A világ legfélelmetesebb helyei

Laura 2019. szeptember 04. Világ

Dark turizmus: a kifejezés jelentése, hogy olyan, hátborzongató úti célokat keresel fel, amelyektől a hideg is kiráz. Temetők, elhagyatott épületek, tragikus halálok helyszínei. Ezekből szemezgettünk. Első rész.

A félelem nagyon különös érzelmünk, mert alapjában véve nem szeretjük – negatív, nemkívánatos, igyekszünk elkerülni. De aztán van, hogy mégsem. Van, hogy kifejezetten félni akarunk. Ilyenkor ülünk le horrorfilmet nézni, vagy vesszük elő valamelyik Stephen King-könyvet. Vagy ilyenkor ülünk fel egy vidámpark legparább hullámvasútjára, szabadesős borzalmára. Ilyenkor húzzuk a szemünkre a VR-szemüveget, hogy démonokkal és zombikkal ijesztgető játékot játsszunk.

Közben sikítunk, összerezzenünk, vagy akár felpattanunk a helyünkről ijedtünkben. Később sokszor meg is bánjuk, hogy belementünk az egészbe, hisz nem tudunk aludni, rémeket látunk.

És mégis, időről időre újra megkeressük a félelmet.

Utaznál, de nem tudsz dönteni? Kövesd az Utazás Tippek oldalt a Facebookon a legmenőbb úti célokért!Követem!

Ennek a pszichológiai okairól külön értekező cikket írhatnánk, de most inkább koncentráljunk arra, hogy milyen félelmet keltő helyszínek léteznek a világban azok számára, akik a sötét úti célokat, azaz a dark turizmust kedvelik?

Bemutatunk most ezek közül négyet. 

A prágai zsidó temető (Csehország)

Kép: Pixabay

 

Rögtön egy szomszédos országban rálelhetsz egy hátborzongató helyszínre. A prágai Régi Zsidó Temetőt (Židovský hřbitov) a 15. században használták. Akkoriban a zsidó lakosságot kötelezték arra, hogy hozzátartozóikat a saját városukban temessék el. Ennek eredményeképp temérdek sok holttest halmozódott itt fel – az utolsót 1787-ben temették.

A halottak közt a legismertebb Júda Löw ben Becalél rabbi, aki a legenda szerint egy titkos, misztikus rituálé, a kabbala segítségével életet varázsolt egy műemberbe, akit Gólemnek nevezünk. A Moldva folyó partjáról gyűjtött agyagból gyúrta őt össze, majd Isten nevével ellátott papírokat dugdosott a szájába, ezáltal kényszerítette őt parancsainak teljesítésére. Ám ha a papírt elvette, akkor a Gólem újra élettelen agyagtömbbé vált. Úgy tudni, hogy a rabbi által darabokra tört Gólem agyagtörmelékeit a prágai Régi-új zsinagóga padlásán őrzik.

Forrás: Wikipédia

Amikor megtelt a temető területe, a felfoghatatlanul sok holttestet egymás alá kezdték el tovább temetni. Ennek köszönhetően nem kevesebb, mint 12 rétegben fekszenek a csontvázak, és több mint százezren vannak. A síremlékek száma nagyjából 12 ezer; a sírköveken lévő szimbólumok a családok származását, nevét és foglalkozását árulják el: például a zenész sírkövén hegedű, a szabóén olló, a nyomdászén könyv látható.

A temető látványa az egymás hegyén-hátán zsúfolódó, immáron megkopott, ide-oda dülöngélő sírkövek miatt hidegrázós.

Poveglia (Olaszország)

Kép: Marco Di Lauro/ Getty Images

Ezt a szigetet igazából nem tudod közelről megvizsgálni – ha megpróbálod, rendőrök állják utadat. Bár csak nappal – éjjel talán oda is csónakázhatnál valahogy, titokban… De valószínűleg nem teszed meg.

A Velencétől nem messze fekvő Poveglia nem volt több egy bájos, romantikus és nyüzsgő szigetnél, egészen a középkori pestisjárványig. Ekkor teljesen megváltoztatták a funkcióját: ide szállították a pestissel fertőzött embereket, hogy igyekezzenek megelőzni a halálos járvány tovább terjedését az országban. Ám akit ide hoztak, az valószínűleg jól tudta, hogy a szigetről már nem lesz visszaút – borítékolható volt a halála.

Ennek okán a szigetet kb. 200 ezer holttest borította el, amelyeknek maradványai szanaszét hevernek a földjén ma is.

De ez még nem minden. Később, a 20. század elején elmegyógyintézetet is építettek Poveglián. Az épület mindmáig ott áll, és a néhány fotó alapján, amelyeket bátor és elszánt fényképészek készítettek – valószínűleg bonyolult engedélyeztetés árán – hátborzongató hely lehetett. 

Pláne tudva azt, hogy ebben az elmegyógyintézetben valóságos emberkínzásokat követett el egy orvos, kísérleti célokkal.

Altatás vagy érzéstelenítés nélkül végzett rajtuk mindenféle műtéteket, például az agyukból metszett ki darabokat annak kipróbálásaként, hogy megszüntethetőek-e a fájdalmaik. Ráadásul a megkínzott páciensek mindeközben még a haldokló pestisesek hörgéseit is hallgathatták.

Kép: Marco Secchi/Getty Images

 

Overtoun híd (Skócia)

Kép: maps.google.com

A világ egyik legbizarrabb, legérthetetlenebb rejtélyének színhelye a Skócia déli részén, Glasgowtól kb. félórányi autóútra lévő Overtoun híd.

Az Overtoun-birtokot 1859-ben egy James White nevű nyugalmazott ügyvéd vette meg azzal a céllal, hogy egy gyönyörű, nyugis helyen álló kúriát építtessen rajta. Ki is adta a megbízást, a munkálatokat pedig szépen elvégezték, ám szegény White nem sokáig élvezhette a pazar kastély kényelmét, mert hamarosan meghalt. A kúria a fiára, Johnra szállt, aki úgy döntött, még tovább bővíti azt, megvásárolva az újabb birtokterületet a patak túloldalán. Ekkor jött képbe a hídépítés, össze kellett ugyanis kötni a keleti és a nyugati birtokrészt. Egy 15 méter magas kőhíd került a szakadék fölé. 

1908-ban John White is meghalt, gyermeket pedig nem hagyott maga után, ezért unokatestvérére szállt az Overtoun-birtok. Ő pedig 30 évvel később túladott rajta. A kúria ezután hol a második világháborúban megsérült katonák szálláshelyéül, hol kórházként, hol keresztény szervezetek gyülekezeti helyeként szolgált. (Ma egy lelkész, Bob Hill a tulajdonosa, aki hátrányos helyzetű, fiatal nőknek biztosít benne segítséget.)

A világháború után azonban képtelenségnek tűnő jelenség ütötte fel a fejét a hídon. Jött egy kutya, és minden indok nélkül az alatta tátongó szakadékba vetette magát. Aztán jött még egy, és ugyanezt tette. Majd még egy, és aztán még egy…

A hídra felmászó, érthetetlen öngyilkosságokat elkövető kutyák száma minimum 6 – ennyit egyértelműen dokumentáltak -, de egyes források szerint 50 körüli, ám van, ahol több százról írnak. 

Mindegyik kutya hosszú orrú (vagyis vadászkutyákhoz közelebb álló) fajtából származott, és mind a hídnak ugyanarról a pontjáról ugrott le. Továbbá mindegyik kutya-öngyilkosság tiszta, zavartalan időben történt.

Magyarázatot mind a mai napig nem találtak. Csak tippek repkednek a híd démonian gonosz erejéről, és a túlvilág létezéséről. (Egyébként 1994-ben egy kéthetes kisbabát is a mélybe vetett itt saját apja, Kevin Moy, aki úgy hitte, fiát a Sátán szállta meg. A gyerek azonnal meghalt, és az apa is megpróbált végezni magával.)

De ez még mindig nem minden: mivel a kutyák nem mind haltak meg a zuhanástól, egy dr. David Sands nevű állatpszichológus kísérlet gyanánt felvitte az egyik túlélőt a hídra. A kutya higgadtan sétált, egészen addig a pontig, ahonnan a leugrások történtek. Itt teljesen megzavarodott, a híd falához rohant, és ha nem lett volna hozzá túl öreg és erőtlen, megint felugrott volna rá, hogy levesse onnan magát.

A racionálisabb magyarázatot keresők szerint se látvány, se zaj nem lehet az oka a jelenségnek, hisz a falakkal körbevett hídon semmi különös dolog nem látható, a zaj pedig kimerül az egyébként is hallható patakcsobogásban. Legvalószínűbb, hogy a kutyák szaglását zavarja meg valami a hídon, és egy kutyákkal elvégzett kísérlet eredményei azt teszik a legvalószínűbbé, hogy a híd tövében tanyázó nyércek a bűnösök, amik tiszta időben valószínűleg még erősebben éreztetik testszagukat. A magas hídfalak miatt semmit se látó kutyák szagérzéke így még dominánsabbá válik, és beindítja a vadászösztönt. Nem tudva, hogy a hídfalon túl csak a mélység vár rájuk, gondolkodás nélkül a nyércszag irányába vetik magukat.

Okpo Land (Dél-Korea)

 

Van abban valami extrán rémisztő, amikor az ártalmatlan, cuki és gyerekes képek a halállal és a borzalmakkal vegyülnek (gondolj csak arra, milyen ijesztőnek tartjuk a Körből a fekete hajú kislányt). Ilyen hely az annak idején Ázsia-szerte híres és népszerű, dél-koreai Okpo Land is, ami sajnos színes vidámparkból egy szörnyű tragédia helyszínévé vált.

Az 1990-es évek elején a vidámpark kacsás hullámvasútján szörnyű baleset történt, ami legalább egy halálos áldozatot követelt – ám a hírt eltussolták, és a park tovább üzemelt.

Azonban 1999-ben ugyanezen a hullámvasúton immáron letagadhatatlanul megtörtént a következő csapás. Egy kislány zuhant le az egyik kisikló kocsiról, és szörnyethalt. 

A vidámpark tulajdonosa ezt követően egész egyszerűen felszívódott, a helyszín pedig egycsapásra elhagyatottá vált. Minden úgy maradt, mozdulatlanul, beleértve a kisiklott, mélység fölé billenő kacsás kocsit is (ezen az oldalon láthatsz róla képet, amint már a borostyán is félig benőtte). Azóta persze már sokat kopott és rombolódik, de az urbanista turisták még mindig nap mint nap látogatják.

Keresés az oldalon