Ha sivatagról van szó, valószínűleg neked is a Szahara végtelen homokdűnéi jutnak először eszedbe, nem pedig Németország erdős vidékei. Pedig Berlintől délkeletre, Brandenburg tartományban olyan tájra bukkanhatunk, amely első pillantásra egészen más kontinensre repít. A Spreewald közelében fekvő Lieberosei-sivatag mintegy 550 hektáron terül el, és Németország legnagyobb összefüggő, fátlan, nyílt területeként tartják számon. A hatalmas homokmezőt sűrű erdők veszik körül, ami még szokatlanabbá teszi a látványt.
A különleges vidéken nemrég egy új panorámasétányt is átadtak, ahonnan igazán látványos kilátás nyílik a homokos pusztaságra. A sivatagba besétálni viszont nem szabad, és ennek nemcsak természetvédelmi okai vannak.
Nem a természet alkotta: tankok is kellettek a német sivataghoz
A Lieberosei-sivatagot Panzersivatagnak, vagyis tanksivatagnak is nevezik, ami már önmagában sokat elárul a múltjáról. A homokos pusztaság ugyanis nem évezredek alatt, az éghajlat változása miatt alakult ki, hanem elsősorban a háború és a katonai tevékenység hagyta maga után.
A történet 1942-ben kezdődött, amikor hatalmas erdőtűz pusztított a környéken, és mintegy 1700 hektárnyi erdőt semmisített meg. A második világháború után nem volt elegendő munkaerő az elpusztult fák újratelepítéséhez, így a terület sokáig kopár maradt. Később a szovjet hadsereg vette birtokba a vidéket, és katonai gyakorlóteret alakított ki rajta. A nehéz harckocsik folyamatosan tömörítették a talajt, a tüzérségi gyakorlatok pedig újra és újra felszaggatták a felszínt.
A kevéske termékeny földréteget a szél fokozatosan elhordta, így a növényeknek szinte esélyük sem maradt megtelepedni. Az egykor erdővel borított táj végül hatalmas, homokos pusztasággá változott.
A természet lassan visszahódítja a sivatagot
Bár a Lieberosei-sivatag ma is meglehetősen kopárnak tűnik, a természet már dolgozik azon, hogy visszafoglalja a területet.
Alexander Haase, a környék gondozásával foglalkozó természetvédelmi alapítvány munkatársa szerint ma már pontosabb lenne félsivatagnak nevezni a vidéket, hiszen egyre több növény jelenik meg rajta.
Elsősorban az ezüstperje érzi jól magát a homokos talajon, de helyenként már fiatal fenyők is nőnek, sőt, az első tölgycsemeték is megjelentek.
A természetvédők nem szeretnék mesterségesen felgyorsítani ezt a folyamatot. Éppen ellenkezőleg: az a céljuk, hogy a természet a lehető legkevesebb emberi beavatkozással alakítsa tovább a tájat. Az elsőként megtelepedő növényeknek nincs könnyű dolguk. A nyílt területen gyakran erős a szél, kevés a csapadék, nyáron pedig a talaj felszíne akár 60 fokosra is felhevülhet.
A zuzmók, a mohák és az ezüstperje azonban ilyen körülmények között is képesek megélni, hiszen a levegőből és az esővízből is fel tudják venni a szükséges tápanyagok egy részét.
Egy új kilátóról az egész sivatagot beláthatjuk
A különleges táj felfedezésére 2026 őszétől még jobb lehetőség nyílik. Októberben ugyanis átadtak egy új, mintegy 200 méter hosszú panorámasétányt, amely egészen a homokmező széléig vezet.
A sétány végén egy pihenőteraszt alakítottak ki, ahonnan remek kilátás nyílik a körülbelül 550 hektáros sivatagra. Hogy ezt könnyebb legyen elképzelni: a terület nagyjából 770 focipályának felel meg. Innen jól látszik, milyen éles a határ a kopár, homokos pusztaság és az azt körülölelő erdők között. A látvány különösen érdekes annak tudatában, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még tankok és más katonai járművek jártak erre.
A kilátó azonban egyben a kirándulás végét is jelenti, a homokmezőre ugyanis nem szabad belépni. Ennek egyik oka, hogy a terület ma már védett természeti érték, a másik viszont jóval komolyabb: az egykori katonai gyakorlótér talajában még mindig lehetnek fel nem robbant lőszerek és egyéb veszélyes hadianyagok.
Egykori katonai megfigyelőpontból lett kirándulóhely
A Lieberosei-sivatag mellett a környék többi részét is érdemes felfedezni, hiszen az egykori gyakorlótér ma már egészen más arcát mutatja.
Az Aussicht Wildnis parkolóból két érdekes sétaútvonal is indul, amelyeken jól megfigyelhető, hogyan veszi vissza a természet azt a területet, amelyet évtizedeken át katonai célokra használtak. Az egyik legkülönlegesebb látnivaló a Generalshügel, vagyis a Tábornokok dombja. A magaslat egykor katonai megfigyelőpontként szolgált, ahonnan magas rangú tisztek és politikusok követték figyelemmel a hadgyakorlatokat.
Innen nézték például a Varsói Szerződés 1970-es nagyszabású katonai manővereit is.
Ma már nem harckocsikat, hanem a lassan növekvő erdőt figyelhetjük meg a magaslatról. Az egykori katonai épület alsó részében időszaki kiállításokat is rendeznek, amelyek a terület múltját és természetvédelmi átalakulását mutatják be. A jelenlegi tárlat az „Eidechse vs. Panzer”, vagyis „Gyík kontra tank” címet viseli, és azt meséli el, miként lett az egykori katonai gyakorlótérből különleges természeti élőhely.
Csillagnéző nyugágyak és vadállatok várják a kirándulókat
Ha már itt járunk, a Tábornokok dombja közelében húzódó Sternenpfad, vagyis Csillagösvény is megér egy sétát. A környéken ugyanis nagyon alacsony a fényszennyezés, így derült időben különösen szépen látszik az éjszakai égbolt. Az ösvény mentén két nagyméretű, fából készült csillagnéző nyugágyat is elhelyeztek, amelyeken kényelmesen hátradőlve lehet gyönyörködni a csillagokban.
Kis szerencsével szarvasokat, rétisasokat vagy kuvikot is megpillanthatunk, de farkasok és vidrák is élnek a környéken.
Az egykori katonai építmények maradványai sem tűntek el nyomtalanul. A túraösvények mellett helyenként még ma is betontörmelékek bukkannak elő, amelyek között ma már fürge gyíkok találnak menedéket.
Rövidebb és hosszabb túrák közül is válogathatunk
Aki a sivatag után szívesen kirándulna még egyet, több jelzett útvonal közül is választhat. A Libelle, vagyis Szitakötő körút körülbelül négy kilométer hosszú, így azoknak is jó választás lehet, akik nem szeretnének egész nap gyalogolni.
A Käuzchen, azaz Bagoly körút már hosszabb túra: teljes hossza 15 kilométer, de egy rövidebb, nyolckilométeres változatát is bejárhatjuk.
Ha csak egy kellemes sétára vágyunk, a Bergsee körüli, két kilométeres útvonal lehet a legjobb választás. A három körút hosszabb túraként, a Wildnispfad útvonalán össze is kapcsolható. A természetvédelmi alapítvány vezetett túrákat is szervez, amelyeken szakértőktől tudhatjuk meg, hogyan alakult át a vidék az elmúlt évtizedekben, és milyen növények, állatok költöztek vissza az egykori katonai gyakorlótérre.

