Többek között amerikai és holland kutatók egy új tanulmányban arra jutottak, hogy a gyakran nyírt növények olyan védekezőképességet fejlesztenek ki, amely ellenállóbbá teszi őket. Ez a „védelmi szindróma” azt jelenti, hogy alacsonyabbak lesznek, bizonyos kémiai anyagok koncentrációja megnő bennük, és kevésbé lesznek ízletesek a növényevők számára.
Mindez azért is fontos, mert így a növények között megerősödhetnek olyanok is, amelyek egyáltalán nem kívánatosak egy adott kertben. A kutatók ezeket már szupergyomoknak nevezik.
Brian J. Enquist, az Arizonai Egyetem ökológia és evolúcióbiológia professzora, a tanulmány egyik szerzője elmondta, hogy eredményeik fontosak lehetnek annak megértésében, hogyan kezeljük azokat az invazív fajokat, amelyek ellen küzdünk. Amikor nyírással próbáljuk megfékezni őket, valójában még ellenállóbbá tehetjük őket.

A tanulmány azt is kimutatta, hogy amikor a növényeket békén hagyták, és megúszták a nyírást vagy legeltetést, visszatértek korábbi, sérülékenyebb állapotukba. Más szóval ez egy olyan alkalmazkodás, amely visszafordítható.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a hatás a trópusokon volt a legerősebb, ahol a növényevő rovarok sokfélesége nagyobb, ami a növények erősebb védekezőképességének kialakulásához vezetett.
Előnybe kerülhetnek az invazív növények az őshonosokkal szemben
Ennek a jelenségnek komoly ökológiai következményei is vannak, különösen az invazív fajok esetében. Ha egy idegenhonos, agresszívan terjedő növényfajt rendszeres nyírással próbálnak kordában tartani, azzal paradox módon éppen annak megerősödését és dominanciáját segíthetik elő.
Az így „edzett” szupergyomok nemcsak ellenállóbbá válnak a mechanikai beavatkozásokkal szemben, hanem versenyelőnybe is kerülhetnek az őshonos növényekkel szemben, amelyek nincsenek felkészülve ilyen mértékű és rendszerességű zavarásra.
Ez hosszú távon a helyi biodiverzitás csökkenéséhez és az ökoszisztéma egyensúlyának felborulásához vezethet, ami alátámasztja a tudatosabb és körültekintőbb gyomkezelési stratégiák fontosságát.

