A szaploncai vidám temetőt egy fafaragó-rímfaragónak köszönhetjük
A szaploncai temető Erdélyben, Máramaros megyében található. Különlegességei az 1935-1977 között Stan Ioan Pătraș fafaragó, később pedig tanítványa, Dumitru Pop-Tincu által készített vidám síremlékek. Az élénk színekkel, úgynevezett szaploncai kékkel, olajfestékkel megfestett fejfák száma meghaladja a nyolcszázat. A temető UNESCO-védelem alá is került.
Archaizáló nyelvezetű, gyakran humoros sírfeliratok, és naiv festmények láthatók a sírokon arról, hogyan hunyt el az ott nyugvó. A vidámság a sajátos életszemléletből árad: bárkiről is legyen szó, gyilkosról vagy áldozatról, a versfaragó fafaragó lezárt életutakat állít tanulságul az életben maradottaknak, az utódoknak. A sorok ugyanazt az üzenetet hordozzák: bármit tettünk, szerettünk, óhajtottunk, vétkeztünk is a földön, egy a sorsunk – mind a föld alá kerülünk.
Az évtizedek folyamán sajnos a régebbi keresztek alja korhadni kezdett, színeiket a nap kiszívta, de még így is nagy élmény meglátogatni a szaploncai tarka, vidám temetőt. A fafaragónak a faluban emlékmúzeuma is van.
Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belémvágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
Itt a nagy templom tövén
Te is megtérsz majd mellém.
Nyugszom én idelenn
Stan George a nevem
Szegény élet, jött a vég
Semmivé lett mint a jég
Illés napján kapáltam
A villám erősebb volt nálam
Apám megharagudott
És anyám se nyughatott
Örökké megsiratott.
Fiatalon távoztam
19 ha voltam.
Forrás: Cseke
Címlapfotó: Wikipedia
