A férj öltése: a horvát egészségügyi miniszter nem törődik a nőgyógyászati erőszak ellen tiltakozó nőkkel
Mióta Ivana Nincevic-Lesandric horvát képviselő a parlamentben elmesélte, milyen kíméletlen bánásmódot tapasztalt egy vetélése után, egymás után számolnak be nőtársai az őket ért erőszakos nőgyógyászati élményekről – írja a BBC.
Ivana Nincevic-Lesandric a horvát parlamentben “középkori kezelésnek” minősítette az orvosok eljárását, akik elmondásai szerint kikötözték a végtagjait, majd érzéstelenítás nélkül hajtottak végre rajta küretet, amit élete legfájdalmasabb harminc percének nevezett.
Milan Kujundzic egészségügyi a történetet fantazmagóriának bélyegezte, és közölte: a horvát kórházakban nem így mennek a dolgok, majd annyit fűzött még hozzá, hogy ránéz az ügyre, amennyiben Nincevic-Lesandric odaadja a papírjait.
Két nap alatt 400 nő csatlakozott Nincevic-Lesandric felszólalásához
A horvát nők nem értenek egyet az egészségügyi miniszterükkel: sokan védelmükbe vették a képviselőnőt, akinek lépését példa nélkülinek és bátornak nevezték. A “Cselekvő szülők” (RODA) névre hallgató horvát aktivista csoport – amely már évek óta próbálja bedobni a témát a közbeszédbe – gyorsan reagált az eseményekre, elindították a #TördMegACsendet kampányt, és egy hétvége alatt 400 nő történetét gyűjtötték össze az általuk elszenvedett kegyetlen nőgyógyászati gyakorlatról, amelyet az illetékes minisztériumhoz is benyújtottak.
A beszámolókból kiderül, hogy volt, akin szövettani mintavételt, másokon császármetszés utáni varrást hajtottak végre érzéstelenítés nélkül. A fájdalmas eljárások mellett a nőknek durva verbális inzultussal is meg kellett küzdeniük: a leírások szerint a nőknek olyanokat mondanak, mint például ha szexuális aktusra képes volt, akkor a fájdalmat is el kell tűrnie, vagy hogy azért varrják őket össze, hogy a férjüknek jó legyen.
Az egészségügyi miniszternek ez is kevés egy vizsgálathoz
Az egészségügyi miniszter szerint “viszonylag kevés” beszámoló érkezett, és azok névtelensége miatt nehéz lenne vizsgálatot indítani. Annyit ismert el mindösszesen, hogy a különféle intézményekben eltérő érzéstelenítési gyakorlat folyik, és szükség van arra, hogy a betegek és az orvosi oldal közötti kommunikációt fejlesszék.
Egy helyi nőgyógyász, Ulla Marton is megszólalt a kampány kapcsán. A doktornő szerint az esetek döntő többségében az egészségügyi dolgozók nem tudatosan durvák a betegekkel, csupán nem változtatnak a hosszú évek óta bevett gyakorlaton. Másik problémaként az aneszteziológusok hiányát említi, akiknek jelentős része az EU-csatlakozás után a sokkal jobb munkakörülményeket biztosító külföldi kórházakat választotta a hazai intézmények helyett. Marton úgy véli, a kismamák elleni durva fellépésnek kulturális alapja is van: az emberek egy része abban a hitben él, hogy egy anyának el kell tudnia viselnie a fájdalmakat.
