A mesterséges jégpiramisok építésével mentik meg India falvait
A Himalája mintegy 4000 méteres magasságában fekvő települések, mint Sakti, extrém körülmények között próbálnak fennmaradni. A térség szinte csapadékmentes, a földművelés pedig mindössze egy nagyon rövid nyári időszakra korlátozódik, ami állandó bizonytalanságot jelent a helyiek számára.
„Ladakh egy brutális hely, ahol egyetlen termesztési időszak van” – mondja a BBC-nek Gelak Gutme, aki több mint hat évtizede foglalkozik földműveléssel. Hozzáteszi:
Ez egy sivatag, szélsőséges klímával, ahol minden év egy új küzdelem.
A helyiek szerint a helyzet az elmúlt években tovább romlott. A kisebb, alacsonyabban fekvő gleccserek, amelyek korábban természetes víztározóként működtek, mára eltűntek.
Most vízhiány van. Tavaly mindent elvesztettem – az egész földem kiszáradt a vízhiány miatt
– mondja Gutme.
Egy helyi vízgazdálkodási szakember, Lobzang Fardod szerint ezek a gleccserek korábban fagyott víztartályokként működtek, amelyek lassan, fokozatosan engedték vissza az olvadékvizet a völgyekbe a tavaszi vetési időszakban. „Most, hogy ezek eltűntek, nincs semmi, ami a tavaszi olvadást biztosítaná” – fogalmaz.
A jégsztúpák kísérlete és nehézségei
A vízhiány enyhítésére a 2010-es években helyi közösségek elkezdtek jégsztúpákat építeni. A rendszer lényege, hogy
a téli hónapokban a hegyekből vizet vezetnek le, majd azt a dermesztő hideg levegőben finom permetként szétfújva jégpiramisokká fagyasztják.
A módszer működött, de rendkívül nehéz volt fenntartani. A csövek gyakran befagytak, a rendszer pedig folyamatos kézi beavatkozást igényelt a legzordabb időjárási viszonyok között is. „Ha a hőmérséklet mínusz 20–30 fokra esett, a csövek szétfagytak, és az egész rendszer összeomolhatott” – mondják a helyiek.
A karbantartás sokszor azt jelentette, hogy a gazdák éjszaka, a hegyekben táborozva próbálták megelőzni a meghibásodásokat, gyakran forró vízzel járva vissza a lefagyó szakaszokhoz. Ez hosszú távon fenntarthatatlan és veszélyes megoldásnak bizonyult.
Új technológia: az AIR rendszer
Az elmúlt években egy fejlettebb megoldás jelent meg Automated Ice Reservoir (AIR) néven. A rendszer nagy nyomással juttatja le a vizet a völgyekbe, ahol szabályozott, finom permet formájában fújja ki, így hatékonyan alakul jéggé.
A folyamatot szenzorok és napelemes vezérlőegységek irányítják, amelyek folyamatosan figyelik a hőmérsékletet és a csővezetékek állapotát is. Ha a rendszer fagyásveszélyt érzékel, automatikusan leállítja a vízáramlást, és leüríti a csöveket, hogy megelőzze a károsodást.
A technológia fejlesztője, Dr. Suryanarayanan Balasubramanian szerint az AIR rendszer hatékonysága abban rejlik, hogy pontosan szabályozza a jégképződés idejét: „A rendszer pontosan annyi ideig vár, amennyi kell ahhoz, hogy a vízcseppek az adott szél- és páraviszonyok mellett megfagyjanak, majd újra permetez.”
Érezhető változások a falvakban
A helyi beszámolók szerint a technológia már most is érzékelhető javulást hozott. A vízellátás kiszámíthatóbb lett, és több térségben a természetes források is kezdenek részben regenerálódni.
„Amikor a falusiakkal beszélünk, azt mondják, hogy a talajvíz újratöltődik, a tavaszi források újraélednek. Időben jutnak vízhez” – mondja Murtaza Ali mérnök, aki a helyi vízügyi fejlesztéseket felügyeli. Jelenleg tudományos vizsgálatok is zajlanak, hogy pontosan megértsék a hosszú távú hatásokat.
Egy helyi gazda, Gelak Gutme szerint a változás már a mindennapokban is érezhető:
Most egyetlen dolgot tudok biztosan: van vizem, és így tudok termelni. Ez mindent megváltoztatott.
A jövő: a rendszer bővítése
A fejlesztők célja, hogy a kísérleti rendszereket nagyobb hálózattá alakítsák. A 2025-ös téli szezonban már tíz AIR egység működött Ladakh különböző pontjain, és a következő lépés a technológia szélesebb elterjesztése.
„A legnagyobb kihívásunk most az, hogy ugyanazzal a rendszerrel, amellyel korábban egy jégtározót építettünk, hogyan tudunk akár egy tucatot is létrehozni” – mondja Balasubramanian.
A helyiek abban bíznak, hogy a mesterséges jégpiramisok nemcsak a mezőgazdaságot stabilizálják, hanem lassíthatják az elvándorlást is. Ahogy Gutme fogalmaz:
Sok fiatal el akart menni a városokba. Ha nincs víz, nincs jövő sem – ez a technológia viszont reményt ad arra, hogy itt maradhassunk.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Elsötétül az ég nappal: 27 év után láthatsz ismét teljes...
Új mikroállam Európában, már útlevele is van - Szerbia és...
Így fest egy átlagos párizsi mikrolakás: az ágy a konyhában...
A Wizz Air minden utasát érinti: rendkívüli intézkedéseket...
Új tiltások a Balatonon: van olyan strand, ahol 200 ezres bírság...
