Sokan a Kanári-szigetekre esküsznek, pedig létezik egy kevésbé felkapott alternatíva, ami teljesen más élményt ad. La Gomera a Kanári-szigetek csendesebb kistestvére, alig 22 ezer lakossal, vad hegyekkel, fekete lávastrandokkal. Itt nincsenek zsúfolt resortok vagy hangos turistaközpontok, csak a napfény, a tenger és a csend.
A sziget éghajlata szinte egész évben ideális. A passzátszelek és a hűvös kanári tengeri áramlat miatt nyáron nagyjából 29 fok van, télen pedig ritkán esik 20 fok alá a hőmérséklet. Ez azt jelenti, hogy még ősszel is simán lehet fürdeni, túrázni vagy csak pihenni egyet a homokban egy könyvvel.
La Gomera varázsa a részletekben rejlik. Kanyargós utak vezetnek banánültetvényekkel teli völgyeken át, és a helyieknek még van idejük beszélgetni. A levegőben keveredik a tenger, a kakukkfű és a kávé illata.
A Garajonay Nemzeti Park igazán különleges: ködbe burkolózó babérerdők, mohával borított fák és szinte mesebeli hangulat várja a túrázókat. A sziget legmagasabb pontjáról, az Alto de Garajonay csúcsáról tiszta időben még a Teide is látható.
Füttyel beszélgetnek a helyiek
A sziget kultúrája legalább ennyire különleges. A helyiek még ma is használják az ősi füttyel kommunikáló nyelvet, a Silbo Gomero-t, amelyet eredetileg a mély szakadékokon átívelő kommunikációra találtak ki.
A különleges nyelvet az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította. A Mirador de Abrante üvegkilátójáról az egész vidék belátható. A part mentén fekvő Valle Gran Rey fekete homokos strandjai, halászhajói és naplementéi pedig egészen egyedi hangulatot teremtenek.

Esténként a kis bárokból gitár hangjai szűrődnek ki, a nap narancsszínűre festi az Atlanti-óceánt, és senki sem siet sehova. Itt nincs rohanás, nincs kényszeres programlista, csak az élet ritmusa, amihez könnyű alkalmazkodni. La Gomera nem azoknak való, akik látni és látszani akarnak. Ez a sziget azoknak szól, akik ki akarnak kapcsolni: sétálni, hallgatni, pihenni, és egyszerűen csak jelen lenni.

