Antwerpen Koningin Astridplein terén áll a város monumentális központi pályaudvar (Antwerpen-Centraal), melynek impozáns, masszív, kőből készült homlokzata lenyűgöz minden utazót.
Annak, aki erre jár, a bejáraton áthaladva olyan érzése támad, mintha egy monumentális díszletbe tévedt volna. A központi csarnok fölé egy 75 méter magas, a római Pantheon mintájára épített kupola emelkedik.
Pályaudvar, amit a helyiek Vasúti katedrálisnak hívnak
Az Antwerpen-Centraal belső falait a 19. század öt meghatározó erejének – a bányászatnak, az iparnak, a közlekedésnek, a kereskedelemnek és a tőkének – szimbólumai díszítik. Az 1905-ben megnyílt állomás jelentőségét jól mutatja, hogy W. G. Sebald Austerlitz című regényében is helyet kapott. A műben egy történész magyarázza el az állomás mögött rejlő szimbolikus üzeneteket.
De Agatha Christie legendás detektívjének, Hercules Poirot-nak az eseteit feldolgozó sorozathoz is forgattak itt jelenetet, bár a vasútállomás arra az időre átvette a Brüsszeli főpályaudvar szerepét.
Tizenkét év építkezés és egy király álma
A jelenlegi épület már a harmadik vasútállomás a területen. Először egy faépület volt itt, amely 1836-ban készült el, és ide futott be az első Brüsszelből érkező szerelvény. Rövid időn belül egy második, szintén fából épült állomás váltotta fel, ezek azonban nem nyerték el II. Lipót király tetszését.
A belga uralkodó ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy Antwerpen olyan pályaudvart kapjon, amely tükrözi kikötőjének, kereskedelmének és gyémántiparának nagyságát. Az új állomás megalkotásával Louis Delacenserie építészt bízták meg. Tervezése során az olaszországi és görögországi utazásain szerzett inspirációkat használta fel.
Az acélba álmodott üvegfelület megalkotása Clément Van Bogaert mérnök nevéhez fűződik.
Az épületet 1905. augusztus 11-én adták át hivatalosan, az ünnepélyes avatáson maga II. Lipót király is részt vett. Az építkezés során Európa különböző részeiről származó, több mint húszféle márványt és követ használtak fel. A színes ólomüvegek és a monumentális főlépcső ma is az állomás legnagyobb látványosságai közé tartoznak.
A föld alatt rejtőző mérnöki csoda
A pályaudvar egyik legnagyobb gondját az jelentette, hogy a délről érkező szerelvények csak irányváltással tudtak továbbhaladni. Ez jelentős fennakadásokat és zsúfoltságot eredményezett. Az Amszterdamot, Brüsszelt és Párizst összekötő nagysebességű vasúti kapcsolatok megjelenésével a probléma egyre súlyosabb lett.
A mérnökök végül egy rendkívül összetett alagútrendszer kiépítése mellett döntöttek, amely a város és az állomás alatt húzódik. A fejlesztés lehetővé tette, hogy a történelmi kupola és homlokzat megőrzése mellett az állomás sokkal hatékonyabban működjön.
A beruházás eredményeként egy négyszintes, összesen tizennégy vágányból álló vasúti rendszer jött létre.
Gyémántok, állatkert és Rubens remekműve a szomszédságban
A pályaudvartól mindössze 200 méterre található Antwerpen legendás gyémántnegyede. A Diamantkwartieren keresztül halad át a világ nyersgyémántjainak körülbelül 84 százaléka, miközben a csiszolt gyémántok mintegy 50 százalékának kereskedelme is ehhez a városrészhez kapcsolódik. A környéket fokozott rendőri ellenőrzést, és kamerák végtelen tömege óvja.
A város már a 15. század óta meghatározó szereplője a nemzetközi gyémánetkereskedelemnek.
Aki a főbejáraton keresztül hagyja el az állomást, közvetlenül az Antwerpeni Állatkert bejáratával találja szembe magát. Az 1843-ban alapított intézmény a világ legrégebbi állatkertjei közé tartozik.
Természetesen ha Antwerpen, akkor nem szabad megfeledkeznünk az egykor a városban élő és alkotó világhírű flamand festőről, Peter Paul Rubensről, akinek monumentális triptichonja (három részből álló oltárkép), Levétel a keresztről a Szűz Mária katedrálisban található, alig 20 percnyire gyalog az állomástól.

