Mit nézzünk meg Berlinben?

Travellina 2019. október 04. Világ
Útikalauz kezdőknek és haladóknak.
Vendégszerzőnk
Travellina

Travellina

Kisgyörgy Éva, a travellina.hu bloggere. 125 országban járt, szeret vezetni, kevésbé ismert tájakat felfedezni és jókat enni.
Cikkei

Van néhány város, melyet egyszerűen soha nem tudok megunni. Bár nyughatatlan és kíváncsi utazó lévén igyekszem mindig új helyeket felfedezni, ezek a kedvenc városok mágnesként vonzanak vissza. A titok nyitja egyrészt az, hogy annyi izgalmas látnivalót kínálnak, hogy egyszerűen nem lehet a végére érni. Már csak azért sem, mert mindig újabb és újabb helyek nyílnak, úgyhogy kimeríthetetlenek a lehetőségek. A másik közös vonása az ilyen helyeknek, hogy különös energiájuk van, az ott töltött napok hosszú időre feltöltik az embert. Az egyik ilyen hely New York, a másik pedig közelebb van, így akár évente el lehet ott tölteni pár napot: ez Berlin.

És hogy mi lehet a titka az állandó megújulásnak? Ez egyrészt világ minden részéről érkező kreatív, magukat megvalósítani igyekvő fiataloknak köszönhető, másrészt annak, hogy hatalmas pénzek ömlöttek a városba, amikor az főváros lett, lehetővé téve óriási fejlesztéseket.

A „kötelező” körök

Bár általánosságban kerülöm a nagyon turistás programokat, az impozáns Reichstag kupolát mégsem lehetett kihagyni. Jó ötletnek bizonyult, hogy délután fél ötre foglaltam időpontot, így sikerült a szép késő délutáni fényben és naplemente idején is megnézni. Fotósoknak igazi paradicsom és plusz öröm, hogy ingyen van.

Utaznál, de nem tudsz dönteni? Kövesd az Utazás Tippek oldalt a Facebookon a legmenőbb úti célokért!Követem!

Mindössze egy kis előzetes tervezést igényel, a látogatáshoz ugyanis regisztráció szükséges, és ezt forgalmasabb időszakok (nyár, iskolai szünet, stb.) idején érdemes pár nappal korábban elintézni.

Nagyon fontos, hogy a visszaigazolás nálunk legyen, azt ugyanis be kell mutatni a bejáratnál, annak ellenére, hogy az őrnél is van névsor a látogatókról.

Berlin egyik legismertebb pontja a Checkpoint Charlie, azaz az egykori átkelőhely a keleti és nyugati városrész közt. A homokzsákokkal megerősített egykori ellenőrzőpont mellett két katonának öltözött, vállalkozó szellemű fickó áll, és körülbelül 3-5 eurós díj ellenében közös szelfiket készítenek az érdeklődőkkel – még sapkát és napszemüveget is adnak rá, hogy „igazi” amerikai katonának tűnjenek. A közelben egy kiállítást is megnézhetünk a fal és a város történetéről. Sajnos a szobák falát szinte teljes egészében végtelenül hosszú magyarázó szövegek fedik le, úgyhogy igencsak lelkes érdeklődőnek kell lenni, hogy valakinek türelme legyen végigolvasni a táblákat.

Sokkal modernebb, izgalmasabb a DDR Museum. Nemcsak az anyag zseniális, de a tárlat kialakítása is, amely felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt lebilincselő. Mivel az egykori falról számos egyéb helyen tájékozódhatunk, itt kifejezetten az NDK hétköznapokra koncentrálnak. Elkerülhetetlen egy kis mosolygós nosztalgia, de a cél az volt, hogy mind a pozitív, mind a negatív aspektusokat bemutassák.

Mindent meg lehet fogni, sőt – az információk és tárgyak egy része csak úgy látható, ha kihúzgálunk fiókokat, kinyitunk szekrényajtókat. Egy régi Trabantba be is ülhetünk, sőt a kormánnyal egy olyan számítógépes játékban vezethetjük virtuálisan, amelyben Berlint élethűen, 3D-s környezetben jelenítették meg.

És még mindig NDK! A Trabi múzeumban nagyjából tíz Trabant áll, és akinek volt ilyen a családban, biztos csak a szépre emlékezik – a rettenetes büdös indulás feledésbe merül. Én örömmel láttam újra az égszínkék 601 S modelt, apukám autóját, amivel megkezdődött a világjáró karrierem.

A kiállítás ékessége a világ legdrágább Trabantja: egy jótékonysági árverésen 45.200 eurót fizettek érte.

Méltóságos, ugyanakkor könnyed a Meggyilkolt európai zsidóság emlékműve. Az emlékhelyet Peter Eisenman New York-i építész tervezte. A 2711 db, geometrikus rendben elhelyezett, beton sztélével borított hullámzó sírkert ma már a turisták kedvelt pihenőhelye és gyerekek bújócskáznak benne. Ez a kettősség, hogy egyszerre elveszett legyen benne a látogató, de ne érezze nyomasztónak, a tervező kifejezett szándéka volt.

A berlini fal a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és az NDK területén 1961 és 1989 között. Létezésének szűk három évtizede alatt a fal egyre kifinomultabb, a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő határzárrá alakult át. A fal lebomlása nemcsak Németország egyesítésének, de a hidegháború befejezésének is szimbólumává vált. Mindössze 6 szakasz maradt meg, ezek emlékműként ma is állnak, mementóként az utókornak. A fal leghosszabb még fennálló darabját a berlini East Side Gallery-ben lehet megnézni, ahol 1990 tavaszán nemzetközi graffiti galériát hoztak létre.

A Brandenburgi kapu Berlin, sőt egész Németország jelképe, legismertebb látnivalója, amely nem csak az útikönyvek alapszereplője, de a német 10, 20 és 50 centes euróérmék hátoldalára is ez került. A 26 méter magas klasszicista kapu 1788–1791 között épült. Akárcsak a fal, a brandenburgi kapu is a megosztottság jelképe volt, majd 1990 óta Németország és Európa újraegyesítésének szimbóluma lett.

A Spree folyón található Múzeum-sziget a Porosz Királyság idején vált a művészettörténet berlini központjává. 1830 és 1930 közt öt múzeum épült itt: az Altes Museum, a Neues Museum, a Régi Nemzeti Galéria, a Bode Museum és a Pergamonmuseum. 1870-ben, amikor még csak az Altes és a Neues múzeum állt itt, már Múzeum-szigetként hivatkoztak a területre.

Berlin új látnivalói közül a Potsdamer Platzon található Sony Center a leglátványosabb.

A Sony támogatásával épült szórakoztatóközpont olyan intézmények otthona, mint a Berlini Filmmúzeum, a berlini Legoland, de éttermek, üzletek és egy IMAX mozi is helyet kapott itt. Nagyon fotogén a kupolás tetőszerkezet, különösen sötétedés után – a fényjáték abszolút instagramra született:-)

Csemegék, haladó Berlin látogatóknak

Berlinben az egyik kedvenc programom a Designpanoptikum – surreales Museum für industrielle Objekte nevű, meglehetősen pihent agyú gyűjteménynek a felkeresése volt. A 90-es évek elején Moszkvából egy kis szatyorral Berlinbe emigrált művész maga vezeti körbe az érdeklődőket különös gyűjteményében, ahol a fogászatban található érzéstelenítő készüléktől a régi porszívókig minden megtalálható. A múzeum kialakításában nem az vezérelte, hogy szép, vagy épp menő tárgyakat gyűjtsön össze, hanem az elsődleges szempont a használhatóság volt – mint mondta, régen a porszívóknak ugyan nem volt aerodinamikus külseje, de rendesen felszívták a port.

Designpanoptikum

Ahol a gasztronómia és a művészet találkozik

Különleges élmény a Zagreus Projekt valamely rendezvényére jegyet váltani. Ulrich Krauss festő, galériatulajdonos és séf kiállítótermében a gasztronómia és a művészet találkozik. A már lassan két évtizede működő programsorozat keretében a projekt lelke és megálmodója kéthavonta új installációt készíttet a galériájába gondosan kiválasztott művészekkel. A festmények, szobrok által inspirálva egy speciális menüt alkot, amit hetente néhány este egy-egy 25 fős társaság együtt fogyaszt el. A vacsoraestek időpontját a honlapon találni, foglalás kötelező.

Zagreus-projekt

Amikor megláttam egy fotót az interneten a Ballhaus Berlin régi bálteremről, ahol még megvannak a telefonok, amiken fel lehet hívni egy másik asztalt, azonnal tudtam, hogy látnom kell! Az 1905-ben alapított bálterem a város legrégebbi ilyen intézménye. Jó három évtizeden át a korábbi tulajdonos fennhatósága alatt egyre elhanyagoltabb lett, miközben retro, 70-es évek tánczenéjével igyekeztek becsalogatni a közönséget. Három éve aztán rámosolygott a szerencse a már igencsak elhanyagolt épületre. Új tulajdonosa több éven át tartó, alapos renoválással visszaadta régi fényét és a programokat is korához illően állítja össze. Elsősorban a weimari köztársaság, a 30-as, 40-as évek hangulatát igyekeznek felidézni zenés estekkel, kabarékkal. Fontos, hogy a dress code is ehhez igazodik, illendő korabeli viseletet idéző ruhában megjelenni!

Szeretnél üvöltve együtt énekelni a zenekarral, önfeledten táncolni, de közben szégyellős és introvertált is vagy? Megtaláltam Neked a legjobb helyet: az egyszemélyes discot! A teledisco Berlin két pontján található és egy-egy átalakított telefonfülkéről van szó. Érme bedobásával tudod elindítani a kiválasztott zenét és fényképet is készíthetsz magadról a beépített kamera segítségével. Két főnek már szűkös a hely, úgyhogy ez egy igazi egyszemélyes buli!

A berlini Wilmersdorf negyedben, az elegáns Kurfürstenstrassán áll Erich Hamann csokoládégyár üzlete, melynek fennmaradt az 1928-ban készült, eredeti belső berendezése. Még mindig az eredeti állapotban várják a vásárlókat a fal mentén sorakozó üvegtárlók az üzletben, mint ahogy a csokoládét is még az eredeti recept szerint készítik, a kezdetektől változatlan csomagolásban árulva. A gép is változatlan: az alapító, Erich Hamman tervezte masina, mely a család szerint olyan sajátos ízt ad a csokoládénak, melyet a mai, acélból készült gépek nem tudnának reprodukálni. Bár néha a vásárlói igényekre válaszolva készítenek modernebb termékeket (csilis, tengeri sós, mogyorós), a kínálat gerincét az eredeti csokoládék adják.

Urbex helyek

Az „urbex” (urban exploration) kedvelőinek Berlin fantasztikus terep, mert a közelmúlt történelmi változásai és a gyors fejlődés következtében rengeteg elhagyatott épület van, melyeket még nem számoltak fel. Az egyik leglátványosabb, és ugyanakkor legkönnyebben megközelíthető a Weissensee Gyermekkórház.

Az elhagyatott gyermekkórház

Az 1911-ben épült kórház kimagaslóan korszerű volt a maga idejében. Parkjában tehénistálló is volt, hogy friss tejjel tudják ellátni a kis betegeket. 1997 január elsején hirtelen zárt be, és azóta folyamatosan romlik az épület állapota.

A felfedezők imádják, de érdemes óvatosnak lenni, mert elég súlyos baleset is történt már itt, beszakadt födém miatt.

Az Alexanderplatztól az M4 villamossal lehet megközelíteni, van egy megálló (Buschallee/Hansastraße) pont az épülettel szemben.

A Teufelsberg tetején különleges látnivaló magasodik: egy egykori lehallgatóállomás. Maga a hegy története is érdekes, ugyanis Berlin második legmagasabb pontja nem természetes magaslat, hanem a második világháború után Berlin nyugati részéből erre a területre hordták össze a számtalan összedőlt épületből származó törmeléket. A 60-as években aztán az itt tanyázó amerikai csapatok rájöttek, hogy a keleti blokkban emelkedő csúcs kiváló rálátást biztosított a szocialista országok légterére és távközlési rendszereire.

Teufelsberg

Egy hatalmas lehallgató- és radarállomást építettek fel, ahol folyamatosan több száz amerikai és brit katona teljesített szolgálatot. A fal ledőlését követően a technikát leszerelték, de még egy évtizedig légiforgalmi megfigyelőállomás működött itt. 1999 óta üresek az épületek, és mivel a hegy erdős lett, a lakók sikerrel torpedózták meg, hogy a területen bármiféle hotelfejlesztés kezdődhessen. Bicajosok, tájfutók és kíváncsi látogatók járnak csak erre. Az elhagyatott épületekben mindig meglevő jóleső borzongás mellett a szuper kilátás miatt is ajánlom felkeresni.

Keresés az oldalon