Retró fotókon: így ünnepelték nagyszüleink május 1-jét – sör, virsli, zászlók és felvonulások
Sokaknak május 1-ről a rendszerváltás előtti szocializmus és az ahhoz kapcsolódó ünnepségek és felvonulások jutnak eszükbe. Pedig a munka ünnepének hagyománya ennél sokkal régebbre nyúlik vissza.
Ez május 1-je története röviden
Robert Owen brit társadalomreformer már 1817-ben megfogalmazta a nyolcórás munkanap eszméjét, ami később a nemzetközi munkásmozgalom egyik legfontosabb követelésévé vált. Felhívására tüntetések és sztrájkok sorozata kezdődött, melynek eredményeként Nagy-Britanniában és gyarmatain 1847-ben napi tíz órában maximalizálták a nők és gyerekek munkaidejét. Ez azonban csak az 1870-es évekre lett általános.
A követelések végül Amerikában is megjelentek. 1886. május 1-jén Chicagóban sztrájkolni kezdtek a munkaidő 8 órára való lecsökkentése érdekében, ami később tragédiába fulladt. A tüntetés harmadik napján a rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre, amiben négyen is meghaltak. A negyedik napon még feszültebb volt a helyzet, mert anarchisták egy bombát dobtak a rendőrökre. Ezt szintén egy sortűz követte, amiben már egy tucatnyi tüntető vesztette életét.
A marxista ideológiát követő pártok 1889-ben, a II. Internacionálé alakuló kongresszusán úgy határoztak, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződésekkel együtt felvonulást tartanak a nyolcórás munkaidő bevezetése miatt.
Magyarországon is elkezdődnek a felvonulások
A II. Internacionálé határozatához csatlakozott Magyarország is, ahol szintén 1890. május 1-én tartották meg az először tömegdemonstrációt.
A II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
A romló életkörülmények miatt 1917-ben már hatalmas tömegek mentek utcára, aminek hatására Tisza István munkaszüneti nappá nyilvánította május 1-ét.
Az első dokumentált magyarországi felvonulás 1919-ben volt és sokáig ez volt az egyetlen május 1-i utcai megmozdulás. Ebben az időszakban a proletárdiktatúra győzelme miatt a Tanácsköztársaság volt hatalmon, akik igen grandiózus megmozdulást szerveztek Budapest utcáira. Pedig az első világháborút követően nem volt sok okuk a magyaroknak az ünneplésre, az esemény inkább egyfajta erődemonstráció volt.
Az 1919-ben működő propagandasajtó úgy számolt be az eseményről, hogy egész Budapest vörösbe öltözött. A képeket elnézve pedig azt gondolhatjuk, hogy ez az állítás nem is volt annyira erős túlzás.
Állami ünneppé válik május 1.
1945-ben, a szovjet megszállást követően egyre inkább szervezett módon, majd a Szovjetunióba való beolvadáskor már kifejezetten központi irányítással került megrendezésre a különös ünneplés. Az sem volt ritka, hogy a szovjet országokhoz hasonlóan Magyarországon is százezrek vonultak fel a kijelölt útvonalon.
Ezt követően pedig a közparkokban sörrel és virslivel ünnepeltek.
A felvonulás egyik fontos eleme volt – ahogy azt majd a későbbiekben is láthatjuk – hogy a felvonulók találkozhattak a párt vagy az adott település vezetőivel.
A felvonulások a különböző gyárak és üzemek saját, nagyméretű alkotásaival vonultak fel. A cipőgyárban dolgozók például egy hatalmas cipőt gurítottak végig a felvonulás útvonalán, míg az Inotai Hőerőmű munkatársai hatalmas kéményeket vonultattak fel.
Ilyen volt a munka ünnepe a magyar nagyvárosokban
Nem csak Budapesten, hanem egyre több vidéki nagyvárosban is megjelent a május 1-i ünnepség. Mivel ez a nap elsősorban a gyári dolgozók ünnepe volt, olyan helyeken tartottak felvonulásokat, ahol működött valamilyen nagyobb üzem.
Viszonylag korán, 1947-ben már tartottak felvonulást Győrben, de nem sokkal később Szegeden, Kőszegen, Pécsen, Jászberényben és több városban is utcára vonultak a munkások.
Itt is az volt a jellemző, hogy a különböző nagyüzemek saját installációval vonultak fel az utcákon, melynek mindkét oldala megtelt bámészkodókkal. Több helyen látható a budapesti rendezvényhez hasonlóan egy felállított tribün, melyeken a helyi vezetők foglaltak helyet és mondtak beszédet az összegyűlt tömegnek.
Mutatunk néhány képet arról is, hogyan zajlottak le Budapesten kívül a felvonulások és az ünnepségek a rendszerváltásig bezárólag.
A sör és virsli szinte kötelező volt
A felvonulásra valószínű sokan nem mentek volna el, ha annak végén nem lett volna ingyen virsli és sör. Persze jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy olyan országban, ahol kiemelkedő a bortermelés, miért éppen sört és virslit adtak a munkásoknak?
A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Mivel bort, valamint a legtöbb húst a vidéki parasztság készítette el, addig a sört, de legfőképp a virslit az ipari proletariátus gyártotta le, így adva volt, hogy az ő ünnepükön az általuk készített ételeket fogyasszák.
A söröket jellemzően úgy próbálták a poharakba önteni – ha már ingyen volt – hogy jó sok habja legyen, így még több felé tudták szétosztani. Egyes feljegyzések szerint előtte jól fel is vizezték őket.
Az evés-ivás jellemzően a közparkokban történt.
A Városliget volt a budapesti majálisok egyik központja
Budapesten a május 1-jei felvonulások egyik legemlékezetesebb helyszíne a Városliget volt, ami sokáig nemcsak a tömegrendezvények végpontjaként, hanem a nap lazább, családiasabb részének színtereként is működött.
A hivatalos programok, beszédek és felvonulások után sokan itt folytatták az ünneplést: a park megtelt sétálókkal, gyerekes családokkal, büfékkel, mutatványosokkal, sörrel és virslivel. A Városliget így a kötelező politikai ünnepből fokozatosan olyan tavaszi szabadtéri programmá is vált, amelynek hangulatára ma már sokan inkább retró családi emlékként gondolnak vissza.
Hol érezhető ma is a retró majális hangulata?
Bár a kötelező felvonulások, a tribünök és a politikai jelszavak már a múlt részei, a régi majálisok hangulatából sok minden megmaradt a mai május elsejei programokban is.
A Városligetben például ma is a klasszikus vásári forgatag, a vidámparki elemek, a koncertek, a street food és az egész napos családi programok adják a majálisélményt, míg a Tabánban inkább a pokrócos, fűben ülős, generációkat összehozó koncertpiknik idézi meg a régi közösségi ünnepek hangulatát.
A Bókay-kertben a májusfaállítás, a népi körhinta, a kézműves foglalkozások és a családi programok hozzák vissza a hagyományosabb majálisvilágot, vidéken pedig Szegeden, Pécsen vagy Veszprémben is megmaradtak azok az elemek, amelyek miatt május 1-je sokaknak ma is a tavasz egyik legvidámabb szabadtéri ünnepe: koncertek, vásári ételek, gyerekprogramok, körhinták, közösségi főzés és egész napos ligeti nyüzsgés.
Cikkünk frissült: 2026.05.01.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Egy ebéd 1200 forint, egy sör 400 - ebben az országban...
Szigorít a magyarok kedvelt nyaralóhelye: nem látogathatjuk...
Ausztriába utazók, figyelem! Májustól új autós szabályok...
Európa egyik legnagyobb légitársasága búcsút int a fedélzeti...
Most egy euróért juthatunk lakáshoz a Dolomitok kapujánál
