A horvátországi Isztrián, az Učka-hegység lábánál, a Raša folyó torkolatának közelében húzódik a Lupoglav–Štalije vasútvonal, amelyet a környéken élők egyszerűen csak „részeg vasútként” emlegetnek.
A különös elnevezés onnan ered, hogy a pálya egyes szakaszain a sínek látványosan meghajlottak és kígyózó vonalban futnak – mintha valóban egy bizonytalan léptekkel haladó ember útját rajzolnák ki. A vasútvonal megépítéséről 1948-ban, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság idején született döntés. A beruházás elsődleges célja nem a személyszállítás volt: a vonalat főként a környékbeli szénbányák termelésének, a bauxitnak, valamint a Čepić faluból származó mezőgazdasági termékeknek az elszállítására tervezték. Az építkezésen fiatalok, önkéntesek, valamint a második világháborúból hátramaradt német hadifoglyok is dolgoztak.

A helyi lakosság visszaemlékezései szerint azonban sok esetben nem önkéntes munkáról volt szó. A környező települések lakóit gyakran hatósági kényszerrel vitték ki a munkaterületekre, ezért a vasút építését a térségben később sokan csak „isztriai Szibériának” nevezték – utalva a Szovjetunióban alkalmazott kényszermunkára.
Az idősebb helyiek máig úgy emlékeznek, hogy az építkezések során több halálos áldozat is volt.
A vasútvonal teljes hossza 53 kilométer. A pályát 1951. december 30-án adták át, a személyforgalom viszont csak 1959-ben indult el rajta. A menetrend szerinti utasszállítás azonban nem bizonyult sikeresnek: a kevés utas miatt a személyforgalmat rövid időn belül megszüntették, a vonal pedig gyakorlatilag visszatért eredeti, áruszállítási szerepéhez. A legutolsó vonat 2009-ben haladt végig a pályán. Ezt követően a vasútvonalat teljesen felhagyták, és az infrastruktúrát az időjárás, valamint a természet pusztulására bízták.
Miért „részeg” a vasút?
A legendásan meghajlott sínek oka nem műszaki hiba, hanem a terep adottságai. A vonal egyik, nagyjából fél kilométer hosszú szakaszán a lejtés és a talaj megsüllyedése miatt az évek során a sínek elgörbültek, elcsavarodtak.
Ez a különösen látványos szakasz Kozljak (Kozljak/Kожляк) és Šušnjevica (Шушневица) falvak közelében található.
Az egykor kizárólag ipari célokat szolgáló vasútvonal mára egészen más szerepet kapott. Az elmúlt években a „részeg vasút” szakasza egyre több kirándulót, vasútbarátot és fotóst vonz, akik a szokatlan formájú sínek és az elhagyatott pálya különleges hangulata miatt keresik fel. A Lupoglav–Štalije vonal ma már nem a gazdaságot szolgálja – hanem egy eltűnt korszak emléke, amely egyszerre idézi fel Jugoszlávia nagy ipari terveit és azokat az emberi sorsokat, amelyek a vasút megépítéséhez kötődnek.

