A modern világ egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben soha nem voltunk ennyire összekötve technológiailag, a magány mégis népbetegség lett. Egyre több kutatás támasztja alá, hogy a magány nem csupán kellemetlen érzés, hanem valódi egészségkockázat, amely mélyen összefonódik a depresszió kialakulásával. De hogyan kapcsolódik össze ez a két jelenség? Miért olyan veszélyes ez a kapcsolat? Mit tehetünk egyénileg és közösségileg, hogy kijussunk ebből a spirálból? Ennek jártunk utána.
A magány szubjektív érzelmi állapot, amely akkor jelentkezik, amikor valaki úgy érzi, hogy hiányoznak az életéből a számára fontos társas kapcsolatok. Nem az egyedüllétről van szó, hanem arról az élményről, hogy az ember nincs igazán kapcsolódva másokhoz. A depresszió ezzel szemben mentális zavar, amely tartós levertséggel, az örömre való képtelenséggel, alvászavarral, koncentrációs nehézségekkel és sok esetben testi tünetekkel is jár.
A két állapot között szoros a kapcsolat. A krónikus magány az egyik legerősebb előrejelzője a depressziónak, miközben maga a depresszió is hozzájárul a társas kapcsolatok leépüléséhez, ami újabb magányérzetet kelt. Ez az ördögi kör, ha nem lépünk közbe, súlyos egészségi következményekhez vezethet: mind lelkileg, mind testileg.
A magány mint kockázati tényező
Több nemzetközi kutatás is megerősítette, hogy a tartósan magányos emberek sokkal nagyobb eséllyel lesznek depressziósak. Egy 2023-as, közel 200 ezer fő bevonásával készült vizsgálat például kimutatta, hogy a magányos emberek háromszor nagyobb valószínűséggel jelentettek depressziós tüneteket, mint azok, akik kielégítő társas kapcsolatokról számoltak be. A fiatal felnőttek különösen veszélyeztetettek: minden negyedik 18-34 év közötti válaszadó számolt be arról, hogy a magányérzet súlyosan befolyásolja a mentális egészségét.
Fotó: Getty Images
A magány önmagában is stresszhelyzetet teremt a szervezet számára. A krónikus társas elszigeteltség emeli a kortizol, azaz a stresszhormon szintjét, valamint gyulladásos folyamatokat indít el a testben – ezek pedig közvetlen kapcsolatban állnak a depresszió kialakulásával. Ezen felül a magány hatására a negatív gondolkodási minták is felerősödnek: az ember egyre többször érzi magát elutasítottnak, értéktelennek, ami tovább rontja a lelkiállapotát.
A depresszió rátesz egy lapáttal
A depresszió is hozzájárulhat a magány elmélyüléséhez. Az, aki depressziós, gyakran elveszíti érdeklődését a társas események, baráti kapcsolatok iránt, és fokozatosan kivonja magát a közösségi életből. A visszahúzódás, az állandó fáradtságérzet és az önbizalomhiány nehezíti a kapcsolattartást, ami azt eredményezi, hogy a meglévő kapcsolatok is meglazulnak, megszűnnek. Így az illető könnyen elszigetelődik, tehát magányosnak érzi majd magát: ezzel pedig bezárul a kör.
A depresszió ráadásul az észlelést is torzítja: az érintett hajlamos úgy értelmezni mások reakcióit, mintha elutasítóak lennének vele szemben, még akkor is, ha valójában nem ez a helyzet. Ez az értelmezési torzítás tovább rontja a kapcsolatokat, és mélyíti az elszigeteltség élményét.
Egyre több országban ismerik fel a magány elleni küzdelem fontosságát.
Nagy-Britanniában már 2018-ban létrehozták a Magányügyi Miniszteri Hivatalt, amely külön stratégiát dolgozott ki a társas elszigeteltség kezelésére. Az Egyesült Államokban a magányos emberek számára „szociális receptet” írnak fel az orvosok: a pácienseket például kertészkedős csoportokba, közösségi főzésekre vagy épp táncfoglalkozásokra küldik. A cél, hogy újra emberi kapcsolatokat építsenek.
Bár nálunk itthon egyelőre nem létezik országos magányellenes stratégia, egyéni és közösségi szinten is sokat tehetünk a helyzet ellen.
Fontos, hogy beszéljünk a magányról – ne tabuként kezeljük, hanem ismerjük el, hogy mindannyiunk életének része lehet.
A közösségi programok – klubok, önkéntes munkák, sportegyesületek, hobbikörök – valós emberi találkozásoknak adnak teret. A digitális detoxikáció is sokat segíthet: a valódi kapcsolódások nem az online térben jönnek létre.
A háziorvosok, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek szerepe szintén fontos: a magányt érdemes a depresszió korai figyelmeztető jeleként kezelni, és időben beavatkozni – akár egyéni, akár csoportos terápiás formában. A megoldás nem feltétlenül bonyolult: egy beszélgetés, egy közös tevékenység, vagy akár csak az, hogy figyelmet szentelünk egymásnak, már elindíthatja a változást.
HIRDETÉS
Ha tartósan lehangoltnak, fásultnak, kedvetlennek érezzük magunkat, és nem tudunk úrrá lenni rosszkedvünkön, segít az orbáncfű kivonatát tartalmazó Remotiv extra. Ez a patikában, vény nélkül kapható növényi gyógyszer javítja a hangulatot, fokozza a motivációt és csökkenti az enyhe depresszió további tüneteit.
Vény nélkül kapható, orbáncfűkivonat-tartalmú gyógyszer/ Fotó: Phytotec Hungária Bt.
A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!
