150 éve született Marie Curie

A radioaktivitás úttörőjeként számon tartott, Marie Curie fizikus, kémikus, Maria Sklodowska néven, Varsóban 1867. november 7-én ötödik gyermekként született. Édesapja matematikát és fizikát tanított és egyszerre két fiúgimnáziumot igazgatott. Édesanyja pedig egy lányinternátust vezetett Varsóban. Mivel felmenői tanárok voltak, neveltetése révén nagyon komolyan vette a tanulást. Anyja és idősebb nővére korai halála után Marie elfordult a római katolikus vallástól és agnosztikus szabadgondolkodónak vallotta magát. Bár az érettségijét kiváló eredménnyel tette le, az egyetemre nem vették fel, mert a nők továbbtanulását nem pártolták ebben az időben.

Az 1863-as lengyel felkelés következtében Maria családja elvesztette vagyonát, így a gyerekeknek nem maradt lehetőségük egyetemre menni. A testvérek a megpróbáltatások ellenére sem tettek le arról, hogy egyetemre menjenek. Maria nevelőnőnek állt egy földbirtokos családnál, hogy pénzt keressen. Azonban beleszeretett a fiatal matematikus Kazimierz Zorawskiba. A fiú szülei a kölcsönös szerelem ellenére is megtiltották a házasságot, Marie szegénysége miatt.

Ennek következtében Marie a szerelmét és állását is elveszítette, ráadásul a szakítás hatalmas lelki traumát okozott neki és a férfinak is. Évekbe telt, mire kiheverte veszteségét, Zorawski pedig élete végéig nem tudta elfelejteni Marie-t, és még időskorában is kijárt szerelme szobrához.

Marie ezek után házitanítónak állt, közben beiratkozott első tudományos tréningjére Mengyelejev asszisztenséhez Varsóban. 1891-ben Párizsban megkezdte egyetemi tanulmányait is a Sorbonne természettudományi karán. Itt matematikát, fizikát és kémiát tanult, miközben egy szegényes padlásszobában élt. Nappal tanult, este magánórákat adott, hogy fizetni tudja költségeit. Végül1893-ban fizikából, 1894-ben matematikából diplomázott, ezután pedig munkát kapott professzorának kutató laboratóriumában.

A munka során megismerkedett Pierre Curie-vel, későbbi férjével, akivel közös érdeklődés és szimpátia alapozta meg kapcsolatukat. Hamarosan szerelem szövődött kettejük között, majd 1895-ben összeházasodtak és két lányuk is szükletett. Közös laboratóriumban dolgoztak, minden idejüket egymásnak és felfedezéseiknek szentelték.

Marie Curie tudományos munkája során felfedezte a polóniumot és a rádiumot, és ezekkel az anyagokkal, valamint az uránnal végzett kísérletei során számos fontos eredményre jutott. 1903-ban férjével megosztva fizikai Nobel-díjat kapott a radioaktív sugárzás kutatásáért.

A Nobel-díj híressé és elismertté tette a házaspárt: Pierre engedélyt kapott saját laboratóriumának felállítására a Sorbonne-on, ahol professzornak nevezték ki, Marie-t pedig kutatási igazgatónak tette meg az egyetem, ami hatalmas szó volt akkoriban egy nő számára. 

Az idillikus hétköznapok azonban egy csapásra felborultak, mert 1906-ban Pierre váratlanul meghalt egy utcai balesetben. Marie hirtelen egyedül maradt a magánéletben és a munkában egyaránt. Pár héttel a haláleset után kinevezték őt Pierre helyére professzornak az egyetemen, ezzel ő lett az első nő professzor. Azért, hogy fájdalmáról elterelje a figyelmét, belevetette magát a munkába. 1911-ben a kémiai Nobel-díjat is megkapta. Közreműködésével megalapították a Rádium Intézetet, ahol kémiai, fizikai és orvostudományi kutatásokat végeztek.

Az I. világháború után Amerikába utazott, hogy pénzt teremtsen munkája folytatásához és a felszerelések beszerzéséhez. Az ő vezetése alatt vizsgálták először a rákos sejtek radioaktív izotópokkal való kezelésének lehetőségét is.

Annak ellenére, hogy rengeteg nagyszerű felfedezésre jutott, az emberi szervezetre nézve veszélyes, halálos következményeiről nem volt tudomása. Kutatómunkája így az életébe került, mivel mindenféle óvintézkedés és védőöltözet nélkül dolgozott a halálos anyagokkal.

1934-ben, 67 éves korában aplasztikus anémiában halt meg, amelyet a csontvelő elégtelen működése, rákja okozott.

Marie Curie minden személyes tárgya nagymértékű radioaktív sugárzásnak volt kitéve, így hagyatékának darabjait a párizsi Curie Múzeumban a látogatók a mai napig kizárólag védőruhában tekinthetik meg. Munkásságát lánya folytatta, aki 1935-ben szintén Nobel-díjat kapott tevékenységéért. Életét számos filmben és könyvben feldolgozták, életrajzát először saját lánya írta meg. Nevével számos intézetet és kutatóközpontot fémjeleznek a mai napig is.

^{Cikk forrása: NLCafe}

^{Címlap kép: Thinkstock}