Az 1950-es években még száraz, kopár síkság volt - ma 33 ezer hektárnyi területen évente több mint 4 millió tonna zöldséget és gyümölcsöt termesztenek
Műholdról nézve hatalmas, vakítóan fehér folt terül el a Földközi-tenger partján. Első pillantásra akár sónak vagy hónak is lehetne nézni, valójában azonban üvegházak és fóliasátrak tízezrei borítják a délkelet-spanyolországi Almería környékét. A területet nem véletlenül emlegetik műanyagtengerként. Az andalúz kormány adatai szerint napjainkban mintegy 33 ezer hektáron folyik itt intenzív kertészeti termelés, évente pedig több mint négymillió tonna zöldség és gyümölcs kerül ki a fóliák alól.
A ma Európa egyik legfontosabb mezőgazdasági központjának számító vidék néhány évtizeddel ezelőtt még egészen máshogy festett.
Az 1950-es években még szinte semmi nem volt itt
A Dalías-síkságot az 1950-es években főként bozótosok, legelők és kisebb gazdaságok jellemezték. A félszáraz területen a gazdáknak egyszerre kellett megküzdeniük az erős széllel és a kevés csapadékkal. A fordulat akkor kezdődött, amikor a helyi termelők műanyag fóliával kezdtek kísérletezni.
A módszer a vártnál is jobban bevált. Az évtizedek során megjelent a csepegtető öntözés, a hidropóniás termesztés, a szabályozott klíma és a biológiai növényvédelem is. Így vált Európa egyik legszárazabb térsége hatalmas mezőgazdasági termelőközponttá. A NASA korábban több, mint 40 ezer hektárra becsülte a fóliával borított terület nagyságát, a frissebb helyi adatok szerint azonban a ténylegesen lefedett terület mintegy 33 ezer hektár. Ez nagyjából akkora, mint Málta teljes területe.
Innen kerül rengeteg zöldség az európai boltokba
Almería ma egyebek mellett paradicsomot, paprikát, uborkát, cukkinit, padlizsánt, görögdinnyét és sárgadinnyét termel óriási mennyiségben. A térség egyik legnagyobb előnye, hogy akkor is képes nagy mennyiségben ellátni az európai piacot friss zöldséggel és gyümölccsel, amikor a kontinens más részein az időjárás ezt már nem teszi lehetővé.
A 2024-2025-ös szezonban a tartomány termelése meghaladta a négymillió tonnát. Az exportból származó bevétel megközelítette a 3,7 milliárd eurót, vagyis nagyságrendileg az 1500 milliárd forintot.
Csak paprikából 913 ezer tonna termett a térségben a hatósági adatok szerint.
Az elképesztő méretek miatt a fóliasátrak együttese műholdképeken is jól látható. A Földközi-tenger partján fekvő hatalmas fehér folt mára Almería egyik legismertebb jellegzetessége lett.
Még a környék időjárását is megváltoztatták a fehér fóliák
A fóliatenger nem csak a tájat és a gazdaságot alakította át. A kutatások szerint a hatalmas fehér felületek a helyi mikroklímára is mérhető hatást gyakoroltak. Az Almeríai Egyetem kutatói az 1983 és 2006 közötti időszakot vizsgálva azt találták, hogy az üvegházakkal borított területen évtizedenként körülbelül 0,3 Celsius-fokkal csökkent az átlaghőmérséklet, miközben Spanyolország délkeleti részének többi területe melegedett.
A háttérben az úgynevezett albedóhatás áll. A világos fóliák jóval több napsugárzást vernek vissza, mint a korábban jellemző sötétebb talajfelszín. A vizsgálatok szerint az albedó nagyjából 0,09-cel nőtt, az átlagos sugárzási kényszer pedig mínusz 19,8 watt volt négyzetméterenként.
Ennek következtében a térség éves átlaghőmérséklete mintegy 0,25 Celsius-fokkal lett alacsonyabb a becslések szerint.
Ez azonban kizárólag helyi jelenség. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a módszer természetesen nem jelent általános megoldást a globális klímaváltozásra.
A mezőgazdasági fellendülésnek komoly árnyoldalai is vannak
Az almeríai modell sikere mögött komoly társadalmi és környezeti problémák is meghúzódnak. A rendkívül munkaigényes termelés az elmúlt évtizedekben migráns munkavállalók tízezreit vonzotta a térségbe. A fóliák környékén ma is találhatók olyan telepek, ahol az ott élők alapvető szolgáltatásokhoz is nehezen férnek hozzá. A Jezsuita Menekültszolgálat 2024-es becslése szerint csak Níjar környékén mintegy négyezren éltek ilyen körülmények között. A régióban korábban munkavállalók kizsákmányolásáról, hátrányos megkülönböztetésről és rossz lakhatási körülményekről is beszámoltak.
A műanyag hulladék kezelése szintén állandó kihívást jelent. Bár a mezőgazdasági ágazatban egyre több anyagot újrahasznosítanak, ekkora mennyiségű fólia használata jelentős környezeti terheléssel jár.
A vízért is komoly harc folyik
Talán még nagyobb kérdés a vízellátás. Almería Európa egyik legszárazabb térsége, de az intenzív mezőgazdaság hatalmas mennyiségű vizet igényel. A csepegtető öntözés ugyan csökkenti a pazarlást, de a helyi víztartó rétegekre továbbra is nagy nyomás nehezedik. Ezért egyre fontosabb szerepet kap a tengervíz sótalanítása és a megtisztított víz újbóli felhasználása.
A Campo de Dalías sótalanító üzeme naponta 97 200 köbméter vizet képes előállítani. Ez körülbelül nyolcezer hektárnyi mezőgazdasági terület ellátására elegendő, és a környék lakosságának vízigényéhez is hozzájárul.
A tartomány másik részén működő carbonerasi üzemben ennél is nagyobb, napi 120 ezer köbméteres kapacitás áll rendelkezésre.
Elképesztő az átalakulás
Almería történetét gyakran úgy mutatják be, mintha a gazdák néhány évtized alatt virágzó kertté változtattak volna egy sivatagot. A valóság ennél árnyaltabb. A Dalías-síkság nem valódi sivatag, hanem félszáraz vidék. Almería híres sivatagos területe, a Tabernas-sivatag a tartomány egy másik részén fekszik. Ettől azonban a változás még rendkívüli. A mintegy 330 négyzetkilométeres fehér fóliatenger ma Európa egyik legnagyobb intenzív mezőgazdasági térsége, jelentős szerepet játszik a kontinens szupermarketjeinek ellátásában.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Nem teljesíti a magyarok vágyát az EU, de a Lidl 2999 forintos...
A fordított hajmosás megmentheti a hajad: elég, ha a sampont csak...
Novemberi nyugdíjemelés: ekkor derülhet ki, jön-e pluszpénz
Így verhetnek át a benzinkúton: észre sem veszed, hogy más...
Kanalat tesznek az ablakba: szokatlan trükk terjed a...
