A pszichológusok szerint erre utal, ha valaki eltűnik a közösségi médiából: sokat nyerhet vele
Miért tűnnek el egyre többen a közösségi médiából, és mit nyernek ezzel valójában? Egyre többen veszik észre, hogy a közösségi média által gerjesztett folyamatos dokumentálási kényszer rossz fényt vet az élményeikre. Pszichológusok és kutatók szerint a folyamatos fotózkodás és videózás gyakran a valódi jelenlét rovására megy – ezért azok, akik kilépnek ebből a körforgásból, sokszor gazdagabb, jobban „átélt” élményeket nyernek. Nézzük, hogyan működik mindez!
Elengedik a bemutatási kényszert
Azok az emberek, akik nem posztolnak a közösségi médiában, nem antiszociálisak vagy elmaradottak, hanem egyszerűen felismerték: az életük folyamatos fotózása és videózása elvette tőlük a valódi megélés lehetőségét. Lachlan Brown pszichológiai ismeretterjesztő elmondta: egy barátja évek óta nem posztol semmit, mert rájött, hogy
már a hétvégéit is úgy tervezte, mintha másoknak kellene bemutatnia őket.
Ez a felismerés egy fontos pszichológiai jelenségre mutat rá: ha tudjuk, hogy meg fogunk osztani valamit, az már előre megváltoztatja az élményt. A figyelmünk részben arra irányul, hogyan fogunk kinézni, mit sugall rólunk a kép, és mit gondolnak majd mások. Így az élmény nem pusztán megtörténik velünk, hanem előadássá válik, amit nem átélünk, hanem mi magunk játszunk el.

Szorongunk, miként mutatjuk meg magunkat
Ezt kutatások is alátámasztják: Alixandra Barasch kutató pszichológus és munkatársai kimutatták, hogy
ha valaki azért készít fotót, hogy megossza a közösségi médiában, kevésbé élvezi az adott pillanatot,
mint ha csak saját emléknek fotózna. Ennek oka az úgynevezett önprezentációs szorongás: az a belső feszültség, hogy milyen képet mutatunk magunkról másoknak.
A közösségi média használata tehát könnyedén átcsúszhat az élet megélése helyett az élet előadásába. Erica Bailey és Sandra Matz kutatása szerint azok az emberek, akik nagyobb különbséget tartanak fenn a valós és az online önképük között, kevésbé elégedettek az életükkel. Az autentikusabb önkifejezés jobb közérzettel jár, de még ez is energiát igényel –
míg a közösségi médiából való teljes kiszállás azzal jár, hogy megszűnik a folyamatos önmenedzselés kényszere.
Értékeljük a pillanatot!
Gondoljuk csak végig, milyen élmények érnek egy átlagos estén, és ezeket az egyszerű, hétköznapi pillanatokat mennyire tudjuk értékelni. Ezek nem látványos események, hanem az élet valódi szövete – egy vacsora, egy beszélgetés, egy séta. Ha az életünket tartalomként kezdjük szemlélni, ezek a pillanatok háttérbe szorulnak, mert nem elég érdekesek a megosztáshoz.
A nem posztoló embereket gyakran félreértik: sokan azt gondolják, hogy zárkózottak vagy lemaradtak.
Valójában inkább arról van szó, hogy felismerték a folyamatos megosztás árát, különösen a jelenlét minőségének romlását, és úgy döntöttek, hogy ez nem éri meg.
Lachlan Brown elárulta, hogy munkája miatt ugyan használ közösségi médiát, de a magánéletét igyekszik távol tartani tőle: nem titkolózásból, hanem azért, mert ezekben a pillanatokban tud igazán jelen lenni. A közösségi médiában ritkán, vagy akár egyáltalán nem posztolók nem a kapcsolódást utasítják el, hanem annak egy közvetített, mesterséges formáját. Inkább a közvetlen emberi kapcsolatokat és a saját, meg nem osztott élményeiket választják. Így visszakapják azokat az egyszerű, hétköznapi pillanatokat – például egy csendes hétköznapi estét –, amelyek nem látványos élmények, de teljes egészében az övék.
Fontos néha elszakadni a telefonunktól
Az állandó képernyőhasználat nemcsak pszichés, hanem gyakorlati szempontból is veszélyes lehet: ha például nem indítjuk újra elégszer telefonunkat, azzal komoly biztonsági kockázatot vállalunk. A szakértők szerint egyes típusok esetében elegendő hetente újraindítani a készüléket, míg másoknál napi ki- és bekapcsolás szükséges.

