Egy anya és a lánya 8000 üvegpalackból és fogkrémes tubusokból épített héthelyiséges házat – az eredmény egészen elképesztő
A legtöbben egyszerűen kidobjuk az üres üvegeket és a használt fogkrémes tubusokat, egy brazil anya és lánya azonban egészen más lehetőséget látott bennük. Edna Dantas és lánya, Maria Gabrielly éveken át gyűjtötték a tengerparton és a környező területeken hátrahagyott hulladékot, hogy aztán saját kezűleg építsenek belőle otthont. A végeredmény egy hét helyiségből álló, különleges ház lett, amelynek falaihoz mintegy 8000 üvegpalackot használtak fel, a tetejére pedig újrahasznosított fogkrémes tubusokból készült cserepek kerültek.
A Casa de Sal névre keresztelt épület ma már jóval több egyszerű lakóháznál. A brazíliai Itamaracá szigetén álló otthon a fenntartható építkezés egyik különleges példájává vált, és országszerte felkeltette az érdeklődést. Pedig az egész történet egy nagyon hétköznapi problémával kezdődött: a két nőnek saját otthonra volt szüksége, de volt pénzük egy hagyományos építkezéshez.
A tengerparton heverő szemétből lett építőanyag
A történet 2020-ban, a koronavírus-járvány idején kezdődött a Brazília északkeleti részén, Pernambuco államban található Itamaracá szigetén.
A Praia do Sossego strand és a környező mangroveerdők területén rengeteg hulladék halmozódott fel, különösen a turisták által hátrahagyott üvegpalackokból.
Az eldobált üvegek a strandokon, az utak mentén és az elhagyatott telkeken is gyakori látványnak számítottak.
Edna és lánya számára azonban a szemét nem csak környezetvédelmi problémát jelentett, hanem egy lehetséges megoldást is arra, hogyan teremthetnének saját otthont.

Az édesanya korábban társadalmi és környezeti neveléssel, valamint újrahasznosítással foglalkozott, így pontosan tudta, milyen lehetőségek rejlenek a kidobott anyagokban. Maria Gabrielly pedig a formatervezés és a fenntartható divat világából érkezett, ezért a kreatív megoldások tőle sem álltak távol.
Úgy döntöttek, hogy amennyire csak lehet, mellőzik az új építőanyagok vásárlását, és inkább azt használják fel, amit mások már értéktelennek tartanak.
Az építkezés nem egyszerre, hanem fokozatosan haladt. Először csak a legszükségesebb helyiségeket alakították ki, majd a rendelkezésükre álló anyagokból újabb és újabb részekkel bővítették az otthont.
A munka nagyjából két évig tartott, mire elkészült a hét helyiségből álló ház.
Nem csak a falak, még a tetőcserepek is hulladékból készültek
A Casa de Sal egyik legkülönlegesebb része kétségkívül az üvegpalackokból épített falrendszer.
A hagyományos téglák helyett a két nő több ezer összegyűjtött, megtisztított üveget épített a falakba. Az üvegeket függőlegesen helyezték el, így a természetes fény átszűrődik rajtuk, különleges fényhatásokat teremtve a belső terekben. A falak emiatt szinte óriási színes üvegablakokra emlékeztetnek, amelyek napközben világos, barátságos hangulatot kölcsönöznek a helyiségeknek.
Az üvegpalackok a sziget különböző pontjairól származnak. Egy részüket a tengerpartokról és a mangroveerdőkből gyűjtötték össze, másokat elhagyatott telkeken találtak.
Az épület többi részénél is igyekeztek a lehető legtöbb anyagot újrahasznosítani. A szerkezethez bontott fát, a belső térelválasztókhoz régi raklapokat használtak, a tetőre pedig kiürült fogkrémes tubusokból előállított cserepek kerültek.
Így nem csak a ház építéséhez szükséges új anyagok mennyiségét csökkentették, hanem több ezer olyan hulladéknak is új életet adtak, amely egyébként a természetben maradt volna.
Fürdőszoba nélkül kezdték, ma már az egész ország ismeri őket
A különleges otthon felépítése korántsem volt egyszerű feladat. Ednáék nem rendelkeztek megtakarítással, ráadásul az építkezés alatt is a helyszínen éltek.
A kezdeti időszakban még hagyományos fürdőszobájuk sem volt, és a mindennapi élethez szükséges alapvető kényelmi feltételek egy részét is nélkülözniük kellett.
Az első, mindössze 17 négyzetméteres épületrészt három hónap alatt készítették el. Ez már elegendő volt ahhoz, hogy beköltözzenek, és onnantól kezdve lépésről lépésre folytassák a munkát.
A két nőnek nem csak az anyagi és műszaki nehézségekkel kellett megküzdenie, hanem az előítéletekkel is. Az építőipart sokan ma is férfiaknak fenntartott területnek tekintik, így egy anya és lánya szokatlan vállalkozása nem mindenki szemében tűnt komolyan vehetőnek.
Edna és Maria Gabrielly azonban kitartott az elképzelése mellett. Az édesanya arról is beszélt, hogy az üvegfalak idővel az otthonuk legjellegzetesebb elemeivé váltak. A projekt híre fokozatosan elterjedt Brazíliában, a két nő története pedig egyre többeket kezdett érdekelni.
Ma már látogatókat is fogad a különleges üvegház
A Casa de Sal mára nemcsak Edna és lánya otthona, hanem olyan helyszín is, amely a fenntartható életmód és az újrahasznosítás lehetőségeire hívja fel a figyelmet.
A ház látogatókat is fogad, akik közelebbről megismerkedhetnek az építkezés történetével és a felhasznált anyagokkal. Az otthon ökoturisztikai helyszínként is működik, ahol a környezetszennyezésről, a hulladékok újrafelhasználásáról és a megfizethető lakhatás lehetőségeiről is beszélgetnek az érdeklődőkkel.
A két nő számára a projekt személyes jelentősége legalább akkora, mint a környezetvédelmi üzenete.
Nem egyszerűen egy házat szerettek volna építeni, hanem bebizonyítani, hogy korlátozott anyagi lehetőségekkel és sok kreativitással is létrehozható egy élhető otthon.
