Tombol az aszály Magyarországon: mi vár még ránk, és mit tehetünk a kertünkben?
Az aszály komoly kihívást jelent: a tartós szárazság során a növények nem jutnak elegendő nedvességhez, ez pedig gátolja a növekedést, csökkenti a terméshozamot, és akár teljes pusztulást is okozhat. A talaj kiszárad, megrepedezik, és elveszíti tápanyagtartalmát, ami tovább gyengíti a növények ellenálló képességét. Az aszály emellett kedvez a kártevők és a betegségek terjedésének is. Milyen hatásokkal számolhatunk a jövőben? És hogyan védhetjük meg kertünket az aszály idején?
Drasztikus változásra van szükség
Az aszályos időjárást több környezeti tényező is okozhatja, de leggyakrabban a csapadék tartós hiánya áll a hátterében. Ha hosszabb időn keresztül nem hullik elegendő eső, a talaj és a víztározók kiszáradnak, és a növényzet nem jut elég nedvességhez. Az aszály kialakulásában szerepet játszhatnak a globális éghajlati változások is, például a hőmérséklet emelkedése vagy a légköri áramlatok megváltozása. Emellett az emberi tevékenységek – például az erdőirtás, a túlzott vízhasználat vagy a talaj túlterhelése – is hozzájárulhatnak a természetes vízháztartás felborulásához.

Cifka Gábor, okleveles mezőgazdasági vízgazdálkodási mérnök szerint az aszályos időszak kárának mérséklése érdekében fontos a széleskörű összefogás: minden szakma képviselője, illetve a teljes lakosság kiveheti a részét a szárazság elleni védekezésből. “Sokan mezőgazdasági, vízgazdálkodási és természetvédelmi problémaként élik meg a vízhiányos helyzetet, de ez ennél mára jóval összetettebb problémáról van szó. A vízhiány – amelyet a magasabb átlaghőmérséklet melletti, változatlan csapadékmennyiség, a téli hóban raktározott vízfelhalmozódás elmaradása és az ebből következő, hosszan elhúzódó tavaszi árvizek hiánya okoz – mindenkit érint vagy rövid időn belül érinteni fog. Vagyis
ahhoz, hogy a rendelkezésre álló, csökkenő vízkészletekkel megfelelően tudjunk gazdálkodni, az össztársadalmat érintő döntéseket kell meghoznunk.
“Ezek a döntések hosszú távon fogják meghatározni az életünket” – mondta a Startlapnak a szakértő, aki a Plantor vízgazdálkodási szolgáltató ügyvezetője. “Például olyan döntésekről van szó, hogy milyen módon tudjuk csökkenteni a vízkészletek kiadási oldalát, hogyan tudjuk növelni a hatékonyságot, hogyan tudjuk csökkenteni az egyes tevékenységekhez szükséges víz mennyiségét, vagy hogyan tudjuk a rendelkezésre álló, eltérő minőségű vízkészleteket minél többször úgy felhasználni, hogy a magas minőségtől az alacsonyabb minőségi igényű felhasználás felé haladva hasznosítsuk azokat.
Ezek a döntések jelentős következményekkel járnak: bizonyos tevékenységeket időszakosan vagy véglegesen korlátozni kell, hogy a vízkészleteinket fontosabb tevékenységekre tartalékoljuk – öntözésre, ivásra, élelmiszertermelésre, közegészségügyi felhasználásra. Ezek fájdalmas kérdések, mert
elképzelhető, hogy korlátozni kell majd a lakóingatlanok gyepes kertjeinek öntözését, a kocsimosást, a szökőkutak működését, vagy az ipari, mezőgazdasági vízfelhasználást
– például az akkugyártással összefüggő olyan vízhasználatot, ami “felesleges”. A másik lehetőség, hogy szigorú vízkontingenseket határozunk meg, amellyel a kontingens tulajdonosa gazdálkodik: vagyis engedünk gyepet öntözni, kocsit mosni vagy akkut gyártani, de ezek mennyiségi keretei csak újrahasznosítással valósíthatók meg.”
Mindenkinek ki kell vennie a részét
“A lényeg, hogy össztársadalmi eszmecserére és összefogásra van szükség” – magyarázza a szakértő. “Az egyes társadalmi csoportoknak el kell fogadniuk az önkorlátozást az társadalom együttes túlélése érdekében. Ez pedig azért lesz nehéz, mert a hatások és a korlátozások nem egységesen fogják érinteni az eltérő társadalmi csoportokat, és lesznek olyan csoportok, amelyeknek jelentősen korlátozniuk kell a vízfelhasználásukat – ez nemzetgazdasági szempontból is mérhető terhet róhat rájuk. Tehát
költséges és kompromisszumoktól nem mentes, szisztematikus együttműködésre kell átállnia egy olyan társadalomnak, amely individuális és kevéssé kompromisszumkész.
Hogyan védd a kerted aszály idején?
Cifka Gábor azzal kapcsolatban is megosztott pár hasznos tanácsot, hogyan törekedjünk a legjobb vízfelhasználásra saját kertünkben. Szerinte az alkalmazkodás a legjobb megoldás, amire több módszerünk is van: “egyrészről törekedni kell a hőtűrő, kis vízigényű növénykultúrák ültetésére, hogy a kertünk, telkünk alkalmazkodni tudjon a megváltozott klimatikus viszonyokhoz. Másrészről csökkenteni kell a növények számát:
a sokfajta és magas egyedszámú növénnyel kialakított kertek helyett szellősebb, kisebb változatosságú, kis vízigényű növényekkel beültetett kerteket kellene kialakítani,
amelyek a nagyobb vízigényű, nagy párologtatású fák irányból a fűfélék felé viszik el a kertben lévő növények súlypontját.”
“Adott esetben a kert méretének megosztása is megoldás lehet” – javasolja a szakértő.
A kert nagyobb része kisebb vízigényű növényekkel ültethető be, míg a házhoz közeli, huzamosabb tartózkodásra berendezett, kisebb méretű részben nagyobb vízigényű és párolgási potenciálú növényeket nevelhetünk.
Ezzel a káposztai is megmarad és a kecske is jóllakik. Persze ez azt feltételezi, hogy az így megspórolt vízfelesleget összegyűjtjük és tároljuk, és ezzel a vízzel biztosítjuk a nagyobb vízigényű rész öntözését.”
“A harmadik lépés a leeső csapadék visszatartása a tetővíz összegyűjtésével. Itt elsősorban ciszternák kialakítása lenne a jó megoldás, mert így kisebb párolgási veszteséggel lehet megtartani a vizet” – ajánlja Cifka Gábor. “A vízvisszatartás felszín alatti víztározókkal, ciszternákkal ideális megvalósítani, mert így a víz kevésbé párolog, és a hőfoka sem emelkedik. Megoldás lehet még a kertben az ágyások vagy növények közötti, árnyékosabb helyeken 20-30-50 centis enyhe rézsűvel mélyedések kialakítása is, amiket a nagy intenzitású csapadékok feltöltenek. Így nem árasztja el az egész kertet a víz, de a mélyedésekben megmarad: el tud párologni, vagy le tud szivárogni. Ezzel tehermentesítjük a települési csapadékvíz-hálózatot, és helyben tartjuk a kertbe lehulló csapadékot. Ezeknek a megoldásoknak az együttes alkalmazása a legjobb megoldás, mert így a kisebb ciszternákból a víz ezekbe a mélyedésekben jutva szabályozza azok vízszintjét.”
“Az öntözés módszer megválasztásával lehet csökkenteni az öntözés veszteségeit”, magyarázza a szakember. “Azt viszont érdemes tudni, hogy
az öntözési hatékonyság nem azt jelenti, hogy a kiöntözött víz, ami nem hasznosul, elveszik.
Elképzelhető, hogy a felhasznált vízmennyiség az öntözött kultúra szempontjából nem hasznosul, azonban a párolgással és az elszivárgással a környezetet támogatja. Vagyis a hatékonyságot annak fényében kell vizsgálni, hogy mi a célunk a rendelkezésre álló vízkészlettel: több növény öntözése, vagy a víz- és áramszámla csökkentése. Egy nem termelő célú kertben nem biztos, hogy a hatékonyabb öntözésre költött extra összeg értelmezhető nyereséget fog termelni számunkra. A növények nem lesznek szebbek vagy zöldebbek, a vízfelhasználás sem csökken, de a kényelmünk jelentősen nőni fog, hiszen egy programozott, modern öntözőrendszer segítségével egy gomb megnyomásával locsolhatunk. Vagyis mindenképpen ökonomikusan, a kiadási és bevételi oldalt is megvizsgálva döntsünk az öntözőrendszer vásárlásáról” – zárta a szakértő.
További tipp a kert védelmére
A mulcsozás segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, csökkentve a párolgás mértékét. A talajfelszínre terített szerves anyagok – például fűnyesedék, szalma, fakéreg vagy komposzt – védőréteget képeznek, amely árnyékolja a talajt, és mérsékli a hőingadozást. Ez nemcsak hűvösen tartja a gyökérzónát, hanem megakadályozza a kiszáradást is. Emellett a mulcs javítja a talaj szerkezetét, serkenti a mikroorganizmusok tevékenységét, és hosszabb távon növeli a talaj vízmegtartó képességét. Így a mulcsozás nemcsak a jelenlegi aszály hatásait enyhíti, hanem felkészíti a kertet a jövőbeli száraz időszakokra is.
Öntözni kora reggel vagy késő este érdemes, mert ilyenkor alacsonyabb a hőmérséklet és a párolgás mértéke,
így a víz hatékonyabban szívódik fel a talajba.
