Startlap Utazás

Világ 2026. augusztus 03.

Láttad már az éhségköveket? Fájdalmas nyarak emlékét idézik fel az Elba medrének látványosságai

Világ 2026. augusztus 03.

Van az Elbának egy szakasza, ahol a folyómederben olyan kövek hevernek, amelyek csak nagyon alacsony vízállásnál bukkannak elő. Felületükön pedig dátumok és szöveges feliratok is megjelennek. Kik, mikor és mit üzentek a vésetekkel?

Az Elbának a csehországi Děčín és a németországi Pirna közötti szakaszán a folyómederben fekvő kövek nagy részét a víz szinte egész évben eltakarja. Csak nagyon száraz nyarakon bukkanak elő. Ezeket az úgynevezett „éhségköveket” a sziklába vésett évszámok és feliratok teszik egyedivé: a legismertebb kő tizenegy alacsony vízállást örökít meg, a legkorábbi olvasható évszám 1616.

Ez is érdekelhet:

Évtizedekig rejtette a Duna, most előbukkant Vámosszabadinál a második világháborúban elsüllyedt hajó roncsa

Elolvasom

A száraz nyarak teljesen átszabhatják az Elba látványát: a hajóforgalom helyén kavicspadkák jelennek meg, a gátak jócskán benyúlnak a folyóba, és középen előtűnnek a bányászott vagy elsüllyedt kövek, amelyek csapadékosabb években láthatatlanok maradnak. A meglepő az, hogy sok felbukkanó kőbe számokat, betűket, egész mondatokat faragtak. Nem véletlenszerű jelölések ezek, hanem üzenetek a jövő emberei számára. Míg a házak falánál elhelyezett szintjelek a legmagasabb árhullámokat jegyzik,

az éhségkövek a legalacsonyabb vízállásokat dokumentálják.

A koraújkori időkben az alacsony vízszint megállította a hajózást, akadoztak az áruszállítások, tönkrementek a malmok, kiszáradtak a földek, és megdrágult a gabona – a szárazság pedig közvetlenül éhínséghez vezetett. Ennek emlékeztetői a folyómeder kövei voltak. Vannak feliratok, amelyek még a 15. századból származó éveket is megörökítik (például 1417 és 1473), továbbá 1616, 1654 és 1666 is szerepel a korábbi bejegyzések között. Emellett más folyami sziklák is funkcionáltak hasonló jelölőként, például Magdeburg és Torgau környékén, illetve kavicságyakat is használtak az alacsony vízszintek rögzítésére (például a drezdai Augustus-híd és a Schmilka határátkelő közelében).

Az egyik éhségkő látható a képen, amibe az 1835 évszámot véste valaki. — Az éhségkövek az Elba medrében évszázadok óta a nagy aszályokra és éhínségekre emlékeztetnek. Fotó: Getty Images

Miről árulkodnak pontosan az éhségkövek?

Az éhségkövek pontosan azt mutatják meg, hogy az Elba vízszintje milyen mértékben csökkent egy-egy aszályos évben. A leghíresebb kő Děčíntől balra, a Tyrš-híd alatt fekszik, és Közép-Európa egyik legrégebbi hidrológiai emlékének számít: a legkorábbi, jól kivehetően olvasható évszám rajta 1616.

Régebbi jelek, például 1417 és 1473 is megmaradtak, de a kikötött hajók súrlódása sok helyen erodálta a felületet, ezért ezek kevésbé kivehetők. Első pillantásra a számok sorozata kaotikusnak tűnhet, valójában azonban minden szám egy-egy olyan évre utal, amikor a kő előtűnt a vízből. Egy linzi újság 1893-ban különös meteorológiai krónikának nevezte ezeket a jelöléseket. Ez találó meghatározás, hiszen az Elba hivatalos vízszintmérései csak 1806 után indultak el rendszeresen.

Miért koncentrálódnak épp Děčín és Pirna között?

Nemcsak a feliratok kora figyelemreméltó, hanem elterjedésük térbeli mintázata is: néhány kilométeren át jó tucatnyi vésett kő található, míg a folyón lefelé haladva jelentősen megritkul a számuk.

A drezdai geológus, Jan-Michael Lange ezt a terület kőbányászati múltjával magyarázza: évszázadokon át az Elba szállította a paikális homokkövet, ám alacsony vízállásnál a szállítás megbénult. A kőművesek ilyenkor – mivel szabadidővel, eszközökkel és szaktudással is rendelkeztek -, időtálló emléket faragtak a kövekbe. Tehát e kövek koncentrációja inkább társadalmi-foglalkozási jelenség eredménye, semmint pusztán geológiai véletlen.

Többrétegű üzenetek több korszakból

Az éhségkövek feliratai nem egyszerre keletkeztek: egyes feliratok régebbiek, mások későbbi kiegészítések. A Děčín-kő leghíresebb sora például együttérzésre szólítja fel a szemlélőt. Ugyanezen a kőtömbön található egy 1938-as, valószínűleg egy szivattyúgyártó által hozzáadott felirat is, amely már a locsolás szükségességére hívja fel a figyelmet. A kőre az évszázadok alatt aztán újabb monogramok, nevek, díszítések és évszámok kerültek, így akinek ma alkalma nyílik egy éhségkő „elolvasására”, különböző korokból származó üzenetekkel találja magát szembe.

Rendkívül aszályos évek: 1842, 1904, 1911

A sok korai dátum mellett számos felirat a 19. és a 20. századból maradt fenn. A Szász Környezetvédelmi, Mezőgazdasági és Geológiai Hivatal külön kiemeli az 1842-es, 1904-es és 1911-es éveket mint markáns aszályok időszakát az Elba térségében. A kövek így kiegészítik az írott forrásokat egy fizikai, mérésszerű sorozattal, amely megelőzi a modern vízszintfigyelést. Hatásuk azonban korlátozott: a mederben végzett kotrások, partépítések és a hajóforgalom átalakították a köveket és környezetüket.

Az 1911-es év extrém helyzetének szemléltetésére a Szövetségi Hidrológiai Intézet elemzése is rámutatott: Magdeburgban július vége és szeptember közepe között mindössze 3,5 milliméter csapadék hullott, a Közép-Elbán pedig a nyári csapadék szintén kevesebb volt a szokásosnál. A Vltava menti nagy gátak – az 1960-as évek körüli építések – óta a felső Elba vízhozama kiegyenlítettebb, s szélsőséges alacsony vízállások ritkábbak lettek. A vésett kövek azonban ott maradtak, csak ritkábban adódik alkalom, hogy előbújjanak.

via