"Itt mutyizni, lopni, hazudni kell, ehhez pedig bátornak kell lenni" - mondja a Gázos az Állami Mutyiról, ahol a legtöbb közpénz lenyúlása a cél
Nem minden társasjáték akar kedves, családbarát és konfliktuskerülő lenni. Vannak olyanok is, amelyek direkt a provokációra, a fekete humorra és a társadalmi szatírára építenek – az Állami Mutyi pontosan ilyen. Ez a magyar fejlesztésű partijáték egy fiktív, de sokak számára ismerős közegbe helyezi a játékosokat: itt nem a becsület, hanem az ügyeskedés, a blöff és egy jól időzített gáncsoskodás vihet közelebb a győzelemhez.
A játék alapötlete röviden annyi, hogy a résztvevők befolyásos, tűzközeli szereplőket alakítanak, és az nyer, aki a végére a legtöbb közpénzt gyűjti össze.
Mi az az Állami Mutyi társasjáték?
Az Állami Mutyi egy szatirikus, politikai társasjáték, aminek központi eleme a pénzosztás, az alkudozás és a kölcsönös bizalmatlanság. Pörgős, hangos, interakciókra épülő stratégiai partijátékról van szó, ahol nincs klasszikus értelemben vett szerencsefaktor-központú haladás: a hangsúly inkább a döntéseken, a reakciókon, a blöffön és az egymás közti játszmákon van.
A játék felnőtteknek ajánlott, 4-8 fő játszhatja, egy menet pedig nagyjából 30 percet vesz igénybe, bár egyes leírások szerint ez 30-45 perc is lehet, a társaság dinamikájától függően.
A dobozban karakterjelölők, akciókártyák, közpénzkártyák, pénzosztó jelölő, egy „Csődbe ment a Haza” kártya és játékszabály található. A játékvilág nyíltan szatirikus:
a cél minél több közpénzt zsebre vágni, miközben a játékosok egymást próbálják manipulálni, zsarolni, blokkolni vagy épp átverni.
Hogyan kell játszani az Állami Mutyival?
A játékmenet lényege, hogy minden körben van egy pénzosztó, aki elosztja az aktuális közpénzcsomagot a játékosok között. Itt jön az első fontos döntés: a többiek elfogadják az osztást, vagy fellázadnak ellene. Ha átmegy az elosztás, indul a tényleges mutyizás, ahol akciókártyákkal lehet plusz pénzhez jutni, másokat zsarolni, lépéseket blokkolni, visszavágni vagy éppen blöffölni. A játék ettől válik igazán elevenné, mert nem előre megírt poénokra vagy eseménylapokra épít, hanem arra, hogy a játékosok hogyan reagálnak egymás döntéseire.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy kör alatt könnyen felborulhatnak a frissen kötött szövetségek, gyorsan elfogyhat a bizalom, és az is előfordulhat, hogy valaki látványosan jól jár, majd a következő percben mindenki ellene fordul. Az Állami Mutyi ezért inkább azoknak való, akik szeretik a hangos, beszélgetős, sok interakcióval járó partijátékokat, és nem bánják, ha a győzelemhez néha nem az egyenes út vezet.
Kiknek ajánlott ez a szatirikus partijáték?
Elsősorban olyan baráti társaságoknak, akik vevők a politikai szatírára, az iróniára és a görbe tükörre. Az Állami Mutyi nem klasszikus családi társas abban az értelemben, hogy nem egy ártatlan, mindenkinek kényelmesen ajánlható játék: a témája megosztó lehet, a humora direkt, a működése pedig arra épül, hogy a játékosok egymással szemben pozicionálják magukat. Emiatt inkább felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, közéleti utalásokra nyitott társaságoknak lehet jó választás.
Azok is élvezhetik, akik a hagyományos partijátékokból már kinőttek, és valami olyat keresnek, ami egyszerre vicces, pimasz, és erősen a játékosok közti dinamikára épít. Aki viszont inkább nyugodt, konfliktusmentes, kooperatív társasozást szeret, annak ez valószínűleg nem ez lesz a kedvence.
A játék bemutatása a gyakorlatban
Az Állami Mutyit az alkotóval, Győri Domonkossal és két random játékossal próbálta ki a 24.hu. Aki a gyakorlatban is szeretné látni a játék működését, annak ezt a videót érdemes megnéznie.
„Itt mutyizni, lopni, hazudni kell, ehhez pedig bátornak kell lenni”
A társasjáték oldalán őszinte véleményeket adnak a játékról maguk a szereplők is. Így például a Gázos, aki azt mondja: „Én ebben a játékban azért vagyok nagyon ügyes, mert nem vagyok bátortalan. Itt mutyizni, lopni, hazudni kell, ehhez pedig bátornak kell lenni. Bár a végén sosem tudom megszámolni, mennyi pénzem van összesen, mert nem vagyok én matematikus.”
A harcosok egyenként is bemutatkoznak a honlapon, rosszul választani nem is lehet közülük, hiszen mindenki nagy mutyimester. Egyedül a Zebra, aki azt írja: „Én amúgy őszintén nem tudom, mit keresek itt.”
Az alkotó pedig így fogalmaz a játék létrejöttéről: „Normális körülmények között valószínűleg ez az egész eszünkbe se jutott volna. Aztán a helyzet úgy alakult, hogy kis hazánkban ahogy zajlanak a dolgok az minden csak nem normális. Ennek a véleményünknek szeretnénk játékos köntösben hangot adni.”
A Mutyi csak itt működik, magyar közegben, mert teli van öniróniával, abszurd helyzetekkel – itt kell élned, hogy elhidd! -, és a jól ismert „megoldjuk okosba” fordulatokkal.
