Aki gyakran repül, biztosan találkozott már a jelenettel: a kapunál kiderül, hogy nem a kényelmes, zárt folyosón át vezet az út a fedélzetre, hanem előbb fel kell szállni egy reptéri buszra. A helyzet különösen akkor bosszantó, amikor a gép már szinte ott áll az ablak előtt, és első ránézésre úgy tűnik, gyalog is pár perc alatt el lehetne érni.
A buszos beszállás azonban nem véletlen bosszúság, és többnyire nem is szervezési hiba. Sok repülőtéren teljesen megszokott része a működésnek, hogy az utasokat külön buszokkal viszik a forgalmi előtéren álló géphez, ahelyett, hogy közvetlenül az utashídon keresztül szállhatnának fel. A Travelbook Cord Schellenberg légiközlekedési szakértőt kérdezte arról, mi dönti el, mikor jön a busz, és mikor lehet egyenesen a repülő ajtajához sétálni.
Miért nem mindig utashídon át szállunk fel?
A legfontosabb kérdés az, hogy a repülőgép éppen hol kapott állóhelyet. A nagyobb repülőterek központi terminálépületeinél általában vannak utashidak, amelyek időjárástól védett, közvetlen beszállást tesznek lehetővé. Ilyenkor az utas a kaputól egy zárt folyosón át jut el a gép ajtajáig, anélkül, hogy ki kellene mennie a szabadba. A széles törzsű repülőgépekhez, sőt az Airbus A380-ashoz például olyan utashidak is tartozhatnak, amelyekkel akár két szinten egyszerre lehet beszállítani az utasokat.
A távolabbi állóhelyeken már más a helyzet
Ha a gép nem közvetlenül a terminál mellett, hanem a forgalmi előtéren parkol, ott többnyire nincs utashíd. Ezeken az állóhelyeken lépcsőre van szükség, az utasokat pedig busz viszi a repülőhöz. Egyes, kisebb repülőtereken ráadásul egyáltalán nem is építettek ki utashidakat, így ott nem kivétel, hanem mindennapos megoldás a buszos vagy gyalogos beszállás.

Rövid távú járatoknál gyakrabban jön a busz
A buszos beszállás különösen a rövidebb útvonalakon gyakori. Ennek egyik oka, hogy ezeket a járatokat sokszor kisebb repülőgépek teljesítik, amelyeket könnyebben irányítanak távolabbi állóhelyekre. Az utashíd sem minden géptípushoz ideális. Kisebb repülőknél előfordulhat, hogy a híd túl meredek szögben állna, ezért a használata nem lenne praktikus vagy biztonságos. Ilyenkor a lépcső és a buszos szállítás marad.
A drágább jegy sem garancia az utashídra
Az utasok többnyire csak a kapunál tudják meg, hogyan jutnak el a gépig. Lehet, hogy utashídon keresztül szállnak fel, lehet, hogy busz viszi őket a repülőhöz, ritkább esetben pedig gyalogos beszállásra kerül sor. A jegyosztály ebben nem számít. Az elsőbbségi beszállást vásárlók ugyan hamarabb sorra kerülhetnek, de az, hogy valaki turista vagy business jeggyel utazik, önmagában nem dönti el, milyen út vezet a gépig. Egy drágább jegy mellé is könnyen járhat reptéri busz.
Csúcsidőben egyszerűen nincs elég hely
A nagy átszálló repülőtereken sok járat indul és érkezik közel azonos időben. Ilyenkor a terminálhoz közeli állóhelyek gyorsan megtelnek, és nem minden gép fér oda az utashidakhoz. „Nagy forgalomnál a kapacitások nem elegendők” – mondta Schellenberg. Ilyen helyzetekben különösen a kisebb repülőgépek kerülhetnek távolabbi állóhelyre, ahonnan az utasokat már busszal kell mozgatni.
A költségek is beleszólnak
Nemcsak a reptéri forgalom és az állóhelyek száma számít, hanem az ár is. Az Aviation Direct szerint az olyan fapados légitársaságok, mint az EasyJet vagy a Ryanair, gyakran költségcsökkentési okból választják a buszos beszállítást.
Az utashidak használata ugyanis pluszdíjakkal járhat, emellett fenntartási, karbantartási és személyzeti költségei is vannak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a buszos beszállás csak a fapadosok sajátossága lenne. Ha zsúfolt a reptér, vagy nincs szabad utashidas állóhely, bármelyik légitársaság utasai buszra kerülhetnek.
Kényelmetlennek tűnik, mégis lehet előnye
Bár sok utas nyűgként éli meg, a buszos beszállításnak lehetnek előnyei is. Ilyenkor a légitársaságok gyakran a repülő első és hátsó ajtaját is megnyitják, így az utasok két irányból szállhatnak fel. Ez bizonyos esetekben gyorsíthatja a beszállást, mert kevésbé torlódik fel a sor a gép elején. Rossz időben a busz legalább az út nagy részén véd az esőtől, széltől vagy hidegtől. Az utasoknak csak a gépnél, a lépcsőnél kell rövid időre kilépniük az időjárásba, ami még mindig kényelmesebb lehet, mint végigsétálni a teljes útvonalat a forgalmi előtéren.
A hátrányokat az ismeri igazán, aki állt már telepakolt reptéri buszon kézipoggyásszal a kezében.
A járműveken kevés az ülőhely, gyakran nagy a tömeg, és sokszor addig nem indulnak el, amíg teljesen meg nem telnek. Emiatt a folyamat lassúnak és kényelmetlennek tűnhet. A szakértő szerint sok múlik azon, milyen messze van a gép a termináltól. Rövid távolságnál a buszos beszállás akár gyors is lehet, hosszabb útvonalon viszont érezhetően elnyújthatja az indulás előtti perceket.
Miért nem lehet egyszerűen odasétálni a repülőhöz?
A kérdés sokakban felmerül: ha a gép látszólag közel van, miért nem engedik, hogy az utasok egyszerűen odasétáljanak? A válasz a biztonság. A forgalmi előtér nem gyalogos zóna, hanem szigorúan szabályozott reptéri munkaterület. Itt nemcsak repülőgépek mozognak, hanem poggyászkocsik, üzemanyag-szállítók, kiszolgáló járművek és földi személyzet is dolgozik. A látszólag rövid út ezért valójában kockázatos lehet.
Egy késés is átírhatja az eredeti tervet
A buszos beszállás néha csak az utolsó pillanatban dől el. Ha egy repülőgép a tervezettnél jóval korábban vagy később érkezik, előfordulhat, hogy az eredetileg kijelölt állóhelye már foglalt. Ilyenkor a repülőtérnek gyorsan más megoldást kell találnia. Ha csak távolabbi állóhely marad szabadon, az utasokat busz viszi a géphez, vagy érkezés után busz szállítja őket a terminálhoz.
Az utas szemszögéből a reptéri busz sokszor felesleges kitérőnek tűnik, a háttérben azonban több szempont találkozik. Számít a gép típusa, az állóhelyek elérhetősége, a repülőtér zsúfoltsága, az időjárás, a költségek és mindenekelőtt a biztonság. Ezért fordulhat elő, hogy a repülő már szinte karnyújtásnyira áll, mégsem lehet csak úgy odasétálni hozzá. A busz ilyenkor nem bosszantó kivétel, hanem a repülőtéri működés egyik leggyakoribb és legszigorúbban szabályozott része.

