„Ez egy csodaszer”: így használja a Szajna vizét Párizs klímaberendezés helyett
A nyári hőhullámok egyre súlyosabb terhelést jelentenek Párizs számára is, ahol más európai nagyvárosokhoz hasonlóan a sűrű beépítettség miatt az úgynevezett városi hősziget-hatás különösen erős. A városvezetés és partnerei ezért már az 1990-es évektől olyan megoldásban gondolkodtak, amely nemcsak az energiafogyasztást csökkenti, hanem a városi hőtermelést is mérsékli.
A francia főváros egyedülálló távhűtési hálózata Európa talán leginnovatívabb válasza a klímaváltozás okozta nyári forróságra. A 120 kilométer hosszú csőrendszer célja, hogy felváltsa a hagyományos, helyben működő légkondicionálókat, és központi, energiahatékony infrastruktúrával hűtse az épületeket – derül ki a Guardian cikkéből.
A Szajna mint városi hűtőgép
A rendszer alapja a Szajna vize, amely természetes hűtőközegként működik. A folyóból származó hideg vizet föld alatti csőhálózat vezeti át a városon, a mélyben a hideg víz az épületekből érkező meleg vízzel egy hőcserélőn keresztül találkozik, közvetlen keveredés nélkül.
A technológia lényege, hogy két cső fut egymás mellett: az egyikben a folyó hűvös vize áramlik, a másikban pedig a városi épületekből visszatérő, felmelegedett víz.
A hideg és a meleg vizet egy vékony fémfal választja el, amely lehetővé teszi a hőátadást. A folyamat hasonlít ahhoz, mintha egy forró italt hideg vízfürdőbe helyeznénk:
a hő kiegyenlítődik, de a folyadékok nem keverednek.
A párizsi távhűtési hálózat jelenleg is mintegy 120 kilométer hosszú
A 120 kilométeres csőhálózatból álló rendszer
olyan fontos épületeket lát el hűtéssel, mint a Louvre, a Grand Palais, több kórház, iskola, irodaház és luxusszálloda.
A központi hűtés előnye, hogy nem több ezer különálló klímaberendezés dolgozik párhuzamosan, hanem egyetlen, nagy hatékonyságú rendszer osztja szét a hűtési energiát. A Fraîcheur de Paris nevű vállalat – amely 2022-ben vette át a hálózat üzemeltetését – szerint ez jelentősen csökkenti az energiafelhasználást és a városban keletkező hőt is.
A párizsi önkormányzat célja, hogy 2042-re a hálózat mérete a jelenlegi többszörösére növekedjen. A tervek szerint mintegy 3000 épület csatlakozhat majd a rendszerhez, köztük iskolák, kórházak, bölcsődék és idősek otthonai.
A projekt értéke hatalmas: a 20 éves koncessziós szerződés összértéke körülbelül 2,4 milliárd euró. A rendszert a város tulajdonában tartják, az üzemeltetésben pedig az RATP közlekedési vállalat és a város áramszolgáltatója, az Engie is részt vesz.
Tim Guigon, a Fraîcheur de Paris szóvivője szerint a fejlesztés nem minden épületnél valósítható meg, mivel a hűtési igények és a műszaki feltételek is eltérőek. Mint mondta, a 3000-es cél inkább egy reális, fokozatosan elérhető városi lefedettséget jelöl.
Tényleg nem káros a környezetre?
A rendszer egyik legnagyobb előnye, hogy csökkentheti a hagyományos klímaberendezések számát. Ezek ugyanis nemcsak sok energiát fogyasztanak, hanem a kivont hőt az utcákra juttatják vissza, tovább melegítve a városi környezetet.
Sophie Parison városi klímakutató szerint minden energiafelhasználás hőtermeléssel jár, amelyet valahová el kell vezetni, ezért a központi rendszerek hosszú távon hatékonyabbak lehetnek. A Fraîcheur de Paris ugyan visszajuttat valamennyi hőt a Szajnába, de eddigi vizsgálatok szerint ez nem okoz kimutatható ökológiai károkat, mivel a hőmérséklet-változás kismértékű és szabályozott.
Pauline Lavaud, a város klímaváltozási átmenetéért felelős igazgatója szerint a rendszer „lényegesen jobb energia- és környezeti teljesítményt nyújt”, mint a decentralizált klímák.
Hatékonyabb, mint a klímaberendezések
Ez egyfajta csodaszer a globális felmelegedés korában
– mondja Thibauld Voïta, energia- és klímaszakértő, valamint a Jacques Delors Intézet tanácsadója.
Charles Simpson, a University College London klímakutatója úgy véli, hogy a távhűtési rendszer energiahatékonysága jelentősen meghaladja az egyedi légkondicionálókét. Mint mondta, a központi hűtés kevesebb energiát igényel ugyanakkora hűtési teljesítmény eléréséhez.
A rendszer nemcsak Párizsban létezik: Stockholm a Balti-tenger vizét használja hasonló célra, míg Toronto a Lake Ontario vizére épít hűtési infrastruktúrát.
A szakértők szerint elvben akár Londonban is működhetne hasonló megoldás, de a város földrajzi és infrastrukturális adottságai ezt megnehezítik.
Emmanuel Gendreau, a Sorbonne ökológusa szerint az ilyen rendszereket nem lehet egyszerűen egyik városból a másikba átültetni. A helyi adottságok – például a folyók jellege, a talaj alatti infrastruktúra és a sűrű beépítettség – mind meghatározzák, hogy megvalósítható-e egy ilyen beruházás.
A Temze például nem rendelkezik olyan ideális hőmérsékleti és áramlási viszonyokkal, mint a Szajna, ráadásul London alatt rendkívül zsúfolt a közműhálózat is, ami tovább nehezíti a kiépítést.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
22 méteres zuhatag szeli ketté Európa egyik legszebb városkáját...
Brit turista kiröhögte a szlovák árakat és megdöbbent az...
Sosem látott hajó érkezik a Dunán Budapestre - mutatjuk, mikor...
Feltűntek a húsevő baktériumok a kedvelt európai fürdőhelyeken
Infektológus figyelmeztet: Olaszországban terjed a Legionella
