Startlap Utazás

Világ 2026. február 14.

Európa legcsúnyább városának nevezik: nem hiszed el, melyik országban járunk - képeket is mutatunk

Világ 2026. február 14.

Európa egyik városa évtizedek óta a „világ legcsúnyábbja” bélyeget viseli. De vajon jogos a hírnév, vagy csak egyoldalú ítélet?

Európa festői városairól, képeslapra illő utcáiról és romantikus főtereiről híres. Ám van egy település, amely egészen más okból vált ismertté. Egy dél-belgiumi iparváros évek óta viseli a kétes címet: sokan a világ legcsúnyább városának tartják.

Miközben rendszerint Európa legszebb úti céljairól szólnak az összeállítások, egy város éppen az ellenkezője miatt került reflektorfénybe. A közösségi médiában, utazási blogokon, fapados repülős fórumokon és szenzációhajhász rangsorokban rendre felbukkant a címke: „a világ legcsúnyább városa”. A jelző úgy terjedt, mintha megkérdőjelezhetetlen tény lenne.

Ez is érdekelhet:

Hamarabb lesz óraátállítás 2026-ban – ekkor jönnek az este 8 utáni naplementék

Elolvasom

Charleroi: iparvárosból negatív szimbólum

A képeken gyakran szürke homlokzatok, elhagyatott épületek és komor aluljárók szerepelnek. A város neve sokaknak leginkább a közeli repülőtérről lehet ismerős, és az utazói fórumokon gyakran elhangzik a tanács: a belvárost érdemes elkerülni.

A negatív imázs tudatosan válogatott fotókra épült. A sajtó és az urban explorer közösségek előszeretettel fókuszálnak az ipari romokra és az enyészet jeleire. Ezekből a képekből idővel egyoldalú, kemény ítélet született, amely végül a „legcsúnyább város” címig vezetett.

Miért tartják Európa legcsúnyább városának?

A választ a történelemben kell keresni. A 19. században Charleroi a szén-, acél- és üvegipar egyik központjává vált. A gyors ipari fejlődés idején a funkcionalitás minden mást megelőzött: a munka fontosabb volt, mint az esztétika. Utcák, gyárak és lakónegyedek az ipar igényei szerint épültek, nem azért, hogy képeslapokon szerepeljenek.

Amikor ezek az iparágak hanyatlani kezdtek, a városban üres csarnokok, használaton kívüli területek és munkahely nélküli városrészek maradtak hátra.

Az önkormányzati források szűkösek voltak, számos épületet csak ideiglenesen, minimális ráfordítással tartottak fenn. A széles utak, parkolóházak és aluljárók ma is meghatározzák a városképet, erősítve a kemény, nyers hangulatot – amely éles ellentétben áll az olyan klasszikus európai városok eleganciájával, mint Párizs vagy Bécs.

Az elmúlt években azonban Charleroi tudatosan próbálja levetkőzni a stigmát. Az egykori ipari területek egy részét kulturális célokra hasznosítják újra, a street art pedig szó szerint színt visz a szürke felületekbe. A város múltja is láthatóvá vált: a Bois du Cazier ma már UNESCO-világörökségi helyszín. Az egykori szénbánya nemcsak az ipari örökség fontos emléke, hanem kulturális és emlékhely is, amely a 20. századi európai ipartörténet egyik meghatározó korszakát idézi fel.

Nem klasszikus úti cél, de őszinte város

Charleroi nem tipikus városnézős célpont, és nem is próbál annak látszani. Ugyanakkor hiteles képet ad egy európai ipari korszak felemelkedéséről és hanyatlásáról. A „legcsúnyább város” cím mögött tehát jóval összetettebb történet húzódik meg: gazdasági átalakulás, társadalmi változások, és egy város küzdelme saját múltjával.

A kérdés így már nem az, hogy Charleroi valóban a világ legcsúnyább városa-e, hanem az, hogy mit látunk benne: pusztán a szürke homlokzatokat – vagy egy kontinens ipari örökségének lenyomatát.

via