Az olaszországi egy eurós házprogram hosszú évek óta rendszeresen felbukkan a sajtóban, és újra meg újra nagy érdeklődést vált ki – írja a Roadster.hu. Ez nem is meglepő, hiszen elsőre szinte hihetetlennek tűnik, hogy valaki egy eszpresszó áránál is kevesebbért vásárolhat házat egy festői olasz faluban.
A hangzatos ajánlat mögött azonban a valóság jóval összetettebb. Az ár sokszor csak egy licit kiindulópontja, az épületek állapota pedig akkora felújítást tehet szükségessé, amelynek költsége messze meghaladhatja az eredeti vételárat.
Ben Morris youtuber azért utazott el Szicíliába, hogy személyesen derítse ki, mit jelent valójában a sokat emlegetett, rendkívül alacsony ár. Elsőként Sambuca di Siciliába látogatott, ahol egy helyi ingatlanügynök segítségével ismerte meg a program tényleges működését.
Nem feltétlenül egy euró a végső ár
Az ingatlanügynök elmondása alapján a kezdeményezés első fordulójában rögtön három kategóriát alakítottak ki: 1, 2 és 3 eurós házakat kínáltak. Ez azt jelentette, hogy az ingatlanok indulóára megközelítőleg 370, 740, illetve 1100 forint volt.
Az ingatlanokat azonban nem egyszerűen az első jelentkező kapja meg. A vásárlóknak ajánlatot kell tenniük, és végül az szerezheti meg az adott épületet, aki hajlandó a legtöbbet fizetni érte.

A helyi ingatlanügynök így foglalta össze a licit lényegét: „A szabályok többé-kevésbé mindig ugyanazok. Legalább 1, 2 vagy 3 eurós ajánlatot kell tenni, de mindig a legmagasabb ár nyer”
Az egy euró tehát sok esetben csupán figyelemfelkeltő, az induláshoz, és egyáltalán nem az az összeg, amelyet végül a nyertes vásárlónak ki kell fizetnie. Ben Morris szerint éppen ebben rejlik a sambucai program valódi „csapdája”.
Miközben a házakat egy eurós, körülbelül 370 forintos indulóárral hirdetik meg, a licitek rendszerint 5000 euróig, azaz hozzávetőleg 1850000 forintig emelkednek. Ez még mindig kedvező ingatlanárnak tűnhet, ám a vásárlás csupán az első kiadást jelenti.
Ezért kínálják eladásra a házakat
Az egy eurós házak programját komoly településpolitikai és gazdasági problémák hívták életre. Számos vidéki olasz közösség évtizedek óta küzd az elnéptelenedéssel: a fiatalok a városokba költöznek, az idősebb nemzedék eltűnésével pedig folyamatosan nő az üresen maradó házak száma.
Az önkormányzatok ezért igyekeznek új tulajdonosokat találni a használaton kívüli, sokszor romos épületeknek. Abban bíznak, hogy a vevők felújítják és ismét lakhatóvá teszik az ingatlanokat. A beszámolók alapján hozzávetőleg huszonöt olasz önkormányzat működtet ehhez hasonló házprogramot.
Egy felújított és ismét lakott ingatlan jóval értékesebb a település számára, mint egy elhagyott épület. Nemcsak esztétikai és közösségi szempontból jelent előnyt, hanem pénzügyileg is, mivel a használatba vett lakások után adót is fizetnek.
Kedvező vétel, de a felújítás már drasztikus összegbe került
A tényleges kiadások nagyságát jól szemlélteti Meredith Tabbone története. A nő egy sambucai ingatlant végül 5000 euróért, azaz körülbelül 1.850000 millió forintért vásárolt meg, később pedig a szomszédos házat is megszerezte.
Az üzlet még ezen az áron is rendkívül kedvezőnek tűnhetett, a felújítás azonban már egészen más nagyságrendű kiadást jelentett. Meredith Tabbone összesen 446 000 dollárt, vagyis hozzávetőleg 141 millió forintot költött rá.
A példája jól mutatja, hogy az alacsony vételár önmagában még nem árulja el, mennyibe kerül majd az ingatlan. Egy rossz állapotú épület helyreállítása olyan jelentős összeget emészthet fel, amely mellett az eredeti ár (nem az egy eurós ár) szinte eltörpül.
Volt ház, amelyben csak az emelet szélén lehetett járni
Ben Morris ezt követően Mussomelibe utazott, mert olyan települést keresett, ahol licitálás nélkül, valóban rögzített egy eurós áron lehet ingatlant vásárolni. Mussomeliben több eladó házat is megmutattak neki, ám a látottak hamar kijózanították.
Az egyik épületen azonnal látszott, hogy komoly felújításra szorul. A helyzetet jól érzékelteti, hogy külön figyelmeztették: biztonsági okokból kizárólag az emelet szélein haladjon, amíg körbejárja a házat.
A láthatóan rossz állapotban lévő, kétszintes épület bejárása után Ben Morris így összegezte tapasztalatait: „Pontosan ezért adják el ennyi házat ilyen olcsón. Felújításokat kell elvégezni rajtuk, és pénzt kell költeni, hogy lakhatóak legyenek.”
A vételáron és a felújításon túl is vannak kiadások
A felújítás költségei mellett az adásvétel lezárása is további pénzügyi terheket ró a vásárlóra. A vevőnek egyebek mellett a közjegyzői díjakat, az adminisztratív költségeket és a szükséges tanúsítványok árát is ki kell fizetnie.
Az egy eurós olasz ház tehát nem feltétlenül olcsó ingatlant jelent. Sokkal inkább egy rendkívül alacsony belépési árú, ám gyakran jelentős tőkét igénylő felújítási projekt, amelynek valódi költsége csak az épület állapotának és a járulékos kiadásoknak az ismeretében mérhető fel.
A helyek, a táj ugyanakkor csodálatos
Pedig az egy eurós házak gyakran kifejezetten festői környezetben találhatók. Sambuca di Sicilia és Mussomeli is Szicília történelmi hangulatú települései közé tartozik, ahol szűk, macskaköves utcák, egymás fölé kapaszkodó régi házak és dombos tájak fogadják az érkezőket.
Mussomeli fölé ráadásul egy sziklára épült középkori vár magasodik, ahonnan messzire ellátni a szicíliai vidéken. Vagyis nem a környezet teszi olcsóvá ezeket az ingatlanokat: sokkal inkább elhagyatottságuk és gyakran rendkívül rossz állapotuk.


