Utazók 2020. január 23.

Steiner Kristóf: A titkos édenkert, ahová az életben legalább egyszer el kell utazni

Steiner Kristóf Utazók 2020. január 23.
„Mi a fenét csináltok ti állandóan Cipruson?” - kérdik tőlünk sokan, értetlenkedve: sokak számára az Európa és Közel-Kelet találkozásánál fekvő sziget semmi több, mint családi all inclusive nyaralások és tini-tivornyák helyszíne. Pedig ez a (nimimum) kétarcú sziget sokkal többről szól, mint a rossz, vagy akár jó híréről – mi már-már hazajárunk, rendszeresen tartunk Kristóf’s Kitchen pop-up lakomákat és főzőkurzusokat - álszerényen bevallom, még címlapsrác is voltam egy helyi magazinban -, és görög és török oldalon egyaránt büszkélkedhetünk igaz barátokkal. Járjuk körbe együtt Afrodité szülőhelyét, szerelmesek szigetét, a napfényes Ciprust!
vendégszerző
Steiner Kristóf

Steiner Kristóf

Steiner Kristóf író, újságíró, vegán gasztroguru, és hivatásos utazó. Utazási élményeit az Instagramon kristofsteiner néven is megosztja, valamint itt, a Startlap Utazáson is.
Cikkei

A tipikus nevezetességeket és kötelező kűröket simán le lehet guglizni – én, ahogy szoktam, inkább zsigerből és tapasztalatból kalauzolok!

Larnaka

Amikor először jártam Cipruson – egy tengerjáró hajó fedélzetén érkezve – meggyőződésem volt, hogy az egész sziget egyetlen városkából áll, és ez Larnaka, tekintve hogy a legtöbb nemzetközi repülőjárat itt landol, és közel van a nyaranta afféle partiparadicsomként üzemelő egyébként szellemváros, Ayia Napa.

Az egyszerre autentikus és turisztikus városka tengerparti sétányán hotelek és éttermek, míg a beljebb eső utcákon apró házacskák sorakoznak, kis kocsmáknak helyet adva, melyeket többnyire helyiek látogatnak. Nem állíthatom, hogy Larnaka afféle kulturális metropolisz volna, de azt sem, hogy effektíve nincs mit csinálni – azoknak ajánlom, akik nem ragaszkodnak színházak és múzeumok közvetlen közelségéhez, viszont fontos nekik némi kultúra a közelben, és azoknak, akik nem vetnék bele magukat a fékevesztett bulizásba Ayia Napában, ugyanakkor azért nem terveznek aludni térni este kilenckor.

Larnaka – fotó: Steiner Kristóf

A legjobb étterem szerintünk az Al Sultan libanoni „taverna”, ahol a vegán terülj-terülj asztalkám két főre maradandó élményt ad: én néha, bárhol is vagyok a világban, felemlegetem, „de jó lenne most a larnakai libanoniban…”

A legjobb szállás – szintén szerintünk – ár-érték arányban a Hotel Zociac, ahol konyhával felszerelt apartmanokból bámulhatjuk a tengert a privát teraszon, aki pedig még olcsóbb szállásra hajt, próbálja ki a hetvenes évekből itt ragadt, mégis bájos Larco hotelt – itt medence is van.

Limassol

A sziget kulturális fővárosa címét nem-hivatalosan, de jogosan birtokló Limassol a legkényelmesebb város, ha valaki egy igazán komplex utazásra vágyik, ám nem tervezi elhagyni a várost. Itt ugyanis minden van: elegáns bevásárlóutcák az új kikötő környékén, hipszter-kedvenc  bűntanyák az óvárosi piac szomszédságában, all inclusive szállodák a tengerparton a város peremén, művészi loftok, melyeket helyiek adnak ki Airbnb-n, eldugott és turistás beachek, görög, török, indiai, olasz, és mexikói kaja, koncertek, színházi előadások, nyáron és télen. A város nem alszik téli álmot – azaz nem néptelenedik el off-szezonra, sőt, meggyőződésem hogy igazi arcát a késő ősztől kora tavaszig tartó időszakban mutatja meg.

Limmasol környéke – fotó: Steiner Kristóf

A legjobb kaja a mi meglátásunk szerint a Raj’s Tandoori indiai étteremben várt ránk – bár a belvárosban is szuper jókat ettünk, ez a városszéli, szimpla de szenzációs evőde még engem, az igazi Indiát megjárt utazót is levett a lábamról.

A legjobb szállás – nekünk – a STAY.suites közvetlenül az óváros mellett, mégis egy csendes, családias utcában, ahol barátaink Veronika és Michael csodaszép, minimalista, mégis romantikus apartmanokat rendetek be.

Páfosz

Ez az a város, amire a helyiek jelentős része azt mondja: „hagyd ki” – ám sokan nem fejtik ki, valójában csak a szétturistásodott városi részre gondolnak. Jó félórás séta az érdektelen butiksoroktól, és az óvárosban máris egészen más a hangulat, nem beszélve a Páfoszt körülvevő kis falvakról, vagy a közeli hegyekben megbúvó Agios Neophytos kolostorról.

Ennek ellenére az utazók – többnyire brit leány és legénybúcsúzók – nagyja az asztalon táncolós karaoke partik, a lufiban árult nevetőgáz, és a hatalmas bevásárlóközpont miatt jár ide. Bevallom, nekünk is vannak páfoszi emlékezetes, azaz inkább emlékezésmentes éjszakáink – elég, ha az ember lánya-fia megindul a szebb napokat látott „bar streeten”, és minden buliban iszik egy pohár Ouzót – az este innentől fogva önálló életre kel…

Princessa Vera – fotó: Steiner Kristóf

A legjobb kaja szerintünk a 7. St. George tavernában várja az éhes utazókat – frissen sült házi kenyér, naponta változó, tradicionális görög-ciprióta ételkínálat, szupercuki kerthelyiség, és kedves kiszolgálás jut mindazoknak, akik kiruccannak a nyüzsgésen kívül eső családi étterembe.

Számunkra a legkényelmesebb, igazi „dagonyázós” all inclusive hotel – mely mégsem eszeveszett drága – a Capital Coast, ahol szauna, pezsgőfürdő, úszómedence, terülj-terülj-asztalkám büféreggeli, cserébe viszont sok hangos turista vár. Pénztárca-barátibb tippem a Princessa Vera családi hotel, amely mindenhez közel van, és minden büdzsébe belefér.

Capital SPA Resort Paphos – fotó: Steiner Kristóf

Nicosia

Ciprus minden kétséget kizáróan legsokszínűbb városa a kettéosztott sziget közös fővárosa is: a török és görög oldal egyaránt „magáénak tekinti”, nagyon hasonlóan a jeruzsálemi helyzethez.

Nicosia – fotó: Steiner Kristóf

Mikor először jártunk itt, és felfedeztük: a világmárkák üzleteivel szegélyezett „helyi Váci utcán” sétálva egyszerűen átgyalogolhatunk a török oldalra, totál ledöbbentünk: egy kis műanyag fülkében üldögél egy egyenruhás néni, rápillant az ember útlevelére, majd kijövünk a túloldalon, ahol az európai bevásárlóutca egyszeriben átváltozik az 1001 éjszaka meséivé… azzal a kiegészítéssel, hogy a piac telis-tele van fake Gucci, Dolce, Vuitton, Adidas és Puma árukkal.

Vannak, akik a gagyidasz cuccokért járnak át, mi viszont a csodálatosan inspiráló igaziság miatt jövünk: a régi zöldségpiacon és a kis ezüstékszer üzletekben órákat tudunk időzni itt élő barátaink, majd Nihal és Simon bárjában, a Hoi Polloiban gyűlik össze a világmegváltó nemzedék, akik hisznek benne, hogy a mesterségesen ránk erőltetett határok nem választhatnak el minket.

Innen kirándulgatva érdemes felfedezni az „elfoglalt”, vagy „felszabadított” (attól függ, honnan nézzük) oldal titkos nevezetességeit, mint Kyrenia ékszerdobozka-szerű óvárosát, vagy a török megszállás óta drótkerítéssel körülvett szellemvárosként árválkodó, egykori luxusnyaralóhelyet, Famagustát.

A kedvenc éttermünk a Fanous, a közel-kelet és Törökország ízeinek legjavát felvonultató vízipipázó és evőde, ahol még sosem sikerült elég keveset rendelnünk ahhoz, hogy sikerüljön betolni a teljes adagokat.

Fotó: Salamon Sára

A Tas Ev vendégház olyan stílusos, mintha egy menő lakber-magazinból ugrott volna elő, ám cseppet sem sznob hely, mennyei és bőséges reggelivel, és barátságos tulajokkal, no meg szexi, a szobák sarkába ékelt nyitott zuhanykabinokkal.

A török oldal tengerpartján megdöbbentően baráti árakon bérelhetők giga luxusvillák az Evergreen Developements-től, privát medencével – mi is egy ilyet vettünk ki a BFF-jeimmel, mikor néhány éve tízen ruccantunk át a 25 perces repülőútra lévő Tel Aviv-ból.

Keresés az oldalon