Nincs máshol a világon: bizarr természeti csoda kel életre tavasszal Kanadában
Kanada egyik legkülönösebb látványossága tavasszal nem vízesés, nem virágzó mező, és nem is valamilyen ritka égi jelenség. Manitoba tartományban, Winnipegtől mintegy 130 kilométerre északra minden évben egy olyan esemény kezdődik, amely egyszerre hátborzongató, lenyűgöző és egészen páratlan: a Narcisse Snake Dens nevű területen kígyók tízezrei bújnak elő a föld alól.
A jelenség rendszerint április vége és május eleje között figyelhető meg, amikor a hosszú, fagyos tél után felmelegszik az idő. Ekkor indul be a párzási időszak, a föld alatti telelőhelyek környéke pedig néhány nap alatt nyüzsgő, mozgó, különös látványossággá változik. A hely nem csak a kutatókat vonzza, hanem a turistákat is: sokan kifejezetten azért érkeznek ide, hogy saját szemükkel lássák a világ egyik legnagyobb ismert kígyógyülekezését.
A föld alatti menedék, amely életben tartja őket
A Narcisse környéki járatok nem mesterségesen kialakított üregek, hanem természetes mészkőformációk. A víz eróziós munkája az idők során barlangokat, repedéseket és mély föld alatti hasadékokat alakított ki a kőzetrétegekben. Ezek a járatok a fagyhatár alá nyúlnak, így odalent még Manitoba kemény telein is fagypont felett marad a hőmérséklet.

Ez a különleges geológiai adottság teszi lehetővé, hogy a kígyók nagy tömegben lehúzódjanak a föld alá a hideg hónapokra. A védett, viszonylag stabil hőmérsékletű üregek ideális telelőhelyet biztosítanak számukra. Tavasszal aztán, amikor a felszín újra felmelegszik, szinte egyszerre indulnak meg kifelé.
Egyetlen nőstény kígyó körül száz hím is tekereghet
A felszínre először a hímek érkeznek. A járatok bejáratainál gyülekeznek, és ott várják a nőstényeket. Amikor egy nőstény előbújik, rövid időn belül hímek sokasága veszi körül. Ekkor alakulnak ki az úgynevezett nászgömbök:
egyetlen nőstény köré akár több mint száz hím is összegyűlhet.
A mozgó, egymásba gabalyodó kígyótömeg miatt a Narcisse Snake Dens a világ egyik legismertebb kígyómegfigyelő helyszíne lett, és a természetfotósok körében is különösen népszerű. A területen főképp a vörös szalagoskígyó, vagyis a red-sided garter snake figyelhető meg. Bár a látvány sokak számára elsőre ijesztő lehet, ezek az állatok nem számítanak veszélyesnek az emberre. A párzási időszakban ráadásul alig törődnek a látogatók jelenlétével, minden figyelmüket a szaporodás köti le.
Akár százezer kígyó is megjelenhet
A pontos szám évről évre változik, de a szakértők becslése szerint a csúcsidőszakban 70-100 ezer kígyó is összegyűlhet a Narcisse környéki telelőhelyeknél. Ezzel a kanadai terület a világ egyik legnagyobb ismert kígyókoncentrációjának számít.
A jelenség nem csak látványos, hanem tudományos szempontból is különösen értékes.
Jól mutatja, hogyan képes egy faj alkalmazkodni a szélsőséges éghajlati körülményekhez, és hogyan használja ki a természet adta menedékeket a túléléshez.
Nem csak turistalátványosság, természetvédelmi sikertörténet is
A Narcisse Snake Dens jelentősége jóval túlmutat azon, hogy különleges úti cél lett belőle. A területen korábban komoly gondot okozott, hogy a kígyók közül sokan elpusztultak a nyári élőhelyek felé tartó vándorlás közben, amikor át kellett kelniük a környék útjain.
A manitobai hatóságok ezért különleges védelmi megoldásokat vezettek be.
Alagutakat építettek az utak alá, és kerítéseket helyeztek el, amelyek a kígyókat a biztonságos átjárók felé terelik. Ezek az intézkedések csökkentették az elhullások számát, és ma már a vadon élő állatok védelmének egyik jól működő példájaként tartják számon a programot. A látogatók mára a kijelölt platformokon is figyelhetik a jelenséget, és egy önállóan bejárható útvonalon végigsétálva megnézhetik a környék négy aktív telelőhelyét. Aki jókor érkezik, olyan természeti látványban lehet része, amely néhány hétig tart csupán, de nehéz elfelejteni.

