hogyha megpróbálja ezeket az ételeket kiadni, és akkor úgy gondoltuk, hogy mi sokszor kidobjuk az ételeket, amiket megvásárolunk, de nem eszünk meg. Pedig ezek hosszú szavatosságú, tartós élelmiszerek, amikkel igazából bármi mást is lehetne kezdeni. Ekkor jött ez az ötlet, hogy mi lenne, ha összeszedné a lelkész úr, és valahogy eljuttatná annak, akinek szüksége van rá

– magyarázta Dominik, aki rögtön felkereste a lelkészt, hogy segítsen megoldást találni erre a problémára. Saját élelmiszereiket nem adhatták oda rászoruló társuknak, mivel ez tiltott üzletelésnek minősült volna, és még a lekész sem adhatta oda Dominik és társai adományát az érintett családnak. Ezért amellett döntöttek, hogy karitatív szervezeteknek gyűjtenek majd. Eleinte csak Dominik és két barátja vett részt a programban, amelyhez most már majdnem az összes dolgozó rab csatlakozott. Pedig a börtönben a pénz és a vásárlás lehetősége nagy dolog.

Ez nem arról szól, hogy rossz a koszt, amit kapunk, nem. Hanem az egy kis luxus, amikor az ember csokoládét vehet, vagy megihat egy kólát a vacsora mellé. A legtöbb ember megpróbál egy kis boldogságot meríteni itt benn a spájzból, ha az étkezésben döntést hozhatok, az egy nagyon nagy plusz, boldogság

– magyarázta Dominik.

Lemondanak arról, hogy megegyék az ételt

A kezdeményezésben részt vevő rabok nem úgy gyűjtik az élelmiszert, hogy külön vásárolnak maguknak, és külön a rászorulóknak, hanem hosszú szavatosságú élelmiszereket választanak, amiket akkor adnak oda, ha nem eszik meg, vagyis arról mondanak le, hogy később megegyék.

Ha éppen három hónap múlva akarom elfogyasztani pont azt, és nem tehetem meg, akkor lemondok róla. Legtöbben azért kerültünk ide, mert valamiről nem tudtunk lemondani, hát itt megtanultunk, és nem is olyan nehéz

– mondta Dominik. Az adományok lassan gyűlnek, általában hetene egy zacskónyi étel jön össze. Az első nagyobb csomagot négy hónapig gyűjtötték, most készülődik a második adag. 

Az elején még néztem, hogy na, milyen a szavatossága. Azóta nem nézem, mert erre nagyon kiterjed a fogvatartottak figyelme. Olyat adnak oda, ami még ha három hónap múlva kerül ki, akkor is érvényes szavatosságú lesz

– fogalmazott Kaszó Gyula, a rabokat segítő lelkész. Ő nagyra becsüli, hogy miközben a fogvatartottak nélkülöznek, arra gondolnak, hogy másoknak adjanak. Dominik 2020-ban szabadul, és azt tervezi, hogy folytatja a karitatív tevékenységeket, de leginkább állatoknak szeretne segíteni.