Nem véletlenül ilyen fura alakú a perec: évszázados titok rejtőzik a formája mögött
A perec annyira hétköznapi látvány a pékségekben, hogy ritkán gondolkodunk el azon, miért néz ki pontosan úgy, ahogy. Vastagabb alsó rész, elvékonyodó tésztakarok, középen pedig a jellegzetes csavart rész – első pillantásra egyszerű péksüteménynek tűnik, a formájának története azonban évszázadokra nyúlik vissza.
Pedig nem csak azért alakították így, mert mutatós vagy praktikus volt. A perec formájához vallási jelentés, régi sütési hagyományok és még egy különös középkori legenda is kapcsolódik.
Az ókori Rómáig vezethet a perec története
A perec eredetének pontos történetét nem lehet egyetlen évhez vagy személyhez kötni. Az azonban ismert, hogy már az ókori Rómában is készítettek gyűrű alakú kenyereket, amelyeket különböző szertartások során is használtak.
A legelterjedtebb magyarázat alapján a perec jellegzetes alakja az évszázadok során fejlődött ki a korábbi gyűrű alakú kenyerekből.
A formát a korai keresztény közösségek is átvették, egyebek között az egyházi étkezésekhez és vallási alkalmakhoz. A ma is jól felismerhető, egymásba fonódó „karok” később, a középkorban jelentek meg.
Imára kulcsolt karokat jelképezhet a perec formája
A perec két vékonyabb, keresztbe hajtott tésztaszára a keresztény hagyományban imára összefont karokat jelképezett. Emiatt a péksütemény jóval többet jelentett egyszerű ennivalónál. Különösen kolostorokban készítették gyakran, ahol a hit és a vallás egyik szimbólumává vált. Egy időben még különleges áldást és gyógyító erőt is tulajdonítottak neki, ezért szent ételként tekintettek rá.
A perechez kapcsolódó vallási jelentés tehát több ponton is megjelent:
- az összefont tésztakarok az imádkozó ember karjait idézték,
- kolostorokban és vallási közösségekben is sütötték,
- a hit és az áldás jelképévé vált,
- hosszú időn át különleges erőt is társítottak hozzá.
Nem véletlen tehát, hogy a perec jellegzetes formája évszázadokon keresztül fennmaradt.
Egy legenda szerint háromszor kellett átsütnie rajta a napnak
A perec születéséről természetesen több legenda is fennmaradt. Ennek egyik legismertebb változatában egy pék azt a feladatot kapta, hogy süssön olyan kenyeret, amelyen háromszor is keresztül tud sütni a nap. A pék végül úgy hajtogatta és csavarta meg a tésztát, hogy három nyílás keletkezzen benne – így született meg a perechez hasonló forma.
Történelmi bizonyíték nincs arra, hogy valóban így találták volna fel a perecet, a történet azonban jól mutatja, mennyire régóta foglalkoztatja az embereket a különös forma eredete.
A pereckészítés ráadásul ma sem feltétlenül olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A tészta megfelelő sodrása és a jellegzetes karok kialakítása gyakorlott mozdulatokat igényel, különösen akkor, ha sok darabot kell gyorsan és azonos formában elkészíteni.
Még a perec neve is a „karokra” utal
Nemcsak a forma, hanem maga az elnevezés is érdekes. A német „Brezel” szó eredetét a latin brachiatellium kifejezéssel hozzák összefüggésbe, amelynek jelentése nagyjából „kis karok” vagy „karocskák”. Ez szintén arra utal, hogy a perec keresztezett tésztaszárait már régen is emberi karokhoz hasonlították.
Az évszázadok során a perec annyira szorosan összekapcsolódott a sütőiparral, hogy mára a német pék mesterség egyik legismertebb jelképévé vált.
Németország számos részén pékségek homlokzatán és cégérein is feltűnik a perec alakja. Különösen Bajorországban és Baden-Württembergben vált a helyi gasztronómiai kultúra meghatározó részévé, bár ma már természetesen messze Németország határain túl is ismerik.
De melyik a perec teteje és melyik az alja?
Még egy ilyen egyszerűnek tűnő kérdésben sincs teljes egyetértés. A szakmai megközelítés szerint a perec vastag, úgynevezett „hasa” található alul, míg a vékony, összecsavart tésztakarok vannak felül. A magyarázat logikája ugyanaz, mint az emberi test esetében: a karok fent, a törzs alattuk helyezkedik el.
A gyakorlatban azonban még a pékek között sincs mindenki, aki így gondolja.
Ingmar Krimmer schwäbisch halli pék például saját bevallása szerint éppen fordítva vélekedik erről. Szerinte a vastagabb rész van felül, mert sütés előtt ebbe az irányba helyezi a megformázott perecet a tepsire. Vagyis, bár a perec formájának több száz éves hagyománya és szimbolikája van, még ma is akad rajta olyan részlet, amelyen lehet vitatkozni.
Egy dolog azonban biztos: a pékségek egyik leghétköznapibbnak tűnő darabja jóval izgalmasabb történetet őriz, mint azt a reggeli első falatnál gondolnánk.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
A lomok közül került elő a páratlan Csepel BMX - Zoltán csak...
Leáldozóban a mikró! A Lidl az új lakástrendet árulja: 9999...
Aprópénzért dobott fel licitre egy működő erdei szállodát a...
Így vernek át a korlátlan fogyasztást kínáló éttermek, te...
Jobb, mint a légycsapó: filléres házi trükkel szabadulhatsz meg...
