PET-palackból készítettek vaníliás kekszet - a NASA is fantáziát lát benne
Műanyag palackokból és mezőgazdasági hulladékból vaníliaízű, fehérjében gazdag keksz. Nagyjából így lehet összefoglalni a Southern Illinois University Carbondale kutatóinak különös kísérletét, amelynek eredményei még a NASA érdeklődését is felkeltették.
A kutatók µBites névre keresztelték az általuk fejlesztett falatokat. A kekszek alapanyagai között eredetileg kidobásra ítélt PET-műanyag, vagyis például üdítős és ásványvizes palackok anyaga, valamint a mezőgazdaságban visszamaradó kukoricaszár és -levél is szerepel. A hulladékokat több lépésből álló biotechnológiai eljárással alakítják át, amelynek során mikroorganizmusok állítják elő az emberi szervezet számára hasznos tápanyagokat.
Így lesz a PET-palackból vaníliás keksz
A projekt a NASA által vezetett kutatási program része, amely többek között azt vizsgálja, hogyan lehetne hosszú űrutazások során fenntartható módon élelmiszert előállítani. Első lépésként vizet és oxigént, valamint nagy hőt és nyomást használnak arra, hogy a nehezen lebomló műanyagot és növényi anyagokat kisebb, a mikroorganizmusok által már feldolgozható összetevőkre bontsák.
Ezután speciálisan módosított élesztőgombák következnek.
Ezek a keletkező vegyületekből fehérjéket, zsírokat és más hasznos anyagokat állítanak elő. A kutatók olyan élesztőt is használnak, amely növényi biomasszából vaníliás aromát képes létrehozni. Egy másik élesztőtörzs a PET lebontásakor keletkező etilén-glikolt béta-karotinná alakítja. A béta-karotin azért érdekes, mert az emberi szervezet A-vitamint képes előállítani belőle.
A kész masszát végül 3D-nyomtató formázza kekszszerű falatokká. A kutatócsoport tervei szerint később keményítőt, rostokat és édesítőszert is adnának hozzá, hogy az eredmény ne csak tápláló, hanem valóban élvezhető is legyen.

Meg lehet enni, de a hivatalos kóstoló még várat magára
A kutatócsoport szerint a µBites már átesett azokon a biztonsági vizsgálatokon, amelyek alapján emberi fogyasztásra alkalmasnak tekinthető, a hivatalos ízteszteket azonban még nem kezdték el. Ehhez az egyetem intézményi jóváhagyására is szükség van. Szagteszteket már végeztek. Ezek során a résztvevők többsége azt mondta, hogy olyan helyzetben, ahol kevés élelmiszer áll rendelkezésre, hajlandó lenne megkóstolni a különös kekszet.
Lahiru Jayakody, a projekt egyik kutatója szerint néhány éven belül olyan változat is készülhet, amely már szélesebb körű fogyasztásra is alkalmas lehet.
A technológia egyébként egy nagyon régi ötlet modern változatára épül. Az emberiség évezredek óta használ mikroorganizmusokat arra, hogy alapanyagokat alakítson át – elég a kenyérre, a sajtra, a joghurtra vagy más fermentált élelmiszerekre gondolni. A modern biotechnológia azonban már arra is lehetőséget ad, hogy génmódosított vagy génszerkesztett mikroorganizmusokat programozzanak bizonyos vegyületek előállítására.
Nem csak az űrhajósoknak szánják
A technológia támogatói szerint a módszer egyszerre több problémára is választ adhatna. Csökkenthetné a műanyaghulladék mennyiségét, élelmiszert biztosíthatna olyan térségekben, ahol kevés az erőforrás, és különösen hasznos lehetne hosszú űrmissziókon, ahol minden kilogrammnyi magunkkal vitt készlet komoly terhet jelent.
Az ENSZ adatai szerint világszerte mintegy 2,1 milliárd ember küzd valamilyen mértékű élelmezési bizonytalansággal, 645 millióan pedig tartós éhezéssel. A kutatók szerint a következő évtizedekben az élelmiszer iránti kereslet tovább emelkedik, és a hagyományos mezőgazdaság terhelése is nő. A µBites mögötti elképzelés ezért egy úgynevezett zárt rendszer kialakítása: a hulladékot nem egyszerűen megsemmisítenék, hanem újra alapanyaggá alakítanák, amelyből értékes tápanyag készülhet.
Nem mindenkit győzött meg a műanyagból készülő keksz
A különös technológia a szakembereket is megosztja. A New Scientistnek Jason Hallett, az Imperial College London kutatója úgy fogalmazott, hogy bár a projekt tudományos szempontból érdekes,
szerinte aligha jelenthet valódi megoldást a műanyaghulladék problémájára.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy évente mintegy 400 millió tonna műanyaghulladék keletkezik világszerte, ezt pedig nyilvánvalóan nem lehet teljes egészében élelmiszerré alakítani – írja a Qubit. Abban is kételkedik, hogy a technológia kereskedelmi méretekben működőképes lenne, illetve hogy a vásárlók szívesen fogyasztanának olyan terméket, amelynek kiinduló alapanyaga műanyag volt. A kritika tehát nem feltétlenül azt vonja kétségbe, hogy a folyamat technikailag működhet, inkább azt, hogy valaha gazdaságosan és kellően nagy léptékben alkalmazható-e.
A kutatók mindenesetre tovább dolgoznak rajta.
Jayakody szerint ebben éppen a mikroorganizmusok jelentik a kulcsot: olyan képességeiket használják ki, amelyek segítségével az ember által létrehozott hulladékból újra hasznos anyag készülhet.
Hogy a PET-palackból születő vaníliás keksz végül űrhajósok mindennapi eledele, az élelmezési válság megoldása vagy csupán látványos tudományos kísérlet marad, azt egyelőre nehéz megmondani. Az biztos, hogy a µBites jóval többről szól egy bizarr édességnél: azt feszegeti, meddig mehetünk el abban, hogy a saját hulladékunkból próbáljunk új erőforrást teremteni.

