Özönlenek a turisták a hátborzongató faluba, ahol több a madárijesztő, mint az ember, és 20 éve nem született gyerek
Nagoro Tokushima prefektúrában, Shikoku hegyvidéki részén fekszik. A japán település az elmúlt évtizedekben fokozatosan elnéptelenedett, ahogy a fiatalabb lakosok más településekre költöztek, és az ott maradók átlagéletkora egyre magasabb lett. A jelenlegi becslések szerint nagyjából 30 valódi ember él Nagoróban, viszont a faluban körülbelül 350 életnagyságú bábu található. A babák és emberek abszurd aránya miatt a település mára Japán egyik legismertebb, szokatlan látványosságává vált – írja a Daily Mail.
A bábuk nem egyetlen helyen sorakoznak. A környék különböző pontjain lehet velük találkozni:
a földeken dolgozó gazdákat, kerékpárosokat, gyerekeket és időseket is megformáztak. A figurákat az adott szerephez illő ruhákba öltöztetik,
így a gazdák például kalapot és munkaruhát viselnek, a kerékpárosok pedig sisakot.
Egyetlen madárijesztőből lett több száz figura
A hagyomány kezdete Tsukimi Ayano helyi lakoshoz kötődik. Mintegy három évtizeddel ezelőtt egy madárijesztőt készített a családja földjére, és ehhez édesapja régi ruháit használta.
A figura annyira élethű lett, hogy a környéken többen valódi embernek hitték. Ayano ezután újabb és újabb alakokat készített, majd más helyiek is csatlakoztak
hozzá. Így alakult ki fokozatosan az a több száz figurából álló élettelen lakosság, amely ma a falut benépesíti.
Mindig is hobbiként készítettem babákat. Soha nem gondoltam volna, hogy a hobbimból ez lesz
– mondta Ayano az ABC Newsnak.
A figuráknak nem csupán ruhát és helyet adnak: a Tourism Shikoku szerint a faluban egy egyszerű nyilvántartást is vezetnek róluk. Ebben a bábuk neve, személyisége, története és egyéb adatai is szerepelnek.
A gyerekek is ott vannak, ahol már nincs gyerek
A figurák között többféle korosztályt jelenítettek meg. A gyerekeket kisebb méretű bábuk képviselik, amelyek gyakran játékokat tartanak, vagy triciklin ülnek. Egyes gyerekfigurákat felnőtteket ábrázoló alakok mellé helyeztek.
Nagoro egykori általános iskolája különösen erős példája annak, hogyan alakult át a település.
Az iskola a gyerekek számának csökkenése miatt bezárt, az üresen maradt épületben azonban továbbra is diákok ülnek a padokban, csakhogy ezek már madárijesztők.
A faluban több mint 20 éve nem született gyermek.
A fogyatkozó településből turistalátványosság lett
Nagoro elszigetelt hegyvidéki fekvése miatt nem könnyen megközelíthető. Tokushima városától körülbelül kétórás autóútra található, a látogatók beszámolói szerint az odavezető utak helyenként kifejezetten nehezen járhatók.
A település ennek ellenére egyre több látogatót vonz. A Google-on több mint ezer értékelés található a helyről. Egy turista szerint GPS használata ajánlott, mert nehéz megtalálni a falut, míg egy másik látogató azt írta, hogy egy szigeti kempingezős és túrázós út során körülbelül egy órát töltött Nagoróban, és megérte a nehéz utat.
A faluban olyan műhely is működik, ahol a látogatók saját madárijesztőt készíthetnek.
A település nemzetközi ismertségéhez az is hozzájárult, hogy James May, a Top Gear egykori műsorvezetője is felkereste Nagorót a James May: Our Man in Japan című sorozat forgatása során.
A bábuk új életet hoztak Nagoróba
A figurák készítése eredetileg nem turisztikai projektként indult, mégis új látogatókat hozott a fokozatosan kiürülő településre.
Most, hogy a babák száma megnőtt, az ország minden részéből, sőt külföldről is érkeznek emberek, hogy megnézzék őket. Ez a város nagyon élénk lett
– mondta Ayano.
A több száz figura ma már a falu mindennapjainak része: a földeken, az utak mentén, a középületekben és az egykori iskola termeiben is feltűnnek. A településen így egyre több olyan lakó marad, aki már soha nem öregszik meg.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Négy egyetemista juhgyapjúval takart be egy alpesi gleccsert, és...
Egy turistákkal teli repülőgép küzd a viharos időjárással -...
A nyugdíjasoknak 1000 forint lesz a belépő egy magyar fürdőben
Titkos mediterrán paradicsomi sziget: „Még sosem hallottam róla,...
Van egy európai város, ahol még azt is szabályozzák, mikor lehet...
