Világ 2019. december 08.

Hol köszöntik először az új esztendőt? Három apró szigetországban jártunk…

Travellina Világ 2019. december 08.
Bár meglehetősen elterjedt nézet, hogy az új esztendő először Sydney-ben köszönt be, ők valójában korántsem az elsők. Amikor a festői kikötőben, a világhíres Operaház előtt kilövik a tűzijáték fényeit, néhány országban már bőven túl vannak a koccintáson. Az új évnek először a Csendes-óceán három apró államában Kiribati, Tonga és Szamoa lakói örülhetnek.
vendégszerző
Travellina

Travellina

Kisgyörgy Éva, a travellina.hu bloggere. 125 országban járt, szeret vezetni, kevésbé ismert tájakat felfedezni és jókat enni.
Cikkei

Kiribati, a legelső

Közülük is a legérdekesebb Kiribati története, ugyanis korábban a területén haladt át a dátumválasztó vonal. Ez azt jelentette, hogy az ország egyik részén, konkrétan a Karácsony-szigeteken (helyi nevén Kirimatin) egy nappal előrébb jártak, mint az állam többi régiójában. Ez meglehetősen bonyolulttá tette az itteniek életét, különösen a területek közti kereskedelmet, hiszen a hétvége is más napokra esett. 1995. január 1-től rendelettel tolták arrébb a dátumválasztó vonalat, hogy az az ország határain kívül húzódjon.

Ezért ma egész Kiribati, Tongával és Szamoával karöltve az első ország a világon, ahol az újévet ünnepelhetik.

Kiribati a világ egyik legelszigeteltebb országa, amelynek szomorú jelentőségét az adja, hogy az első ország lehet, amely eltűnik a globális felmelegedés és az ezzel járó tengerszint-emelkedés miatt. Bár az országhoz tartozik egy vulkanikus sziget, amely legmagasabb pontja 87 méter, de Kiribati többi része, a 32 korallzátony sehol sem magasabb nyolc méternél. Két apró, szerencsére lakatlan sziget 1999-ben már el is tűnt az óceánban.

Itt merült fel először a történelemben, hogy a klímaválság miatt egy egész országnak előbb-utóbb el kell máshova költözni. Emiatt az állam elnöke 2015-ben 20 négyzetkilométer földterületet vásárolt a Fidzsi-szigeteken, hogy ha Kiribatit ellepi az óceán, az ország népének legyen hova menekülni. Az ország lakossága mintegy 100 ezer fő, úgyhogy ha nem is óriási tömegről beszélünk, az esetleges költözés komoly logisztikát kíván majd. Ráadásul meglehetősen szegény ország. Korábban gazdag foszfátlelőhelyei voltak, de azok már kimerültek. Azóta koprát (szárított kókuszrostot) exportálnak, külföldi halászhajóktól szednek be díjat, illetve kis mennyiségben tengeri sót is kitermelnek.

Mangóültetéssel igyekeznek megakadályozni az eróziót Kiribatin
Mangóültetéssel igyekeznek megakadályozni az eróziót Kiribatin (Fotó: Travellina)

A helybéli lakosságon mindenesetre nem lehet felfedezni a csüggedést – teszik a dolgukat. Mint az egész térségben mindenütt, életük két nagyon egyszerű, de fontos érték mentén mozog: ez a hit és a család. A helybéliek többsége valamely keresztény gyülekezethez tartozik. Ahhoz képest, hogy mennyire egyeduralkodó ez a vallás, meglepő, hogy ezen belül mennyi eltérő felekezet van. A mormonoktól az adventistákig számos egyház fenntart itt templomot és vasárnaponként azok meg is telnek. A másik alapérték a család, méghozzá annak a tág értelmezése. Sokszor él együtt akár 3-4 generáció is, segítve és támogatva egymást.

Kiribati nem bővelkedik turisztikai attrakciókban. Ennek fényében nem meglepő, hogy a világ második legkevésbé látogatott országa a negatív csúcstartó, Tuvalu mögött. A hatalmas tengerjárók elkerülik, csak egyetlen, 200 fős hajó áll meg az egyik külső szigeten egy évben egyszer. Évente mintegy ötezer látogató érkezik ide, de ők is inkább csak munkából kifolyólag vagy rokonokat látogatni.

Kiribati egyik bájos vendégháza, amiben mindössze egy matrac van
Kiribati egyik bájos vendégháza, amiben mindössze egy matrac van (Fotó: Travellina)

Hiába tűz a trópusi nap, hiába állnak a képeslapra kívánkozó cölöpös kunyhók a partokon, Kiribati nem véletlenül nem lett egy második Maldív-szigetek. A legfontosabb korallzátony, Tarawa erősen túlnépesedett és nagyon szegényes.  Bár csodálatos tenger veszi körül, fürödni nem lehet a kék ezer árnyalatában pompázó vízben. Nemcsak a helybéliek dobálnak bele mindenféle szemetet a vízbe, de a katasztrofálisan elszaporodott kóbor kutyák is a strandokra piszkítanak. A többi terület valamivel idillibb és tisztább, de azokra meg rettentő nehézkes eljutni, ráadásul az infrastruktúra még kietlenebb (se csatorna, se meleg víz, se áram). Azaz eleve jóval drágább elrepülni ide, mint mondjuk a Maldív-szigetekre, és nem egy fényűző resort várja az embert csilingelő jégkockás koktéllal, hanem egy kunyhó matraccal….

Járatlan utak – Tonga

Szintén „világvégi” sziget, és ugyancsak mintegy 100 ezer ember otthona, de valamivel látványosabb Tonga, melynek magyar vonatkozása is van.

1988-ban az uralkodócsalád egyik tagja megkereste a Japánban élő Doma-Mikó István festőművészt, hogy megfestené-e a király portréját.

Bár az előtte próbálkozó festők művei nem nyerték el az uralkodó tetszését, a magyar művész képével tökéletesen elégedett volt. Ennek örömére IV. George Tupou 1989-ben kinevezte Doma-Mikó Istvánt udvari festőjévé, aki bő két évtizede szolgál az udvarban. (Rajta kívül csak egy udvari festő van a világon, Dániában).

Az uralkodó fia, V. Tupou kifejezetten magyarbarát volt. A királyt érdekelték a magyar uralkodók, különösen Mátyás király, mi több, nagyapja jó kapcsolatokat ápolt I. Ferenc Józseffel. V. Tupou Magyarországon is járt, Schmitt Pál tüntette ki a Magyar Köztársasági Érdemrenddel, ugyanis a magyar külpolitika támasza volt a csendes-óceáni térségben. A magyarbarát tongai király 2012 októberében hunyt el, de utódja, VI. Tupou is fenntartja a magyar festő lakrészét és állását a királyi palotában.

Vulkanikus úszómedence Tongában
Vulkanikus úszómedence Tongában (Fotó: Travellina)

2019 elején egész más szenzációval került be Tonga a nemzetközi és magyar hírekbe: január 23-án elszakadt a szigeteket a Föld többi részével összekötő, tenger alatti kábel, így két hétig internet nélkül maradt az ország. Az internetkapcsolat elvesztése meglehetősen súlyos volt a helyi gazdaság, különösen a turizmus számára. Ha nem lett volna egy jóval kisebb sávszélességű, műholdas kapcsolat, a bankrendszer is teljesen lebénult volna. Annak érdekében, hogy a létfontosságú adatátvitel a szűkös kapacitáson elérhető legyen, a közösségi oldalakat letiltották. Azt nem sikerült kideríteni, mi okozta a kábel szakadását, találgatások szerint egy hajó horgonya szakíthatta el azt. Mindenesetre hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor ismét becsatlakozhatott a kis Tonga a nagy világhálóra.

Bár Tongán izgalmas látnivalók is akadnak, nem indultak el a tömegturizmus felé. Itt nincsenek elegáns resortok és nem állnak meg hatalmas tengerjáró hajók sem. Vannak viszont autentikus élmények, sőt, mondhatnám, csak azok vannak. Itt nem érvényes a mondás, hogy hagyd el a járt utat a járatlanért, mert csak járatlanok vannak. 

Számomra a legnagyobb élmény az a partszakasz volt, ahol a tenger hatalmas hullámai hozzácsapódnak a sziklákhoz és jó magasra felspriccelnek („Blowholes”). Szeles időben akár 30 méter magasra is feltörnek ezek a szökőkutak, ráadásul  több száz egymás mellett, ameddig a szem ellát.

Tonga Blowhole
Tonga Blowhole (Fotó: Travellina)

Tonga kedvenc cseppkőbarlangja, az Anahalu egy kísérteties hely. Csúszós lépcsőfokokon lehet leereszkedni egy természetes medencéig, ahova a helyi gyerekek előszeretettel ugrálnak a sziklákról.

Tonga hatalmas ősi síremlékei teljesen egyediek a maguk nemében Óceániában. Több dinasztia fejének is emeltek ilyeneket, úgyhogy van jó pár a szigeten. Felmenni rájuk, vagy bemenni nem lehet, csak így kívülről, távolról megszemlélni, mint a fotón. Ugyancsak különleges látványosság Ha’amonga ‘a Maui, ami Tonga saját miniatűr Stonehenge-e. Ugyan pici, de három szempontból is jobb, mint az eredeti. Nincs tömeg, ingyenes és akár meg is lehet ölelni a köveket, nincsenek kordon mögé zárva.

Szamoa, az édenkert

Szamoa merőben más, mint az előbbi két sziget – jóval zöldebb, bujább és rendezettebb. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy édenkert találkozása egy mesevilággal. A rendkívül színes bokrok között ugyanis bájos, színesre pingált házak és templomok sorakoznak.

A szigeten a Return to Paradise hotelben szálltam meg, melynek igencsak különleges története van. A tengerparti elegáns nyaralókomplexumnak helyet adó strand különleges szépsége évtizedekkel ezelőtt Hollywood figyelmét is felkeltette: itt játszódott 1953-ban a Return to Paradise című film, Gary Cooper és Roberta Haynes főszereplésével.

Egy helybéliek által épített hotel Szamoán
Egy helybéliek által épített hotel Szamoán (Fotó: Travellina)

Az ikonikus strand Szamoa jelképévé vált és oly fontos volt a helybéliek szívének, hogy a törzsek felosztották egymás közt. A következő negyven évben egyik befektető csoport jött a másik után, egyre nagyobb összeget ajánlva a területért, de a törzsfőnökök ellenálltak, nem akarták a szívüknek oly fontos partszakaszt kiárusítani. Végül egy helybéli hölgy, Ramona Su’a Pale és kiterjedt családja kapta meg az engedélyt az építkezésre és a falubeliek együtt álltak neki a hotel felhúzásának. Amikor elfogyott a pénz, a bankokhoz fordultak, de ők az osztott tulajdonviszonyok miatt nem adtak hitelt. A munkások viszont nem vonultak le – dolgoztak tovább ingyen, mondván, egyrészt úgy sincs más munkalehetőség, másrészt maguknak építik. Ha kész lesz, itt kapnak majd munkát… És így is lett.

Szamoa szigete
Szamoa, az egész sziget egy édenkert (Fotó: Travellina)

A sziget legizgalmasabb látnivalója a To-Sua Ocean Trench nevű medence, amely úgy 1400 évvel ezelőtt jött létre. Egy vulkanikus kitörés során a forró láva alagutakat alakított ki a tenger felé, majd az alagút később beomlott. A tengerpart közelében levő, 35 mély medencét a tenger vize töltötte fel, így meglehetősen erős bent a sodrás, csak jó úszóknak ajánlott. A rendkívüli “lyukat” izoláltsága ellenére turisták ezrei keresik fel évente. Meglepett, hogy a hatalmas medence egyáltalán nem látszik, csak akkor, ha már közvetlenül a szélén áll az ember. Még jó, hogy alacsony kerítéssel és néhány figyelmeztető táblával vették körbe, mert különben turisták tucatjai zuhannának bele. Egy hajmeresztően meredek létrán lehet lemászni egy apró kis platformra, ahonnan becsobbanhatunk a vízbe. Ott az áttetszően tiszta vízben színes halacskákkal lehet együtt úszni, úgyhogy sokan snorkeling maszkot is levisznek. A sodrás miatt néhány kötelet is kifeszítettek, aki bizonytalan, ebbe kapaszkodhat.

Kiribati, Tonga és Szamoa igazi békés, idilli országok, ahol még a régimódi, lassú mederben zajlik az élet.  Talán nem is baj, hogy nem felkapott turistacélpontok, így megőrizhetik ezt a már elfeledésnek indult világot…

Keresés az oldalon