„Tudtam, hogy még életben van” - így élt túl 6 éjszakát a vadonban az ausztrál tini
William pénteken érkezett meg barátjával Victoria állam keleti részére, hogy a hétvégét a természetben töltsék. Az édesanyja vitte ki őket a kempingezés helyszínére, a fiúnak pedig később azért kellett elindulnia, hogy további felszerelést hozzon. Csakhogy nem tért vissza: eltévedt az ausztrál vadonban, és hat éjszakát töltött egyedül a sűrű erdőségben – számolt be cikkében a Guardian
A 17 éves fiú keresésére több mint száz ember indult, rendőrök, kutyás egységek és mentőcsapatok is részt vettek a műveletben. William végül csütörtök reggel került elő.
Egy rossz kanyar után veszett el az erdőben
William pénteken indult el a táborhelyről, hogy újabb kempingfelszerelést hozzon. Egy ösvényen rossz irányba fordult, és hamarosan elveszítette a tájékozódási képességét. Később megcsúszott, és lezuhant egy szikláról.
Mindössze rövidnadrág és munkavédelmi bakancs volt rajta. A telefonját, az élelmiszerét és az ivóvizét a táborhelyen hagyta,
így sem segítséget kérni, sem megfelelő készletekhez hozzájutni nem tudott.
Amikor besötétedett, bokrok alatt keresett menedéket. A következő napokban a változó időjárással is meg kellett küzdenie: az éjszakák hidegek voltak, időnként esett az eső, napközben pedig erős napsütés és hőség nehezítette a helyzetét.

Az éjszakák nagyon hidegek voltak. Azt hiszem, néhányszor esett is. A nappalok forrók voltak, így egy kicsit le is égtem a napon. A környezet meglehetősen veszélyes volt
– idézte fel a fiú a Seven televízió Sunrise című műsorában.
Egy csomag chips és a patak vize tartotta életben
Williamnek alig volt mit ennie.
Egyetlen csomag csirkés ízesítésű burgonyachipset talált, amelyet több napra beosztva fogyasztott el. Ivóvíz híján a patakból ivott,
amelynek közelében menedéket keresett.
A magányos éjszakákon egy gyerekkori kedvenc dalába kapaszkodott. John Denver Take Me Home, Country Roads című számát énekelte, amely különösen sokat jelentett neki ezekben a napokban.
Gyerekkorom egyik kedvenc dala. Nagy vigaszt nyújt nekem. Egyik este elkezdtem énekelni, jobban éreztem magam tőle, úgyhogy folytattam
– mesélte.
A dal visszatérő sora – „Vigyél haza, arra a helyre, ahová tartozom” – a körülmények között különös jelentőséget kapott. William többször is attól tartott, hogy nem találják meg, különösen akkor, amikor ismét leszállt az este. „Volt néhány alkalom, amikor arra gondoltam: te jó ég, már megint sötétedik, nem tudom, vajon észrevesznek-e” – mondta.
A fiú később azt is elárulta, hogy egy idő után már nem volt biztos benne, hogy túléli a megpróbáltatásokat. „Őszintén szólva nem gondoltam, hogy kibírom ezt a hat napot.”
Egy helikopter vette észre a patak közelében
A keresésben több mint száz ember vett részt. A rendőrség légi egysége végül csütörtök reggel talált rá Williamre Walhalla közelében, Melbourne-től mintegy 130 kilométerre keletre.
A fiú egy patak melletti sziklánál húzódott meg, törölközőkkel takarózva.
Amikor meglátta a fölötte elhaladó helikoptert, integetett, majd ökölbe szorított kézzel is jelzett a személyzetnek. A mentők ezután helikopterrel emelték ki a területről.
Dave Wylie, a helikopter pilótája elmondta, hogy a keresés rendkívül nehéz volt, mert az erdő egyes részein olyan sűrű a növényzet, hogy a talaj sem látható a levegőből.
„Még ha valaki ott is van alattunk, könnyen előfordulhat, hogy egyszerűen elrepülünk fölötte anélkül, hogy észrevennénk” – magyarázta. Hozzátette: William szerencséjére egy nyíltabb területen tartózkodott, így a helikopter személyzete észre tudta venni.
A fiú a mentés pillanatát eufóriaként írta le. Leginkább annak örült, hogy újra láthatja az édesanyját.
„Egyszerűen boldogságot és hálát éreztem. Egy olyan pillanat következett el, amelyről azt hittem, talán soha nem jön el: végre újra láthatom anyukámat.”
Édesanyja végig hitt benne, hogy a fia életben van
William édesanyja, Elizabeth Barkley a fiú megtalálása után könnyek között nyilatkozott. Elmondta, hogy mérhetetlenül boldog, és fia többé nem fog egyedül elindulni otthonról. A viszontlátás pillanatát William is élete legszebb élményeként emlegette.
„Azt hiszem, tartani fogja magát ehhez a kijelentéséhez” – jegyezte meg nevetve az édesanyja szigorú pillantásaira utalva.
Barkley a Nine televízió A Current Affair című műsorában arról beszélt, hogy a legnehezebb napokban is bízott fia túlélésében.
„Volt egy megérzésem… Tudtam, hogy még életben van. A szívem mélyén tudtam. És csak imádkoztam, imádkoztam és imádkoztam” – mondta.
Azt is hozzátette, hogy fia rendkívül jó fizikai állapotban van: focizik, erős és kiváló a mozgáskoordinációja. Szerinte ezek a tulajdonságok is segíthettek neki átvészelni a hat napot.
Williamet először a traralgoni kórházba vitték, ahol megvizsgálták és ellátták. A kiszáradás miatt további megfigyelésre és szakorvosi vizsgálatokra a melbourne-i Alfred kórházba szállították. Péntek délutánra stabil állapotban volt.
A fiú a mentés utáni első éjszakáját már kényelmes kórházi ágyban töltötte, és végre rendesen étkezhetett is. Ahogy a Sunrise műsorában fogalmazott:
Tegnap este vacsoráztam, és Meki is volt, ami nagyon jólesett.

