"Csak lerészegednek és mindent tönkretesznek" - ők lennének a világ legrosszabb turistái? Még saját magukról is lesújtó a véleményük
Képzeld el, hogy egy napsütötte, macskaköves utcán sétálsz a Costa Blancán, bárokat és szuvenírboltokat kerülgetve, amikor a nyaralók diszkrét zsivajából egyszer csak ismerős hangzavar emelkedik ki. Egy hangos társaság közeledik, kezükben korsó sörrel nevetnek a napon, vagy éppen egy lelkes lánybúcsús csapat vonul végig az óvároson. Az efféle jelenetek Európa számos népszerű üdülőhelyén ismerősek lehetnek, és jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a brit turistákról szörnyű kép alakult ki külföldön.
Ráadásul maguk a britek is a világ legrosszabb turistái közé sorolják saját honfitársaikat. De hasonló véleményen vannak róluk a németek és a spanyolok is. Talán nem teljesen véletlenül. A megkérdőjelezhető nyaralós öltözékektől és a zajos éjszakákon át egészen a meghökkentő viselkedésig számtalan történet kering arról, hogyan képesek egyes brit nyaralók magukra vonni a figyelmet.
A leégés szinte brit védjeggyé vált
Nagy-Britannia időjárásáról általában nem a napsütés jut elsőként az ember eszébe. Az országot sokkal inkább a borús égbolttal és a gyakori esővel azonosítják, így a britek többsége nincs hozzászokva ahhoz, hogy órákon keresztül erős napsütésben legyen. Fényvédő-használatukon ez időnként meg is látszik.
Jo Hayes etikett-szakértő, az EtiquetteExpert.Org alapítója szerint kevés dolog árulkodik látványosabban arról, hogy egy turista Angliából érkezett, mint amikor a hófehér bőre rövid idő alatt élénkvörösre ég.
Egy spanyolországi lakos a Redditen azt is elárulta, milyen csípős becenevet használnak náluk az ilyen brit strandolókra. A „guiri rebozada” kifejezést nagyjából úgy lehetne visszaadni, hogy „panírozott külföldi„. Az elnevezés arra utal, amikor a vastagon bekent naptejes bőrre ráragad a homok.
A strandon még elmegy, egy templomban már kevésbé
Ha valaki a brit nyárnál jóval forróbb országban tölti a szabadságát, teljesen természetesnek tűnhet, hogy minél kevesebb ruhát próbál magán tartani. Csakhogy ami a medence vagy a strand mellett elfogadható, máshol könnyen tiszteletlenségnek hathat. Lee Thompson brit világutazó, aki már több mint száz országban járt, a Daily Mailnek azt mondta, erre tökéletes példa, amikor valaki póló nélkül sétál be egy étterembe. Szerinte egy nyaralónak attól még érdemes észben tartania, hogy bár ő éppen szabadságát tölti, a helyiek számára ugyanaz a hely az otthon és a munkahely. Az étteremben dolgozók sem nyaralnak, hanem dolgoznak, ezért a tisztelet igenis fontos.
Hasonlóan problémás a templomlátogatás is. Európa rengeteg népszerű úti célján a templom egyszerre történelmi látnivaló és ma is működő vallási helyszín, ezt azonban egyes turisták hajlamosak figyelmen kívül hagyni.
A bikini, a fedetlen váll vagy a rövidnadrág tökéletes lehet a strandon, egy templomban azonban már egészen más szabályok vannak.
Hayes szerint a vallási helyeken a hely szentsége iránti tiszteletből visszafogottabb viselkedés indokolt. Ide tartozik a megfelelő öltözék, például a fedett váll, hosszabb szoknya vagy nadrág, valamint a halk beszéd, illetve az is, hogy a látogatók ne rohangáljanak, lökdösődjenek vagy használják feltűnően a telefonjukat. Az etikett-szakértő szerint kevés dolog sugall erősebben kulturálatlan turistaviselkedést, mint amikor valaki mindenféle tisztelet nélkül vonul végig nem megfelelő ruhában egy vallási helyszínen.
A részeg brit turista sztereotípiája sem véletlenül alakult ki
„Csak lerészegednek és mindent tönkretesznek – nem tisztelnek minket vagy a kultúránkat” – így panaszkodott egy krétai bolttulajdonos. Sajnálatos módon sok népszerű üdülőhelyen hasonló kép alakult ki a fiatal brit turisták egy részéről. Az all inclusive szállodákban különösen könnyű már reggel belecsúszni az alkoholfogyasztásba, hiszen előfordul, hogy akár reggel nyolctól elérhetők az italok.
Jo Hayes azonban óvatosságra inti a nyaralókat. Szerinte délig inkább kerülni kellene az alkoholt, vagy legalábbis nagyon körültekintően fogyasztani.

Hajnalban indul a harc a napágyakért
A szállodai napágyháborúk már hosszú évek óta rendszeresen gondot okoznak többek között Spanyolország, a Kanári-szigetek, Ciprus és Törökország népszerű üdülőhelyein. Az utóbbi időben számos videó terjedt el a közösségi oldalakon olyan brit nyaralókról, akik már kora reggel sorba állnak a medencénél, majd amint lehetőségük nyílik rá, törölközővel a kezükben megrohamozzák a napágyakat.
Lee Thompson saját bevallása szerint korábban ő maga is teljesen természetesnek tartotta, hogy reggel korán keljen, lerohanjon a medencéhez, és még mindenki más előtt rádobja a törölközőjét egy napágyra. Csak később, amikor egyre többet utazott, döbbent rá, hogy ami számára ártalmatlan nyaralási szokásnak tűnt, az valójában meglehetősen furcsa viselkedés lehet egy olyan országban, ahol ő maga csak egy vendég.
Egyes szállodák már külön módszerekkel próbálják megfékezni a napágyfoglalást.
Több ezer kilométert repülnek, majd ugyanazt keresik, mint otthon
Thompson szerint a brit turisták egy másik jellegzetes szokása is feltűnő lehet külföldön: sokan megpróbálják magukkal vinni az otthoni élet lehető legtöbb elemét. Bizonyos üdülőhelyeken szinte mindenhol brit pubokkal lehet találkozni, a képernyőkön angol focimeccsek mennek, reggelire angol reggelit szolgálnak fel, és van olyan turista, aki már akkor kikéri az első korsó sörét, amikor mások még a reggeli kávéjukat isszák.
A több, mint száz országot megjárt Thompson szerint azonban éppen az utazás lényege veszik el, ha valaki kizárólag az otthon megszokott dolgokat keresi külföldön.
Mint mondta, számára az utazás arról szól, hogy az ember valami mást tapasztaljon meg. Nehezen érti ezért, miért költ valaki jelentős összeget arra, hogy több ezer kilométert repüljön, majd végül egy olyan helyen tölse a nyaralását, amely szinte pontosan úgy fest, mint az otthona.
Persze aligha lehet minden brit utazót egyetlen kategóriába sorolni, de a hangos kisebbség könnyen befolyásolhatja egy egész nemzet megítélését. Az jól látható, hogy a napágyfoglalástól a féktelen italozáson át az öltözködési bakikig bizonyos viselkedésformák annyira összefonódtak a brit turistákról kialakult képpel, hogy már maguk a britek sem feltétlenül vitatják a kellemetlen hírnevet.

