Diával nyolc éve vagyunk együtt, hat éve együtt is élünk. Sokáig azt gondoltam, hogy nagyon jól ismerem őt: a hangulatváltozásait, a ciklusát, a stressztűrését, a határait, a rigolyáit. Azt hittem, tudni fogom, ha baj van – mégsem vettem észre, ami a szemem előtt zajlott. Persze, utólag könnyű okosnak lenni.

A jelek, amiket félreértettem

Dia az utóbbi időben többet aludt, néha egész hétvégén pizsamában maradt, és felszedett pár kilót. Ez engem nem zavart, ahogy az sem, hogy kicsit mogorvább volt, mint szokott. Betudtam annak, hogy a munkahelyén stresszesebb időszakot él át, amúgy is tél van, és biztos időről időre a ciklusa is megviseli. Ennek tulajdonítottam azt is, hogy gyakrabban sírta el magát apróságokon, mint korábban.

Kívülről nem látszik, milyen nehéz

Aminek fel kellett volna tűnnie, hogy a nekem jelentéktelennek tűnő panaszok Diának kifejezetten nagy szenvedést okoztak.

A depresszió miatt változott meg az étvágya és a testsúlya, és a hangulatzavar miatt volt olyan kimerült, hogy sokszor felkelni sem volt kedve.

A félrehúzódása sem büntetés volt felém, hanem tünet, amit félreértettem. Nem azért maradt csendben, mert játszmázott, hanem mert egyszerűen nem volt belső erőforrása kapcsolódni. Nem is tudta, hogyan beszéljen velem a gondjairól – nem akart terhelni, vagy untatni olyasvalamivel, amiről azt hitte, neki magának kellene megoldania.

Mi különbözteti meg a depressziót a „rossz napoktól”?

A másik, ami feltűnhetett volna mindkettőnknek, hogy ez a megterhelő időszak és mély szomorúság hónapokon át velünk volt. A PMS jön, tetőzik, elmúlik, a depresszió viszont tartós. Legalább két héten át fennálló, majdnem minden nap jelen lévő tünetekről beszélünk, amelyek jelentős szenvedést okoznak. A legfontosabb különbség számomra utólag ez volt: nem voltak már „jó napok” – csak kevésbé rosszak.

Mit tehetünk ilyen helyzetben?

Először is: ne diagnosztizáljunk. Ne olvassuk rá a másik fejére, hogy „szerintem depressziós vagy”. Inkább beszéljünk a megfigyeléseinkről: „Észrevettem, hogy mostanában sokkal fáradtabbnak tűnsz.” „Hiányzik, hogy együtt nevessünk.” „Aggódom érted.” A cél nem az, hogy igazunk legyen, hanem az, hogy biztonságos teret teremtsünk a beszélgetéshez. Másodszor: vegyük komolyan, amit a párunk mond. Ha arra panaszkodik, hogy nincs értelme semminek, az nem költői túlzás, hanem figyelmeztető jel. Harmadszor: álljunk mellé, és segítsünk neki a mindennapi otthoni feladatokban, illetve szakmai segítséghez jutni.

Már az is megkönnyebbülést hozhat, ha egy közeli ismerősnek ki tudja önteni a szívét.

Ez a mi esetünkben az egyik kollégája volt – ő ajánlotta neki a Remotiv extrát is, ami neki sokat segített, amikor hasonló nehézségeken ment át.

Remotiv extra: orbáncfűkivonattal az enyhe depresszió ellen

Tartós lehangoltság esetén segítségül hívhatjuk a természet patikáját. Enyhe depressziós panaszokra próbáljuk ki az orbáncfűkivonatot tartalmazó Remotiv extrát! Az orbáncfüvet már az ókorban is alkalmazták főleg fájdalomcsillapításra, a 20. század második felében pedig tudományosan is bizonyították, hogy alkalmas az enyhe depresszió kezelésére. A Remotiv extra klinikailag igazoltan csökkenti az enyhe depresszió tüneteit, javítja a hangulatot és fokozza a motivációt. Hangulatjavító hatására – egyéni érzékenységtől függően – 10-14 napos gyógyszerszedés után lehet számítani, és érdemes kúraszerűen alkalmazni. A Remotiv extrát nem kell orvossal felíratnunk, ezt a növényi gyógyszert recept nélkül is megvehetjük a patikában.

Vény nélkül kapható, orbáncfűkivonat-tartalmú gyógyszer /
Fotó: Phytotec Hungária Bt.

A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!