Ilyen ember a pszichológus szerint az, aki folyton a székre halmozza a ruhákat
A mindennapokban sokaknál előfordul, hogy egy hosszú nap után a ruhák nem a szennyeskosárba, hanem egy székre kerülnek: ez az apró szokás elsőre rendetlenségnek tűnhet, de a pszichológia szerint többet árul el a személyiségünkről, mint gondolnánk. Nézzük, mire jutottak a kutatók, akik régóta vizsgálják, hogyan tükrözi a tárgyainkhoz való viszonyunk a gondolkodásunkat!
Nincs erő a nap végén elpakolni
A pszichológusok szerint a ruhák elpakolásának halogatása gyakran egy belső konfliktus jele:
a rend iránti igény ütközik a döntési fáradtsággal és az energiahiánnyal.
Az agy ilyenkor hajlamos a fontosabb feladatokra koncentrálni, miközben az apró rendrakás háttérbe szorul. Ez a viselkedés sokaknál nem hanyagság, hanem tudattalan prioritásválasztás eredménye.

A jelenség más oldalról is értelmezhető: egyesek számára a ruha székre helyezése átmenetet jelent a munka és a pihenés között, másoknál egyszerűen elfogy az energia estére a rendrakáshoz. A rend és a rutin tehát összetett személyiségjegyekkel függ össze, és különböző embereknél más-más jelentést hordozhat.
Sok háztartásban a szék egyfajta “köztes zónává” válik: nem teljes káosz, de nem is tökéletes rend,
inkább kompromisszum a szabadság és a struktúra között. A ruhák ideiglenes felhalmozása gyakran tudatos vagy félig tudatos rituálé, amely a pragmatikus energiafelhasználást és az önazonosságot tükrözi.
Ezt árulják el rólad a szokásaid!
A pszichológusok megfigyelése szerint a ruhák felhalmozása a széken
gyakrabban fordul elő kreatív, rugalmas és absztrakt gondolkodású embereknél.
Ezek a személyiségek sokszor az ötleteket és projekteket helyezik előtérbe a részletekkel szemben, elfogadják a tökéletlenséget, és optimistán tekintenek az időre. Így a rendetlenség nem feltétlenül negatív jel, hanem akár a kreativitás, a rugalmasság és az optimizmus kifejezése is lehet.
A szakértők szerint a rend kialakítása akkor működik jól, ha fokozatosan, a személyiséghez igazítva történik. Egyszerű megoldásokkal – például nyitott ruhatartóval vagy külön kosarakkal – strukturálható a mindennapok rendje anélkül, hogy a spontaneitás sérülne. A ruhák széken való halmozása tehát nem rendetlenség, hanem egyéni működésmódunk és személyiségünk egyik jellegzetes lenyomata is lehet.

