Szakértők szerint ezért romlik meg a nagyszülők kapcsolata az unokákkal - jó szándékból cselekszenek, rosszul sül el!
Sok nagyszülő jó szándékkal segít be a gyereknevelésbe unokáiknál, mégis előfordulhat, hogy viselkedésük épp az ellenkező hatást váltja ki: egy ponton az unokák egyre kevesebbet mesélnek az iskoláról, kerülik a beszélgetéseket, és eltávolodnak. A háttérben sokszor a nyomás áll, amely bár jó szándékból fakad, mégis teherként nehezedik rájuk.
Szeretetből érkezik, nyomasztásnak érződhet
A nagyszülői részvétel a mindennapokban nagyrészt pozitív, de könnyen átcsúszhat elvárásokba: az állandó kérdezgetés a jegyekről, a teljesítmény értékelése vagy a jövő tervezgetése olyan üzenetet közvetíthet a gyerekek felé, hogy „nem vagy még elég jó”. Wendy Grolnick, a fejlődéslélektan meghatározó kutatója szerint
az ilyen elvárások szorongást, kudarctól való félelmet és teljesítménykényszert okozhatnak,
különösen akkor, ha a nyomás több irányból érkezik.
A nagyszülők helyzete különösen érzékeny, hiszen nem rendelkeznek a szülők formális tekintélyével, ugyanakkor erős érzelmi kötődésük van az unokákhoz. Egy kamasz könnyebben visszaszól a szüleinek, de a nagyszülőkkel szemben ezt tiszteletlenségnek érezheti, ezért inkább elfojtja a feszültséget. Ennek következménye lehet a bezárkózás és a kapcsolat fokozatos gyengülése.
Így lehet újra jó a kapcsolat
Sok nagyszülő nem is érzékeli, hogy viselkedése nyomasztó lehet. Az ártatlannak tűnő megjegyzések – például az összehasonlítások, a teljesítmény hangsúlyozása vagy a folyamatos kikérdezés – idővel azt az üzenetet erősítik, hogy a gyerek értéke az eredményeitől függ. Ez pedig különösen káros, mert épp a családi környezetnek kellene feltétel nélküli elfogadást nyújtania.
A szülők nehéz helyzetbe kerülhetnek, ha észlelik ezt a dinamikát: beavatkozni konfliktushoz vezethet, de a hallgatás sem megoldás. Ilyenkor érdemes nyugodt, nem vádaskodó módon beszélni a nagyszülőkkel, és inkább az unoka érzéseire helyezni a hangsúlyt.
A jó kapcsolat alapja, ha a nagyszülők nem az eredményekre, hanem a közös élményekre és érdeklődési körökre koncentrálnak.
Andrew Cherlin és Frank Furstenberg szakértők szerint a többgenerációs családokban a feltétel nélküli elfogadás kulcsfontosságú a gyerekek érzelmi fejlődésében, amit a nagyszülők biztosíthatnak. Azok a fiatalok, akik azt érzik, hogy a nagyszüleik akkor is szeretik őket, ha hibáznak vagy nem teljesítenek tökéletesen, sokkal ellenállóbbak lesznek lelkileg. A valódi támogatás nem a teljesítmény folyamatos figyelését jelenti, hanem azt, hogy a gyereket egészében, eredményektől függetlenül értékelik.
Borítókép forrása: Getty Images
