Egy nő biztos volt benne, hogy az örökölt, 1854-ből származó bélyeg valódi, ezért visszautasított egy közel kétmillió forintos ajánlatot - egy szakértő megállapította, hogy csak egy későbbi utánnyomás volt
Könnyű belelátni egy régi családi tárgyba, hogy talán többet ér, mint elsőre gondolnánk. Pontosan ez történt egy dán nővel is, aki egy örökölt bélyegről hosszú ideig azt hitte, hogy valódi, 1854-ből származó ritkaság. A darab olyannyira ígéretesnek tűnt, hogy egy kereskedő 40 ezer dán koronát kínált érte. Ez nagyjából 2 millió forintnak felel meg. A nő azonban nemet mondott, mert úgy gondolta, a bélyeg ennél is különlegesebb lehet.
Később szakértőhöz került a darab, ekkor jött csak a fekete leves.
Évekig gondosan őrizte az örökölt bélyeget
A Røddingben élő nő egy kisebb bélyeggyűjteményt kapott örökségül. A kollekcióból egy darab különösen felkeltette az érdeklődését: az 1854-es évszám, a papír és a nyomat alapján úgy tűnt, akár komoly gyűjtői értéke is lehet.
Savmentes mappában, selyempapír között tartotta, közben pedig igyekezett minél többet megtudni róla.
Régi példányokról készült fotókat nézett, cikkeket olvasott, és többször összevetette a saját bélyegét az interneten talált darabokkal. Egyre inkább úgy érezte, valódi ritkaságot örökölt.
Közel 2 millió forintot is adtak volna érte
A bélyeg híre végül egy kereskedőhöz is eljutott, aki 40 ezer dán koronát ajánlott érte. A tulajdonos mégsem adta el. „Úgy éreztem, az én felelősségem vigyázni rá addig, amíg egy hozzáértő szakember meg nem tudja állapítani, pontosan mi ez” – mondta később. A döntése a családot is megosztotta. Voltak, akik értették, miért vár még az eladással, mások attól tartottak, hogy egy kivételesen jó ajánlatot engedett el.
A szakértő gyorsan kiszúrta, mi nem stimmel
Néhány héttel később egy tapasztalt filatelista vizsgálta meg a bélyeget. Ilyenkor nemcsak azt nézik meg, hogyan fest a darab szabad szemmel. A papír szerkezete, a festék árnyalata, a nyomtatási technika és a legapróbb eltérések is sokat elárulhatnak arról, mikor és hogyan készült egy bélyeg. A vizsgálat végén kiderült: a darab nem az eredeti, 1854-es kiadásból származik.
Egy később készült utánnyomás volt.
Az utánnyomásokat az eredetihez hasonlóan készítik, de később kerülnek ki a nyomdából, ezért gyűjtői szempontból jóval kevesebbet érhetnek, mint a korabeli példányok.
A szakértő szerint a papír rostjai, a nyomat enyhe csillogása és több apró részlet is elárulta, hogy nem eredeti darabbal van dolguk.
A szakvélemény fényében különösen fájó lehetett a korábban visszautasított 40 ezer koronás ajánlat. A nő azonban azt mondta, nem csak a pénz miatt csalódott. Évek alatt beleélte magát, hogy a családi örökségben egy valódi ritkaság rejtőzik. „Furcsa, hogy az ember mennyire tud reménykedni” – fogalmazott. Ennek ellenére inkább örült annak, hogy végül kiderült az igazság. „Jobb tudni az igazságot, mint tovább hinni valamiben, ami nem valódi” – mondta.

Egy laikus könnyen összekeverheti az eredetivel
Az utánnyomásokat egyáltalán nem olyan egyszerű kiszúrni. Sok esetben kifejezetten jó minőségű darabokról van szó, ezért első ránézésre még tapasztalt gyűjtőknek sem mindig egyértelmű a különbség. A szakértők több apróságot is figyelnek: ilyen lehet a papír típusa, a festék tónusa, a nyomat élessége, a vonalak finomsága vagy akár az is, hogyan csillan meg a fény a bélyeg felületén.
Néha éppen a túl szabályos, túl tiszta nyomtatás kelthet gyanút.
Az utánnyomások egy része hivatalosan készült, például, mert nagy volt a kereslet egy-egy régebbi kiadás iránt. Ettől azonban még nem kerülnek egy kategóriába az eredeti példányokkal, és az áruk is sokkal kevesebb.
Régi bélyegeknél nem árt a szakértői vélemény
Ha valaki értékesnek tűnő bélyeget talál otthon, nem érdemes csak fotók és internetes összehasonlítások alapján dönteni az értékéről. A szakértő szerint komolyabb darabnál célszerű független, lehetőleg írásos véleményt kérni, és az eredetet igazoló dokumentumokat is megőrizni.
A dán nő végül megtartotta a bélyeget. A darabról ugyan kiderült, hogy nem az a ritkaság, aminek éveken át hitte, így is egy szép családi emlék.

