Egy új kutatás szerint nem csak a figyelmünket vonzza a telefon: a testünk is erősebben reagálhat rá, mint gondolnánk
A telefonunk ma már szinte mindenhová elkísér bennünket. Ott van mellettünk munka közben, az ebédlőasztalon, a buszon, sőt sokaknál még az ágyban is. Ha megszólal vagy felvillan a kijelzője, szinte gondolkodás nélkül odakapjuk a tekintetünket. De mi történik akkor, amikor semmilyen értesítés nem érkezik, mégis ellenállhatatlan késztetést érzünk arra, hogy ellenőrizzük?
Az okostelefonok túlzott használatát számos kutatás hozta már összefüggésbe a fokozott szorongással, a koncentrációs nehézségekkel és a mentális egészséget érintő problémákkal. Az azonban továbbra sem teljesen világos, hogy pontosan mi áll ezeknek a kapcsolatoknak a hátterében.
Vajon a mobiltelefonok miatt leszünk figyelmetlenebbek és feszültebbek, vagy éppen azért fordulunk olyan gyakran a készülékünkhöz, mert eleve nehezebben tudunk koncentrálni?
Erre a kérdésre keresték a választ a japán Hokkaidói Egyetem kutatói is. A Communications Psychology tudományos folyóiratban 2025 márciusában megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogyan reagálnak az emberek a mobiltelefonokkal kapcsolatos ingerekre, és milyen összefüggés mutatható ki a figyelmük, a testi érzeteik és a szervezetük reakciói között.
A kutatásban 58 fiatal felnőtt vett részt, akiknek egy számítógépes feladatot kellett elvégezniük. A képernyőn megjelenő betűket kellett felismerniük, miközben a háttérben különböző képek tűntek fel.
Egyes képek mobiltelefonokhoz kapcsolódtak, mások pedig véletlenszerűen átrendezett, összehasonlításra szolgáló ábrák voltak.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a telefonhoz kapcsolódó képek mennyire vonják el a résztvevők figyelmét a tényleges feladatról.
Az eredmények alapján a résztvevők egy részének figyelmét még akkor is könnyen elterelték a mobiltelefonos ingerek, amikor azoknak semmi közük nem volt az éppen végzett feladathoz. A tudósok ezt a jelenséget figyelem torzításnak nevezik. Lényege, hogy bizonyos ingerek szinte automatikusan magukra vonják a figyelmünket, még akkor is, amikor valami egészen másra szeretnénk koncentrálni.
A vizsgálat során két különösen érdekes összefüggés rajzolódott ki:
1. Kevésbé figyeltek a saját testük jelzéseire egyes résztvevők
A kutatók azt vették észre, hogy azok a résztvevők, akiknek a figyelmét könnyebben elvonták a mobiltelefonokkal kapcsolatos képek, általában kevésbé voltak tudatában a saját testük belső jelzéseinek.
Ezt a képességet a szakemberek interoceptív tudatosságnak nevezik. Egyszerűbben fogalmazva arról van szó, mennyire vagyunk képesek észrevenni és értelmezni, mi történik a testünkben.
Ide tartozik például az éhség, a szomjúság, a szívverésünk érzékelése, a fájdalom vagy akár a testi feszültség felismerése is.
Gondoljunk csak arra, amikor néhány percre szeretnénk megnézni valamit a telefonunkon, aztán egyszer csak arra eszmélünk, hogy már több mint egy órája görgetjük a közösségi oldalakat. Közben lehet, hogy rég megéheztünk, megszomjaztunk, vagy kényelmetlenné vált a testhelyzetünk, de ezekre a jelzésekre alig figyeltünk.
Yusuke Haruki, a tanulmány egyik szerzője a Medical Xpressnek elmondta, hogy ezek a résztvevők kevésbé voltak ráhangolódva a belső testi jelzéseikre, például a szívverésükre. A kutatók emellett azt is megfigyelték, hogy ebben a csoportban magasabb pontszámokat mértek az okostelefon-függőségi hajlamot vizsgáló kérdőíven.
Haruki szerint a jelenség bizonyos szempontból hasonlóságot mutat a viselkedési függőségeknél, például a szerencsejáték-függőségnél megfigyelhető figyelmi mintázatokkal.
2. A testük erősebben reagált a telefonhoz kapcsolódó ingerekre
A vizsgálat második megállapítása elsőre kissé ellentmondásosnak tűnhet. Miközben a telefonos ingerekre érzékenyebb résztvevők kevésbé figyeltek saját testük jelzéseire, a szervezetük bizonyos helyzetekben mégis erőteljesebben reagált. A kutatók ugyanis a feladatok közben a résztvevők szívműködését is figyelték, és érdekes különbséget fedeztek fel.
Azoknál, akiknek könnyebben elterelődött a figyelmük a mobiltelefonos képek miatt, a pulzus is megemelkedett ezeknek az ingereknek a hatására.
Vagyis nemcsak a figyelmük fordult automatikusan a telefon felé, hanem a szervezetük is fokozott élettani reakciót mutatott. Haruki a Medical Xpressnek úgy fogalmazott, hogy a mobiltelefonos ingerek által könnyebben megzavart résztvevők nemcsak rosszabbul teljesítettek a figyelmet igénylő feladatban, hanem a pulzusuk is felgyorsult, amikor ilyen képeket láttak.
Ez azért különösen érdekes, mert arra utal, hogy a telefonhoz kapcsolódó ingerekre adott reakciónk nem feltétlenül merül ki abban, hogy szeretnénk ránézni a kijelzőre. A testünk is reagálhat rájuk, akár anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk.

Könnyen ördögi kör alakulhat ki
A két megfigyelés együtt különösen elgondolkodtató. Azoknál, akiknek a figyelmét könnyebben megragadják a telefonhoz kapcsolódó ingerek, egyszerre lehet jelen a belső testi jelzések gyengébb tudatosítása és az erőteljesebb élettani reakció. A hétköznapokban ez például azt jelentheti, hogy valaki annyira belemerül a telefonozásba, hogy észre sem veszi, mennyire elfáradt, megéhezett vagy feszültté vált.
Amikor végre leteszi a készüléket, hirtelen szembesül azzal, hogy órák teltek el, fáj a háta, szomjas, és tulajdonképpen már jó ideje ingerlékeny.
A kutatás ugyanakkor nem bizonyította, hogy mindezt maga a mobiltelefon-használat idézi elő. Az is elképzelhető, hogy bizonyos figyelmi vagy testi sajátosságok eleve fogékonyabbá tesznek bennünket a telefonhoz kapcsolódó ingerekre.
Mit tehetünk, ha folyton a telefonunk után nyúlunk?
Bár a japán kutatás nem konkrét leszokási módszereket vizsgált, az eredmények arra mindenképpen felhívják a figyelmet, hogy érdemes tudatosabban viszonyulnunk a telefonhasználathoz. Ha azon kapjuk magunkat, hogy már megint teljesen automatikusan nyúlunk a készülékért, néhány egyszerű szokás segíthet visszaterelni a figyelmünket a jelenbe:
- Figyeljük meg, mikor nyúlunk a telefonunkért! Unatkozunk, várakozunk, vagy valóban szeretnénk valamit megnézni?
- Kapcsoljuk ki a felesleges értesítéseket! Minél kevesebb jelzés szakítja meg a napunkat, annál könnyebb lehet a fontosabb dolgokra koncentrálni.
- Tartsunk telefonmentes időszakokat! Étkezés, munka vagy lefekvés előtt próbáljuk meg egy időre félretenni a készüléket.
- Figyeljünk a testünk jelzéseire! Időnként kérdezzük meg magunktól, hogy éhesek, szomjasak, fáradtak vagy feszültek vagyunk-e
Haruki és kutatótársai a jövőben azt szeretnék feltárni, mi történik az agyban, amikor a mobiltelefonok elvonják a figyelmünket, és hogyan alakulnak ki ezek a reakciók az idő múlásával.
Különösen fontosnak tartják a fiatalabb korosztály vizsgálatát, hiszen a digitális eszközök már egészen korán a mindennapok részévé válnak.
Amikor legközelebb azon kapjuk magunkat, hogy minden különösebb ok nélkül ellenőrizzük a telefonunkat, érdemes egy pillanatra arra is figyelni, mi történik közben velünk. Lehet, hogy a kijelzőn semmi újdonság nincs, a testünk viszont már jó ideje próbál jelezni valamit.

