Így fest egy átlagos párizsi mikrolakás: az ágy a konyhában van, mégis sokan irigylik
A párizsi albérletpiacon kevés dolog számít igazán olcsónak, különösen akkor, ha valaki egyedül szeretne élni, ráadásul a belváros közelében. Naydeline Mejia, a Business Insider Párizsban élő szabadúszó újságírója azonban olyan megoldást talált, amely elsőre inkább átmeneti menedéknek tűnt, később viszont meglepően élhető otthonná vált számára.
A beszámolója szerint Mejia 2025 októberében költözött be egy mindössze 9 négyzetméteres mikrolakásba Párizs 17. kerületében. Eredetileg nem hosszú távra tervezett: egy fenntarthatatlanná vált élethelyzetből kellett gyorsan és megfizethető áron továbblépnie. A kis stúdió véletlenül került az útjába, és belefért a szűkös költségvetésébe. Két héttel azután, hogy rátalált a lakásra, már be is költözött. Mindössze azzal a három bőrönd ruhával érkezett, amellyel korábban Párizsba költözött, valamint néhány tucat könyvvel, amelyet időközben összegyűjtött.
m A terve az volt, hogy év végéig marad, majd keres egy nagyobb, kényelmesebb lakást – lehetőleg saját vécével.
Nyolc hónappal később azonban már egészen másként látja a helyzetet: megszerette a párizsi minilakását, és el tudja képzelni, hogy még tovább maradjon.
Egy apró szoba, amely megfizethetővé teszi a központi Párizst
A lakás, amelyről fényképek a Business Insider oldalán láthatók, egy úgynevezett chambre de bonne, vagyis cselédszoba. Ezek a párizsi ingatlanpiacon ismert apró lakóterek eredetileg a jómódú családok személyzetének szállásai voltak a 19. század végén.
Többnyire középosztálybeli bérházak legfelső emeletén találjuk ezeket a lakásokat, és gyakran csak a hátsó, személyzeti lépcsőn lehet megközelíteni őket.
Mejia szerencsésebb helyzetben van, mert az ő szobájához lift is vezet. A teljesen berendezett mikrolakásban egy egyszemélyes ágy és egy apró konyhasarok kapott helyet. Van hozzá saját zuhanyzó, de az külön, a folyosón található, ami egyébként előny, mert így nem vesz el helyet a szobától. A vécét egy másik lakóval osztja meg. Az ilyen apró párizsi lakásokban általában diákok, au pairek és fiatal pályakezdők élnek, akik nagyobb vagyon nélkül érkeznek a városba. A vonzerejük éppen abban rejlik, hogy a bérleti díj általában alacsonyabb, miközben sokszor jó, központi környékeken találhatók, például a 6., 7., 8., 16. vagy 17. kerületben.
Mejia lakása kevesebb mint 600 euróba kerül havonta, ami nagyjából 210 ezer forintnak felel meg.
Ezért egy olyan helyen élhet egyedül, ahonnan mindössze tíz perc sétára van a Diadalív, és több fontos metróvonal is könnyen elérhető. Bár a lakótér rendkívül kicsi, számára a megfizethetőség és az önállóság sokkal fontosabb. Ráadásul a takarítás sem tart már egy egész délutánig: az egész lakást kevesebb mint egy óra alatt rendbe lehet tenni.
A szűk tér miatt a város lett az igazi nappali
A mikrolakás egyik váratlan hatása az volt, hogy a bérlője sokkal többet mozdul ki otthonról. Mejia saját bevallása szerint introvertált, és korábban könnyen előfordult vele, hogy akár egy egész hétvégét is egyedül töltött a szobájában. A 9 négyzetméteres tér viszont nem igazán engedi meg a hosszú bezárkózást. A kis lakás időnként nyomasztónak tűnhet, ezért tudatosan elkezdett olyan rutint kialakítani, amely kimozdítja otthonról. Eljár egy közeli edzőterembe, így már reggel tartalmasan indul a napja. Emellett tagja lett az Amerikai Könyvtárnak Párizsban, ahol kényelmes környezetben dolgozhat távmunkában, angol nyelvű könyveket kölcsönözhet, és más angolul beszélő írókkal is kapcsolatba kerülhet.
A kis tér arra is ösztönözte, hogy gyakrabban mondjon igent meghívásokra, új ismerősökkel találkozzon, vagy egyedül fedezzen fel programokat a városban.
Amikor korábban nagyobb lakásban élt, könnyebb volt a kényelmes otthoni környezetben maradni, különösen a nehezebb időszakokban.
Mejia szerint fontos, hogy az ember jól érezze magát az otthonában, de jelenleg számára nem az otthon tökéletesítése a legfontosabb. Sokkal inkább az, hogy közösséget találjon Párizsban, mozogjon, kapcsolódjon másokhoz, és valóban kihasználja a város lehetőségeit.
A kevesebb tárgy több szabadságot adott
A költözés egy másik felismerést is hozott. Amikor elhagyta előző párizsi stúdiólakását, amely körülbelül kétszer akkora volt, mint a mostani cselédszobája, sok holmitól meg kellett válnia. A ruhatárát és a dekorációit is le kellett csökkentenie, hogy egyáltalán elférjen az új helyen.
Ez a kényszerű szelektálás végül felszabadító élménnyé vált.
Rájött, hogy nincs szüksége sok tárgyra vagy nagy otthonra ahhoz, hogy teljes életet éljen. Az Egyesült Államokban felnőve sokáig arról álmodott, hogy egyszer saját háza lesz, például egy brooklyni városi otthon, amelyet megtölthet a kedvenc apróságaival. Azóta azonban megváltoztak a tervei. A fiatalabb generációk számára egyre távolibbnak tűnik egy saját ingatlan, és Mejia is arra jutott, hogy számára a boldogság nem feltétlenül egy saját lakás. Sokkal inkább az aktív élet, a rugalmasság, az utazás és az a tudat ad neki örömöt, hogy bármikor továbbállhat, ha úgy dönt. Nem köti jelzáloghitel egyetlen helyhez, és nem egy otthon felépítése most a fő célja, hanem az, hogy minél többet lásson a világból, közösségben legyen másokkal, és mindennap mozogjon, például tánccal vagy edzéssel.
Lehet, hogy ez néhány év múlva megváltozik, de most a szabadsága éppen abban rejlik, hogy néhány bőröndnyi holmival is otthon tudja érezni magát egy városban, amit szeret.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
A turisták sehol, a vendéglősök a fejüket fogják: szinte...
Tilos ülni Európa egyik legszebb üdülőhelyén - 200 ezer...
Magyarország büszkesége a kiábrándító látnivalók...
Zárva Európa álomstrandja - nem léphet turista a világ egyik...
Hamarosan zárva lesznek a repülőgépeken a fej feletti...
