Százezreket kell fizetniük: helikoptert küldtek a magyarokért, pedig ők csak útbaigazítást kértek az osztrák Alpokban
Ennek eredményeként egy mentőhelikopter érkezett értük, aminek a csillagászati költségeit most a jóhiszemű túrázóknak kell kifizetniük – írta a Telex.
A hegyi túrázás kedvelői és a sport gyakorlói pontosan tudják, hogy az Alpokban az időjárási viszonyok és a terepviszonyok percek alatt gyökeresen megváltozhatnak. Enikő és túratársai nem tapasztalatlanul vágtak neki az ausztriai Kis-Ankogel-csúcsnak: megfelelően felszerelve, a helyi előrejelzéseket ellenőrizve indultak útnak. A természet azonban közbeszólt Seebach-völgynél, amikor egy korábban könnyen járható patak a hegyvidéki esőzések következtében úgy megáradt, hogy a sodrása életveszélyessé tette az azon való átkelést.
Mivel a túrázók felelősségteljesen mérlegelték a helyzetet, úgy döntöttek, nem kockáztatják a testi épségüket, és nem kísérelnek meg átkelni a felduzzadt vízfolyáson. Ehelyett megálltak, és elkezdték felmérni az alternatív lehetőségeket, hogy biztonságban visszajuthassanak a kiindulópontjukra vagy egy közelebbi menedékházba.

Egyetlen telefonhívás, ami mindent megváltoztatott
Mivel az elkerülő utak navigációja a terepen bizonytalanná vált, a csoport úgy döntött, hogy kapcsolatba lép a helyi segélyhívó szolgálattal. A szándékuk kifejezetten az információszerzés volt:
tudni szerették volna, hogy a hatóságok vagy a hegyimentők ismernek-e olyan szárazföldi alternatív útvonalat, amelyen keresztül biztonságosan elkerülhetik a kiáradt patakmedret.
A nyelvi akadályok, a helyzet félreértelmezése vagy a szigorú biztonsági protokollok miatt azonban a hívást fogadó diszpécser nem információs kérésként kezelte a megkeresést. A hatóságok automatikusan vészhelyzetet állapítottak meg, és feltételezték, hogy a magyar túrázók közvetlen életveszélyben vannak, vagy képtelenek a saját lábukon elhagyni a hegyvidéki zónát.
Akcióba lép a mentőhelikopter
Mielőtt a túrázók tisztázhatták volna a szándékaikat vagy egyeztethettek volna a gyalogos visszatérésről, a háttérben már elindult a teljes körű mentőakció. Rövid időn belül felbukkant a mentőhelikopter, amely a helyszínre érkezve azonnal megkezdte a csoport kiemelését.
Enikőék meglepődve és értetlenül álltak a történtek előtt, hiszen nem állt szándékukban helikopteres mentést kérni, és fizikai állapotuk alapján képesek lettek volna a gyalogos közlekedésre, amennyiben egy biztonságos kerülőutat mutattak volna nekik. A hegyimentő egységek azonban a protokollnak megfelelően végrehajtották a szállítási feladatot, és a csoportot biztonságos helyre juttatták.
A bürokratikus hidegzuhany: ki fizeti a számlát?
Az igazi feketeleves csak a mentőakció lezárultával érkezett meg a magyar túrázók számára. Az alpesi országokban a hegyi mentés, különösen a légi úton történő kimentés rendkívül drága szolgáltatásnak számít, amelyet a biztosítók és a hatóságok szigorú feltételekhez kötnek.
Mivel a hatósági jegyzőkönyvekben az esemény éles helikopteres mentésként szerepel, a felmerült, több ezer euróra rúgó költségeket a túrázókra terhelték. Enikőék most abban a méltatlan helyzetben találják magukat, hogy egy olyan méregdrága légi mentési művelet számláját kell kifizetniük, amelyet ők maguk soha nem rendeltek meg, és csupán egy ártatlan útbaigazítási kérelemből pattant ki a félreértés.
Tanulságok az alpesi túrázóknak
Az eset rávilágít arra a komoly kockázatra, amellyel a külföldi hegyvidékeken túrázóknak számolniuk kell. A segélyhívó számok hívásakor a diszpécserek a legkisebb bizonytalanság esetén is a legmagasabb fokozatú mentési protokollt léptetik életbe a felelősségvállalás elkerülése érdekében.
Szakértők szerint hasonló helyzetekben elengedhetetlen a pontosság: ha nem áll fenn közvetlen életveszély vagy sérülés, azt a hívás első másodpercében nyomatékosítani kell. Ezen felül a megfelelő, hegyi mentésre is kiterjedő kiegészítő utasbiztosítás megléte az egyetlen olyan védelem, amely megóvhatja a túrázókat az ilyen nem várt, milliós nagyságrendű pénzügyi teherként jelentkező számláktól.

