Utazók 2020. november 03.

Utazás a Föld körül: 10 hónap alatt 30 országot járt be szerelmével Gábor

Balázs Utazók 2020. november 03.
A Nagy utazókat bemutató sorozatunkban ezúttal Gáborral beszélgettünk, aki már hat kontinensen járt, utazás-, kaland- és extrémsport-függő. Az élményeibe belepillanthatunk a Youtube-csatornáján is.

Mi inspirált az utazásra? Van nálatok ennek például családi hagyománya?

A Balatonhoz sokszor mentünk nyaralni a családdal, de nincs igazán hagyománya az utazásnak nálunk, inkább csak én vagyok ilyen őrült. Tíz évvel ezelőttig összesen csak két országban jártam Magyarországon kívül; egyszer a Fekete-tenger partján Romániában, és egyszer az Adrián Horvátországban. Aztán 2011-ben, amikor még a Szegedi Tudományegyetemre jártam, lehetőségem nyílt rá, hogy a nyári szünetemet Virginiában, az Egyesült Államokban tölthessem vízi mentőként, és ez indított el mindent. Szerettem volna látni, milyen ott az élet, kihívásnak tekintettem, hogy egyedül, messze az otthonomtól helyt tudok-e állni egy idegen közegben. Emellett vonzott, hogy felfedezzek új helyeket, szerezzek új élményeket és találkozzak új emberekkel.

Kambodzsában, Siem Reap-nél.
Kambodzsában (Forrás: Gabe)

A következő két nyarat is az Államokban töltöttem, és munka mellett, után az utazásra is maradt idő. A három nyár alatt kezdett egyre jobban kiszélesedni a látóköröm, és lettem egyre kíváncsibb a világra. Végül 2013-ban döntöttem el, hogy szeretném körbeutazni a Földet. Ez a kalandvágy ma is ugyanúgy megvan, annak ellenére, hogy az idén kialakult járvány-helyzet sajnos lehetetlenné tette a külföldre utazást. Márciusban éppen azon a hétvégén utaztunk volna New York-ba, amikor itt, az Egyesült Királyságban bevezették az utazási korlátozásokat.

Mi vitt ki az Egyesült Királyságba? Megélhetés, vagy kalandvágy?

Az egyetem és az Államokban töltött nyarak után, 2014-ben a Kanári-szigetekre költöztünk menyasszonykámmal, Dórival, ahol hét hónapig éltünk és dolgoztunk egy 4 csillagos szállodában. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, de be kellett látnunk, hogy itt is nehéz előre jutni és kitörni úgy, hogy szinte csak a saját erőforrásainkra támaszkodhattunk, így váltanunk kellett.

Az Egyesült Királyságba költöztünk, hogy reális esélyünk legyen egy jobb életszínvonalra és arra, hogy megvalósíthassuk a céljainkat.

Mivel mindketten imádjuk a tengert, a jó időt, két hónappal azután, hogy megérkeztünk, az északi tóvidékről az ország déli partjára, Bournemouth-ba költöztünk és azóta is itt élünk.

Mondtad, hogy szeretsz extrém sportokkal is foglalkozni. Van valamilyen sportolói háttered, vagy csak hobbiból csinálod?

Extrém sportokat kipróbálni imádok, de azt hozzá kell tenni, hogy többnyire ez elég drága móka, így komolyabb szinten egyiket sem gyakoroltam, viszont van még néhány hátra a listámon, mint például az ejtőernyőzés és Kite-surf. Veszélyes? Persze! Függőséget okozhat? Határozottan igen! Én főleg akkor érzem igazán, hogy élek, mikor valami új, izgalmas élményben lehet részem. Például, amikor hegyet mászunk a nepáli Himalájában, raftingolunk és homokdeszkázunk Peruban, siklóernyőzünk, quadozunk Tunéziában, búvárkodunk Ausztráliában, gyakoroljuk a szörfölést három óceánon, jetski-vel száguldozunk Indonéziában vagy egy terepmotoron a sárban Spanyolországban.

A tunéziai Hammamet-nél.
Tunéziában (Forrás: Gabe)

A sport amúgy mindig az életem része volt, hamarosan személyi edzőként fogok dolgozni, heti hat nap edzek. A küzdősportok állnak legközelebb hozzám, főleg a taekwondo, mivel sikerült teljesítenem a fekete öves vizsgát. Rengeteget tanultam a sporton keresztül, és amíg mozdulni bírok, nem hagyom abba. Dóri pedig munka és tanulás mellett rendszeresen jógázik.

Hova szeretnél még eljutni?

Afrikában jó pár izgalmas ország van, ahol még sosem jártam és mindenképpen el akarok jutni, ilyen Marokkó, Kenya, Tanzánia, Mozambik, vagy Dél-Afrika. Dél- és Észak-Amerikában is akad még pár hely ahova szeretnék elmenni, a legérdekesebb talán Ushuaia, ahonnan az Antarktiszra is szeretnék hajókázni. Ázsiában a gyönyörű Maldív- és Fülöp-szigetek, amik tervben vannak. Európában pedig elég sokat utaztunk már eddig is, de jó pár hely van, amik nagyon vonzanak, a legtöbb Olaszországban. Izland, Norvégia és Svájc is nagyon érdekel, főleg, hogy a két előbbi országban a sarki-fényt is láthatnánk. Európa egy minden szempontból nagyon színes kontinens, rengeteg különleges és egyedi látnivalóval, és szerencsére viszonylag könnyen elérhetők, amikor éppen nincs koronavírus.

Mi a legpozitívabb tapasztalatod az utazással? Hol érezted a legjobban magad?

Mikor a Föld körüli útról Magyarországra értünk, minden ismerős azt kérdezte, melyik volt a legjobb hely, mi tetszett legjobban, de nem lehet egy helyet vagy élményt kiemelni. Óriási volt először megérkezni az Egyesült Államokba, meglátni az Atlanti-óceánt, bejárni a nagy európai városokat, látni az egyiptomi piramisokat, a gyönyörű Zájed sejk mecsetet Abu-Dzabiban, sétálni a kínai nagy falon, látni az Everestet Nepálban, a Siem Reap-et Kambodzsában, a Nagy-korallzátonyt Ausztráliában, a Yosemite-parkot, a Grand-kanyont, a Niagara-vízesést, óriási városokat, és vidámparkokat az Egyesült Államokban és Kanadában, mexikói, maja piramisokat és romokat, a fantasztikus Machu Picchut Peruban, a hihetetlen Iguazu-vízesést Argentína és Brazília határán, a Vörös-teret Moszkvában, valamint a sok-sok gyönyörű és különböző tengerpartot, erdőt, sivatagot és hegyeket a világ minden táján.

Az indiai Agrában.
Forrás: Gabe

Nem lehet összehasonlítani például egy nagyszerű ibizai David Guetta bulit Paracas-al, ahol az Atacama-sivatag a Csendes-óceánnal találkozik, mindkettő óriási, különleges és nagyon más élmény. Az utazás egy kaland számomra, és mindig nagyon várom a következő kirándulást akárhová is menjünk éppen!

Mi a legnegatívabb tapasztalatod, és melyik hely az, ahova soha nem akarsz visszamenni?

Biztos, hogy van olyan hely, amit ha látnék, azt mondanám, hogy na, ide soha többet… Például, ha valahol lőnének rám, vagy krokodilok próbálnának ebédre elfogyasztani, azt valószínűleg annyira nem élvezném, még ha izgalmas is lenne. Azonban, mikor kiválasztom és megtervezem az úti célt, mindig alaposan utánanézek, felmérem mennyire lehet veszélyes, illetve mik lehetnek a kockázati tényezők. Ezekre aztán megpróbálok felkészülni, amennyire lehet. Éppen ezért olyan célpontokat választok, amik érdekesek, izgalmasak a számomra, és előre tudom, hogy megéri őket meglátogatni, akkor is, ha esetleg nem veszélytelen a küldetés.

Ha egy hely nem szimpatikus, vagy túl veszélyesnek értékelem –főleg a helyi szociális helyzet miatt – akkor az nem kerül fel látnivalók listájára.

Volt olyan város, ahol nem mindig éreztük biztonságban magunkat, mint például Kairó, Delhi, Los Angeles vagy Havanna, de azt nem mondom, hogy biztosan nem mennék vissza.

 Sokakban az a kép él, hogy utazgatni a világban egy elképesztően drága tevékenység. Ti ezt miből finanszírozzátok?

Utazgatni Európában szerintem manapság nem annyira drága, Európán kívül már inkább. Mielőtt a 2018-as Föld körüli útnak nekiindultunk volna, már húsz országban jártam, főleg Európában, de tudtam, ha sok távoli helyre el akarok jutni, akkor valami nagyon jó tervre lesz szükségem. Ezért is jött az ötlet, hogy össze kellene gyűjtenünk elég pénzt arra, hogy hónapokig csak utazhassunk. Így összességében jóval olcsóbban megúsztuk, mintha minden Európán kívüli helyszínre egyenként, sok év alatt utaztunk volna el, és szerencsére Dóri is partner volt ebben. Az eredetileg hat hónaposra tervezett útból tíz lett, és hat kontinens, harminc országán át tartott. Mindent én szerveztem, foglaltam egyenként hónapokra előre, és nagy anyagi kockázatot vállaltunk, hiszen ha valahol valami katasztrófa történik, az keresztül húzhatta volna a terveinket és elveszthettük volna a jegyekre költött pénzt. Az utazás sajnos kockázatvállalással jár. Tehát, a finanszírozást egyszerűen oldottuk meg: dolgoztunk és gyűjtögettünk. Ennyi.

A kínai Hongkongban.
Hongkongban (Forrás: Gabe)

Persze nem 5 csillagos szállodákban aludtunk és fejenként egy hátitáskával, meg telepakolt télikabáttal utaztunk a teljes út alatt. Nem vettünk még házat vagy autót, mi utazásra és élmények szerzésére fordítottuk összegyűjtött pénzünket.

Valakinek egy BMW vagy Audi vezetése és birtoklása okoz örömöt, nekem meg az, ha az Atacama-sivatagban homokdeszkázunk, megeszünk egy skorpiót vacsira Kambodzsában, Mexikóban delfinekkel úszunk vagy Nepálban küzdjük fel magunkat egy hegyre.

Akiket érdekelnek az ilyen és ezekhez hasonló élményeink, azok ránézhetnek a Youtube-csatornánkra is.

Melyik az a hely a világban, ahol szívesen leélnéd az életedet anélkül, hogy valaha is ki akarnál mozdulni onnan?

Ezt a kérdést tovább tudnám bontani. Hol élnék, ha a pénz, vízum nem lenne akadály, vagy hol élnek reálisan nézve. Ha a pénz nem lenne akadály, azok közül a helyek közül, ahol már jártam, például szívesen élnék a hawaii Kailua-ban. Nyugis, viszonylag kis város Oahu szigetén gyönyörű tengerparttal, közelben erdőkkel és dombokkal, trópusi klímával a veszélyes betegségeket terjesztő szúnyogok nélkül. Mondjuk, néhány vulkán azért akad a közelben és persze nem olcsó környék, ráadásul eléggé elszigetelt, viszont, ha a pénz nem akadály, bármerre lehetne röpködni onnan is.

Hobbitfalva, Új-Zéland
Hobbitfalva, Új-Zéland (Forrás: Gabe)

Reálisan nézve volt jó néhány város a Földön, amire mielőtt meglátogattam őket azt mondtam volna, hogy na, itt szívesen élnék, ilyen például Los Angeles, de miután láttam meggondoltam magam. Szingapúr mondjuk elég menő azért. Egyébként bárhol laknék, utazni mindig szeretnék, mert vonz az újdonság és a kalandvágy.

Keresés az oldalon