A menopauza, más nevén változókor vagy klimax a női élet természetes velejárója: anyáink, nagyanyáink is keresztülmentek ezen az időszakon, amely a hormonális egyensúly felborulásával és egyéb testi változásokkal jár. Ugyanakkor az idők során eltérő módon tekintettek erre az állapotra, már amikor egyáltalán foglalkoztak vele: nézzük, mit gondoltak a menopauzáról az elmúlt korok tudósai, orvosai és történetírói.
Természetes, mégis stigmatizált
A menopauza a női hormonális életciklus azon szakasza, amikor a petefészkek működése fokozatosan leáll, és megszűnik a menstruáció. Ez általában 45 és 55 éves kor között következik be, de időpontja egyénenként változó – történhet később vagy korábban is. A folyamatot hormonális változások – főként az ösztrogén- és progeszteronszint csökkenése – kísérik, amelyek különféle tüneteket okozhatnak. Ezek közé tartoznak a hőhullámok, az éjszakai izzadás, az alvászavar, a hangulatingadozások, a hüvelyszárazság, a csökkent libidó, valamint a koncentrációs zavarok. A menopauza nem betegség, de sok nő számára megterhelő lehet, főleg, ha az adott társadalmi környezet és az egészségügy nem támogató módon kezeli a helyzetet. A történelem során pedig a nőknek sokszor elzárkózással, hozzá nem értéssel és megalázó bánásmóddal kellett szembenézniük a változókor során.
A menopauza már az ókori orvoslásban is ismert volt, azonban sokáig nem tekintették kezelendő állapotnak. Hippokratész ugyan megemlítette a fogamzóképesség elvesztését, de különösebb beavatkozást nem javasolt a tünetek kezelésére.
A kínai orvoslásban a női életet 7 éves ciklusok szerint értelmezték: egy volt ezek közül a változókor, amelyet természetes állapotnak tekintettek.
Először a rómaiak fűztek misztikus jelentéstartalmat a menstruáció megszűnéséhez, ami megalapozta a későbbi tabukat és tévhiteket. A középkorban a női test működését gyakran félreértették és démonizálták: úgy vélték, a méh „vándorol” a testben, ami furcsa és ijesztő tüneteket okoz. Ezeket a panaszokat nem a hormonális változásokkal, hanem a „hisztérikus” női viselkedéssel hozták összefüggésbe, amelynek eredményeként sokszor a hormonális változásokat tapasztaló nők részesültek elnyomó, megalázó bánásmódban.
Babona helyett orvosi szemlélet
A menopauzát csupán a 19. század elején kezdték orvosi kérdésként kezelni. Ekkor azonban természetes változás helyett betegségként tekintettek rá, és számos – ma már abszurdnak tűnő – kezelést alkalmaztak: vércsapolást, ópiátokat, gyógynövényes tapaszt vagy akár hüvelyi injekciókat. Az orvosok jellemzően férfiak voltak, akik a női test változásait patologizálták, azaz betegségként kezelték.
A 20. században a tudomány fejlődésével sikerült először ösztrogént izolálni, majd 1942-ben szabadalmaztatták a híres Premarint, amely hormonpótlásra szolgált.
Az 1960-as években már tömegekhez jutott el az üzenet, hogy az ösztrogén „gyógyír” lehet a menopauza „tragédiájára”.
Ez az elképzelés újfent megnehezítette a menopauza kezelését és elfogadását, és sok nőt arra késztetett, hogy hormonok szedésével próbálja ellensúlyozni a természetes változást.
Kritika és elfogadás
A 1970-es évektől kezdve a feminista mozgalom egyre hangosabban kritizálta a menopauza orvosi kezelését. Úgy látták, hogy az egészségügy inkább „engedelmes női betegeket” próbál létrehozni, mintsem, hogy a menopauzát természetes változásként kezelné. Germaine Greer írta, hogy
ez az életszakasz a gyász és az elcsendesedés ideje, amit nem elnyomni, hanem elfogadni kellene.
A menopauzáról szóló diskurzus tehát egyre komplexebb és megosztottabb lett, ahogy nők milliói kezdték újraértelmezni ezt az időszakot.
A menopauzával kapcsolatos társadalmi és orvosi hozzáállás ma is változik. Louise Foxcroft 2010-es könyvében arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi megközelítések még mindig a többezer éves szexizmus és titkolózás örökségét hordozzák. A hormonpótló kezeléseket ért kritikák, illetve a különböző nagy vizsgálatok eredményei tovább mélyítették a vitát arról, hogy mit jelent a menopauza és hogyan érdemes támogatni a nőket ebben az életszakaszban.
A menopauzához való hozzáállás dinamikus változása a történelem során megmutatja, hogy a változókor nem csupán biológiai állapot, hanem társadalmi és kulturális kérdés is, amelyhez való viszonyunk folyamatosan formálódik. Ezért érdemes úgy tekinteni rá, mint egy komplex helyzetre, aminek során nem szégyen szakember segítségét kérni.
HIRDETÉS
Változókor könnyedén: Remifemin Plus
Az életmódváltás mellett a változókori hőhullámok, hangulatingadozások enyhítésében hormonmentes segítség a Remifemin Plus filmtabletta, amely poloskavész- (Cimicifuga) és orbáncfűkivonat kombinációját tartalmazza. A menopauzális testi és lelki panaszok mérséklésére klinikai vizsgálatokkal igazoltan hatásos és biztonságos, ellenőrzött összetételű és minőségű növényi gyógyszer. A Cimicifuga speciális kivonata a központi idegrendszeren keresztül képes befolyásolni a hőszabályozást, az alvást, az érzelmi- és kognitív funkciókat, amelyekhez antioxidáns hatása is hozzájárul. A kívánt hatás a gyógyszer hosszantartó szedésével érhető el és tartható fenn. Napi adagja a panaszok erőssége és jellege szerint emelhető és csökkenthető.
Vény nélkül kapható gyógyszer / Fotó: Phytotec Hungária Bt.
A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!
