Élmény 2020. november 18.

Marianna 48 évesen indult első nagy útjára, azóta gyűjti a szívlenyomatokat

Fatima Élmény 2020. november 18.
Mészáros Marianna gyerekkorában leginkább a Balatonnál nyaralt szüleivel, majd miután kirepültek a saját gyerekei, útnak indult és azóta is megállíthatatlan. Évi 5-6 utazásáról blogol is, azt mondja, addig nem tud lezárni egy utazást, amíg azt meg nem írta. Nagy Utazók sorozatunkban most az ő élményeit ismerhetitek meg.

– Életem derekán, 48 éves koromban indultam el első nagy utazásomra. Akkor már annyira vonzottak a képeslapokon látható havas hegycsúcsok, hogy az első utam Svájcba vezetett 2012 nyarán, majd szépen, fokozatosan begyűrűzött a tenger, Szicília, az Azori-szigetek, Erdély, Írország és gyorsan rákaptam az utazás ízére – kezdi a Startlapnak Mészáros Marianna, aki évente 5-6 alkalommal is felkerekedett a vírushelyzet előtt, hogy megismerje a világot. A már említetteken túl járt Cipruson, a cseh homokköveknél, Jordániában, Agistrin, Kárpáthoszon, Albániában, Toszkánában, Erdélyben, a Duna-deltában, Szlovéniában és Ausztriában.

A kezdetek, első utazás Svájcba / Fotó: Mészáros Marianna

Csendes utazó vagyok”

– Mindenféle formációban utazom: szervezetten nagybusszal, kisbusszal, túra klubbal, barátokkal, egyedül, külföldön, belföldön… Ám a csendes elmélyülés mindig jellemző rám, akárhányan is vannak körülöttem. Lemaradok, megállok, gyönyörködöm, fényképezek, fülig érő szájjal mosolygok, ha megszólít egy táj, egy épület, egy fa. Magamba fogadom az élményt, amiért érkeztem. Olvasgatok ajánlatokat, cikkeket, fotókat nézek, és közben megszületik bennem a vágy, hogy jó lenne ellátogatni az adott helyre. Elkezdek keresgélni utazási ajánlatok után, ami megfelel az elképzeléseimnek. Ha egy hetes utazásban van 40 templom meg 20 múzeum, abból bennem semmi nem marad meg. A kevesebb több, vallom, és az is igaz, ha nemzeti parkokat, erdőket, tavakat, hegyeket vagy a tengert láthatom, az közelebb áll hozzám… Időnként kuponos ajánlatokkal utazom – például Barcelonába, Milánóba –, ilyenkor kihasználom az olcsó szállást és a repjegyet, és csak azt veszem figyelembe, hogy ne a világvégén legyen a hotel, hanem valahol bent a városközpontban. Ez eddig be is jött – folytatja Nagy Utazónk, akinek nincsenek nagy elvárásai a szállással kapcsolatban: jól érzi magát egy impozáns hotelben és egy sivatagi sátorban egyaránt.

– Írországban például a fehérkesztyűs, előkelő pincéreket és az elegáns golfszállodákat nagyon élveztem, Cipruson egy bérelt nagy házban pedig konkrétan vadászni kellett a melegvízre, de az ember alkalmazkodik és kalandként éli meg a meglepetéseket.

 

Szeretem úgy megélni, befogadni az úti élményeket, hogy közben saját magamra, a bennem megszólaló gondolatokra figyelek. Ezekből lesznek a szívlenyomatok.

 

– Az első Európán kívüli utazásom Jordániába vitt, Petra romváros, a jordán sivatag és a Holt-tenger nagyon vonzott. Egyetlen körút alatt sátorban aludni a sivatagban, iszapolni a Holt-tengerben, hajózni a Vörös-tengeren és bejárni Petrát különlegesen változatos élményeket jelentett. És akkor még nem is szóltam a Wadi Rum természetvédelmi területről, ami egy olyan vörös homokos sivatag, ahol egymást érik a szebbnél szebb hegyek, elképesztő élmény volt…

Mariann a jordániai Petrában / Fotó: Szívlenyomatok

Mariannánál mindig kéznél van a jegyzetfüzet, amiben feljegyzi benyomásait, majd az utazás befejeztével megírja az élményeit a Szívlenyomatok nevű blogján

Szeretek elutazni és szeretek hazatérni, ám néhány nap kell, amíg feldolgozom az élményeimet, elcsitulnak és helyükre kerülnek az érzéseim. Sok fotó jön velem haza, minden utazásról legalább 500-600 kép. De jönnek válogatott hűtőmágnesek, teásbögrék és az adott helyre jellemző kis apróságok is, amikre jó rápillantani később is. Itthon pedig megírom a szívlenyomataimat: ha megvan a vezérfonal – általában már az utazás alatt – akkor leülök és néhány órán belül kész a bejegyzés – mondhatni, kiömlik belőlem az élmény. Akkor zárok le egy utazást igazán, ha azt megírtam. Egyébként azt is észrevettem magamon, hogy 2-3 hétnek el kell telnie el két utazás között, hogy igazán nyitott szívvel tudjam befogadni az új élményeket.

Szeretem, amikor utazásaim alatt megszólít a táj, ahol járok. Figyelem az érzéseimet, meghallom rezdüléseimet, és általában az utazás közepén leheletfinoman elindul bennem egy gondolati szál, amely szépen, komótosan színes, élményekben és érzésekben gazdag szívlenyomattá fejlődik.

„A természet szépsége visz engem az utakra”

Marianna szívesen keres fel kulturális intézményeket, látványosságokat, lenyűgöző épületeket, ám ami talán még ezeknél is jobban megragadja a figyelmét – vagy inkább a szívét – az a természet. Hogyan indult mindez?

Mészáros Marianna / Fotó: Szívlenyomatok

Egy reggel úgy ébredtem egy erdő közepi szállodában, hogy elindulok egy híres erdei tanösvényen, megnézem már, hiszen olyan sokat írtak róla. Elindultam, 10 kilométert tettem meg egy normális utcai cipőben, semmi nem volt nálam, csupán egy telefon a zsebemben. Követtem a jeleket, és végigjártam a túra útvonalat én, aki még soha nem túrázott. Mondhatni beavatódtam, én, egyedül az erdőben – egyfajta el caminós érzésem volt. Mentem, mentem, hol énekeltem, hol sírtam, hol nevettem, innentől kezdődött, hogy vágytam vissza a természetbe, az erdőbe, a fák közé. Jóval később olvastam egy cikket a japánok erdőfürdőzéséről, rájöttem, én ösztönösen pontosan ezt csinálom – mondta a Nagy Utazó, aki azóta is sokat túrázik, sőt, saját erdőjáró klubjával bejárják a Nyugat-Dunántúl legszebb részeit.

– Tervem az sok van, de most különösen előtérbe kerültek a belföldi célpontok.  Pár héttel ezelőtt az Őrségben jártam, csodálatos élmény volt. Egyébként Sárvár és környéke bővelkedik szebbnél szebb kirándulóhelyekben, arborétumokban, így naponta útra kelek, sétálok és figyelem a természet változását – ez kicsit belső utazás is, amihez a természet nagyon inspiráló hátteret nyújt.

 

Az Őrségben található a Veleméri templom, egy különleges fénytemplom, ahová már régóta vágytam, na de az erdő, ami mögötte van, az valami csoda volt…

Marianna igazi napfelkelte rajongó, emellett imádja a tenger morajlását is:

– Az Égei-tenger hangját szeretem nagyon, a Fekete-tenger pedig olyan, mint egy finom, meleg takaró. Az Atlanti-óceánban a hullámtörők mögött fürödhettem, élveztem, ahogy átölelt az óceán. A Holt-tengerben lebegni pedig, mint egy mese…

Fotó: Szívlenyomatok

Az utazásaimnál nincs szép, szebb és még szebb, hanem mindegyik másért szép.

„Ha azt mondanák, holnap induljunk, akkor indulnék”

A járványhelyzetben több út is lemondásra került, ám Marianna nem mondott le korábbi terveiről, amint lehetősége lesz, bepótolja ezeket.

– Ahova eddig utaztam, oda mindenhová bármikor visszamennék! Az Azori-szigetek annyira lenyűgözött, hogy még többet szeretnék kérni belőle. Erdélyből minden mennyiség jöhet, és szeretnék úgy visszamenni a Duna-deltába, hogy nem lesz nálam fényképezőgép. Annyira érintetlenül gyönyörű, telis-tele van pelikánokkal, madarakkal, ártéri nagy fákkal. Amikor először jártam itt pár éve, egyszerűen nem tudtam, hova kapjak, hova nézzek, mit fotózzak. Már akkor megszületett bennem a vágy, hogy ebbe az érintetlen vízi világba vissza szeretnék menni úgy, hogy nem fényképezek, csak figyelem, ott vagyok benne és élvezem. Régi álmom Skócia a hatalmas zöld mezőivel és óceán partjaival, ez most tolódik egy kicsit – folytatja a Nagy Utazó, hozzátéve: ha holnap útnak eredhetne, egy percig sem hezitálna, hanem menne. Arra is kitért, milyen tanáccsal látná el a jövőben útra kelőket:

Fotó: Szívlenyomatok

– Számomra az utazás egy nagyon más lelki állapot, gyakran szakrális élmény. Hagyom, hogy részévé váljak annak, ahol vagyok, minden porcikámmal, minden figyelmemmel átélem, amit látok, hallok, kóstolok és érzek. Mindenki utazzon úgy, ahogy neki jólesik, mert csak így lesz az utazás igazi feltöltődés. Én például nem törekszem teljesítménytúrákra, azaz olyan utakra, amiről tudom, hogy nem kényelmes nekem. Nem szeretek meredeken hegyet mászni, 20-25 kilométernél többet gyalogolni, közben hátizsákot cipelni, ilyenekre nem megyek el. Ha útközben elvész az élvezet, akkor ezekről inkább lemondok. Ismerem magam, a korlátaimat, a lehetőségeimet és a fontosságaimat, így választok utazást magamnak, és ezt tudom javasolni másoknak is.

Továbbra is várjuk a Nagy Utazók nagy kalandjait!

Ha te is egyike vagy az utazás szerelmeseinek, és van mit mesélned, akkor küldj egy üzenetet az utazas@startlap.hu e-mail címre. Kérjük, röviden, mindössze pár sorban írd meg nekünk, hogy merrefelé jártál már eddig a világban. Az e-mailt a neved és elérhetőséged megadásával, a tárgy mezőben a “Nagy Utazók” megjelöléssel küldd el. Ezt követően szerkesztőségünk felveszi veled a kapcsolatot. Amennyiben úgy gondoljuk, élményeidet az olvasók is érdekesnek találhatják, a beszélgetésből cikk készül, amit közzéteszünk oldalunkon. Várjuk a jelentkezésed, hogy egy ország olvashassa a történeted!

Keresés az oldalon