Kávé 1,5 euró, ebéd 20 euró, szállás 80 eurótól: egy magyar nyugdíjas házaspár járta be Toszkána rejtett gyöngyszemeit
Élet Sója
Gábor és felesége Toszkánában kalandoztak, de ahogy az elmúlt évben Calabriában, itt is igyekeztek az eldugott, kevésbé látogatott helyeket felfedezni és a nyugdíjas pénztárcához igazítani az utazásukat.
Gábor hosszú ideje az Élet sója blog és a Bodeni-tó utazás oldal olvasója, s időnként nemcsak inspirálódik az oldalaimról, hanem megosztja velem a saját élményeit is. Sok hasznos információt kapok és meglepő helyekre hívja fel a figyelmemet. Kíváncsi voltam a toszkán körútjukra, mert azt ígérte, hogy a híres, zsúfolt látnivalók mögé néznek. Visszatértük után faggattam Gábort a részletekről.
– Mi volt a cél Toszkánában?
– Az európai kirándulások, nyaralások egyik népszerű és szeretett célpontja Toszkána. Szinte elveszünk a sok információban, ajánlásban, élményekben, az e régióról készült útikönyvekben, amikor tervezgetjük az utat. Ám napjaink egyik sajátossága, hogy a legnépszerűbb célpontok nagyon felkapottak lettek, sokan igyekeznek ide, már-már szinte elviselhetetlen a zsúfoltság. S tényleg, Firenze, Siena, Pisa, San Gimignano olyan helyek lettek, ahol nehéz olyan fényképet készíteni egy kiemelt látnivalóról, épületről, hogy valaki ne szaladjon be a látószögbe. Így mi nem e célokat választottuk, hanem azokat a helyeket, amelyek inkább az apró betűs ajánlásokban vagy a helyiek hírleveleiben fedezhetőek fel, ám mégis páratlanok. Visszatekintés a középkorba, csend, nyugalom, nincs nyüzsgés, kevés a turista és a látnivalók elgondolkodtatnak a múltról, a történelemről és a helyiek életéről. Egy kivétel azért akadt: a népszerű Lucca, de erről majd később.
– Ismét autóval tettétek meg az utat, ahogy tavaly Calabriában?
– Toszkána igen sok látnivalót kínál, ráadásul szétszórtan. Csak egy részét terveztük megnézni, de így is az autó tűnt a legjobb választásnak. Budapestről indulva Firenze környékét céloztuk meg, ez nagyjából 1000 km autóval. Ezért bő 800 km után, Bologna előtt szálltunk meg, és így már másnap délelőtt Pratóban, Firenzétől nyugatra kezdhettük a barangolást.
– Hogy tetszett az a híresen lassú város?
– Nekünk a feleségemmel nagyon megtetszett, tényleg lassú, vagyis inkább szépen nyugodtan sétálva is felfedezhető. A városfal mellett a Bisenzio folyócska partján kezdtük a felfedezést, lefotóztuk az aranyos Ponte del Mercatale hidat, aztán a történelmi belváros felé vettük az irányt: főtér, városháza, Santo Stefano-dóm, szentélyében Filippo Lippi freskói, és itt őrzik a Madonna szent övét is. A dóm építészeti érdekessége, hogy a főtérre néző sarkán a kültéri szószékből is tudott prédikációt mondani a tiszteletes a hívőknek. A Piazza del Comune látványossága a reneszánsz Palazzo Datini, városháza, előtte szökőkút. A város nevezetessége még a Szent Ferenc-templom, homlokzatán hatalmas, gazdagon aranyozott mozaikdíszítéssel. S amikor felkapaszkodtunk a Castello dell’Imperatore falaira, a város szinte összes látnivalójában gyönyörködhettünk.
Pistoia: Toszkána igazi gyöngyszeme
– Sikerült Toszkána igazi arcát is látni?
– Sejtettük, hogy merre kell keresni, de a Pistoia városka főterén álló kávézóban egy, a szomszédos Pratóból érkezett vendég azt mondta, hogy ez a város Toszkána igazi gyöngyszeme, ez a város őrizte meg a térség igazi és eredeti állapotát, hangulatát. Igaza volt. A négyzet alakú főtér egysége maga a csoda: San Zeno-dóm, keresztelőkápolna, Tribunale di Pistoia, azaz a bíróság palotája, a Monte dei Paschi di Siena bankfiók épülete, ami a világ legrégebbi bankja 1472-ből. Tetszett, hogy a főtéren álló városháza nyitva van az érdeklődőknek, nyugodtan fel tudsz menni a nagy tanácsterembe és az előkelőségek döntéshozó, szavazó különtermébe is. Ám van egy másik érdekes látnivaló is a főtér szomszédságában: az ősi ispotály, azaz az Ospedale del Ceppo. Homlokzatán színes majolikafríz idézi múltját. Aranyos a története 1277-ből: két asszonynak álmukban megjelent a Szűzanya, aki azt mondta, hogy építsenek egy kórházat ott, ahol télen egy kiszáradt fatörzs mégis hajtást hoz és azon virágok is lesznek. Aztán télvíz idején a fatörzs egyszer csak kihajtott, virágot is hozott, ott áll ma az Ospedale. A főtértől keletre pedig a zöld-fehér csíkos, hatalmas oldalfalú San Giovanni Fuorcivitas-templom uralja az egyik mellékutcát.
Montecatini Terme és Bagni di Lucca: fürdővárosok nyugalomban
– Talán nem véletlen, hogy akadnak arrafelé gyógyszállók, gyógyfürdők is, igaz?
– Nem is akármilyen helyek, némelyik még az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Montecatini Terme a maga szecessziós fürdőivel, gyógyszállóival igen érdekes, de nekünk inkább Montecatini Alto, azaz a középkori felsőváros felé fordult érdeklődésünk. Ide a fürdő mellől a majdnem 100 éves sikló viszi fel az utasokat. A városka szintén egy történelmi ékszer, macskaköves utcák, templom, harangtorony, óratorony, kávézók, nyugalom. Mi kell még? Semmi, csak egy csésze illatos caffè macchiato. Lassulj le, ne gondolj semmire, merülj el a középkori hangulatban! Ám van e helynek kapcsolódása Leonardo da Vincihez is. Ugyanis, ha itt a hegytetőn délre nézünk, akkor a távolban az Arno folyó kanyarog Firenze felé. Leonardo 1473-ban innen figyelte a folyó kanyarulatait és rajzolta le ezt a látképet. Ez a kép sajnos nincs talján (itáliai) földön, mert Windsorban, a királyi gyűjteményben őrzik Nr. 12685 számon.
A másik fürdővárost, Bagni di Luccát a Lima folyócska mentén szintén útba ejtettük. Nyugodt, csendes fürdőváros, a Felvidéken lévő Bártfafürdőhöz hasonlíthatnám. Gyógyvize sok bajt enyhít, általában egyhetes kúrára jönnek a látogatók.
Castelnuovo di Garfagnana: a legszebb olasz kisváros
– Sokat kutakodsz az utazás előtt, ezt tudom, s ha jól emlékszem, említetted, hogy a helyi értékeléseket is rendszeresen böngészed. Most mit ajánlottak a helyiek?
– A legszebb olasz kisvárost, Castelnuovo di Garfagnanát. Igaza volt a Borghi Più Belli d’Italia oldalnak. A folyót átívelő Ponte di Santa Lucia a két régi híd egyike. A mutatós, de kicsi vár a folyó felett magasodik, és hangulatos utcák, íves átjárók is várják a látogatót ebben a városban.
Rábukkantam ám még egy másik klassz helyre is a helyi oldalak egyikén. Barga városára, ami kicsit északabbra van már. Az óvárost övező hatalmas városfalon a három közül a Porta di Borgo kapun át jutottunk a sikátorok közé. A dombtetőre épített San Cristoforo-katedrálishoz jócskán lépcsőzni kell. De megéri, sőt a mesteri faragásokkal díszített szószék is páratlan. A város szélén, a völgy fölött húzódó középkori vízvezeték (Antico Acquedotto) is figyelmet érdemel.
Fabbriche di Vergemoli: ahol megállt az idő
– Mi volt az abszolút felfedezés?
– Bargából délre, Lucca felé tartva egy olyan folyómenti völgy következett, amiről talán kevesen tudnak, nem is láttunk más turistát. Egy piciny aszfalton gurultunk az autóval – két autó el sem fér egymás mellett. A Rio Selvano folyóra kisebb papírüzemek települtek. Ezek mellett elhaladva már hallani a Pendolina-vízesést, mellette a kőépület valamikor malom volt, de most kenuközpont. Beértünk egy piciny faluba, Fabbriche di Vergemoliba, ahol ismét az érintetlen középkor fogadott. Ponte della Dogana, az egykori vámépület hídja, ami átível a zúgó víz felett és 1200-ban emelték a folyó fölé, ma is áll, nem kellett renoválni. Itt ugyan kifogtunk egy nagy esőt, de nem áztunk el, mert álltunk a kőépület árkádja alatt és sokáig néztük, hallgattuk az esőcseppek kopogását és a folyó zúgását. Igen, itt megállt az idő, elfeledtünk mindent, teljes volt a nyugalom és a kikapcsolódás.
Az Ördög hídja Borgo a Mozzanóban
– Volt kedvenc helyetek az út során?
– Igen, az Ördög hídja Borgo a Mozzanóban. A Serchio folyó felett ível változó boltívekkel. Igen széles, a mi Tiszánkhoz hasonló nagyságrendű folyó. A kőhidat csak gyalogosok használhatják, páratlan formája, alakja szép látványt nyújt. Több rege is van, hogyan épült a 14. században. Talán a legismertebb az, hogy az építésével megbízott mester belátta, határidőre nem tud vele elkészülni. Üldögélt a parton bánatában, hogy mi is legyen. És egyszer csak megjelent az ördög, aki felajánlotta, hogy egy éjszaka be tudja fejezni a híd építését. De van egy feltétele: aki először megy át a hídon, annak lelke az ördögé lesz majd. Kezet fogtak, megegyeztek. Ám az építőmester nem tudta, mitévő legyen, így elment a paphoz tanácsot kérni. A pap azt mondta, hogy először egy disznó menjen át a hídon. Így is lett, ám amikor az ördög meglátta a disznót átmenni a hídon, és mérgében rájött, hogy átverték, rögtön beugrott a folyóba, és azóta nem látták.
Visszatérés Luccába húsz év után
– Úgy tudom, hogy volt egy nagy visszatérés is az út során.
– Igen, közel 20 éve már voltunk Luccában, de mindig tudtuk, hogy vissza kell jönnünk! Akkor a városnézésen túl volt egy különlegesség is: tavasz, hársfavirágzás, s a városfal közepén körben a kerékpárút hatalmas hársfák alatt fut. Kerékpárt béreltem és azóta is aranyos emlék, hogy tekerünk a fák alatt és a hársfavirág illata kering körülöttünk. Ezt meg kellett ismételni. Most is hársfavirágzás idejére időzítettünk, ismét felejthetetlen élmény volt! A város persze ezenkívül is számtalan látnivalót kínál. Lucca tavasszal, a nyaralási időszak előtt kevesebb érdeklődőt vonz, nincs zsúfoltság. Sőt a buszos turisták épphogy bekukkantanak az Anfiteatro térre, az esernyős idegenvezetőjük már sürgeti is őket a következő látnivalóhoz.
San Miniato és Certaldo: Toszkána turisták által kevésbé látogatott városai
– Kifejezetten vadásztátok a turisták által kevésbé látogatott helyeket, említs még néhány ilyet!
– San Miniato, az érintetlen középkori város, kacskaringós utcákkal, aranyos főtérrel, a Nagyboldogasszony-katedrálissal, ahonnan a kaptató indul a Frigyes-erődtoronyhoz. Megéri felmászni, mert mesés a kilátás a toszkán tájra. Itt ismét azt éreztük, hogy megállt az idő: nyugalom, csend, az étteremben előzékeny a kiszolgálás, finomakat ebédeltünk, a turistairodában nincs senki, de nyitva az érdeklődőnek. Csak néhány turistával találkoztunk, talán ők is az apróbetűs ajánlásokat olvasták, mint mi.
Hasonlóan élveztük az utunk utolsó állomását, Certaldo városát. Ez talán az egyik legszebb erődített városka a középkorból ezen a vidéken. Az alsóvárosból itt is siklóval (funicolare) lehet feljutni az óvárosba. Egyetlen főutcája van, a kötélvasút állomásától a Pretoria-palotáig. A palota tornyába mindenképpen fel kell mászni, remek a kilátás föntről és szinte a városka összes házát látjuk. Érdemes kombinált jegyet venni, és akkor nemcsak a palotába jutunk be, hanem a Boccaccio-házba is. Az író és költő utolsó éveit e házban töltötte és az itt működő alapítvány őrzi munkásságát. Mindenképpen fel kell menni az épület kilátójába is, ahonnan a talán légvonalban 6-7 km-re lévő San Gimignano tornyai emelkednek a magasba.
Ilyen árakra lehet számítani
– Milyen szállásokat foglaltatok?
– Ugyan sokan nem indulnak el előzetes szállásfoglalás nélkül, de mi most is így tettük, mert szeretjük a rugalmasságot. Mindig elsőre találtunk szállást, remek például Montecatini Terme városban a Brennero, Barga városban a La Pergola hotel vagy Luccában a városfaltól sétányi távolságra lévő Villa Romantica. Az árak 80-120 euró/éj/két fő sávban mozognak, bőséges reggelivel.
– Milyen árakat tapasztaltatok Toszkánában 2026 tavaszán?
– Az éttermi árak egy főre 20 euró körül vannak, amiben egy főétel és egy ital van. Nagyon ajánljuk Pistoiában a főtér szomszédságában a Piazza della Sala hangulatos éttermét. Többféle kávét is kóstoltunk, szinte hazai árakat tapasztaltunk, 1,5-2 euró egy csésze kávé. Benzines autóval mentünk, a benzin ára 1,8-2 euró környékén volt literenként, a dízel ennél kicsivel drágább és hasonlóan az itthonihoz, az autópályán mindig drágább az üzemanyag. Luccában a kerékpárbérlés 1 órára 5-6 euró, egy egész napra pedig 20-25 euró körül mozog, pénzletét nincs, csak a személyi igazolvány/útlevél marad zálogban és remek kerékpárok vannak. A bolti árak picivel magasabbak, mint itthon, de nem sokkal, viszont a pékáruk, a sajtok, érlelt sonkák kiváló minőségűek és finomak.
– Milyen útravalót adnál a Startlap Utazás olvasóinak?
– Toszkánában keresd az érintetlen, apró látnivalókat, amelyek kiesnek a tömegturizmus célpontjaiból, ám mégis megérintenek.
– Visszamennétek még?
– Igen. Talán a leginkább egy hátizsákkal Certaldóba vagy Montecatini Altóba mennénk, kivennénk egy szobát két napra és nem csinálnánk semmi mást, csak sétálnánk, üldögélnénk a kávézó teraszán és néznénk a távoli toszkán dombokat. Ennyi, legyen teljes lelassulás, vagy ahogyan manapság ajánlják: „slowlife/slowdown/slowliving” – és persze a mobiltelefon kikapcsolva lapuljon a hátizsák legalján.
Az interjú dr. Palla Gáborral készült és a fotókat is ő készítette.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
A horvátok is ledöbbennek Splitben az árakon, de a legrosszabb a...
Egy munkapszichológus elmagyarázta, hány nap szabadság kell...
Eladó álomház a sziklaszirten: 3 hálószobás, tengerre néző...
Retró kvíz: rájössz, hogy hol járunk Budapesten? Vajon meglesz a...
Elsötétül az ég nappal: 27 év után láthatsz ismét teljes...
