Titkos zöld oázisok bújnak meg Budapest házai között: van, ahová évekig kell várni a bejutásra
A budapesti utcák között néha egészen váratlan helyeken bukkan fel egy-egy kis zöld sziget: panelházak tövében, foghíjtelkeken, régi betonplaccok helyén vagy sűrűn beépített városrészek közepén. Első ránézésre csak néhány magaságyás, paradicsompalánta, valójában azonban ezek a közösségi kertek jóval többet jelentenek egyszerű kertészkedésnél.
A közösségi kert olyan földterület, amelyet egy helyi közösség gondoz. A lakók sokszor a kihasználatlan, korábban parlagon heverő területeket veszik birtokba a tulajdonos vagy az önkormányzat engedélyével, majd zöldséget, gyümölcsöt, virágot és fűszernövényeket termesztenek rajtuk. Van, ahol mindenki saját parcellát kap, máshol közös ágyásokban dolgoznak, de a lényeg ugyanaz: a kert sehol sem egyetlen emberé, hanem egy közösségé.
Budapesten ma már sok helyen természetesnek tűnik, hogy egy foghíjtelken paradicsom, bazsalikom, mángold, sarkantyúka vagy levendula nő, de ez nem mindig volt így. A közösségi kertmozgalom magyarországi meghonosításában meghatározó szerepe volt a Kortárs Építészeti Központnak, vagyis a KÉK-nek, és Kertész Monikának, a KÉK Közösségi Kertek program vezetőjének, aki külföldi példák alapján kezdte el itthon felépíteni a modellt. „A történet 2009 őszén kezdődött” – idézte fel kérdésünkre Kertész Monika. Ekkor a KÉK Belső-Erzsébetváros revitalizációjával foglalkozott, és egy workshopot szervezett helyi lakóknak, vállalkozóknak, arról, hogyan lehetne élhetőbbé tenni a kerületet. Itt kerültek elő nemzetközi jó gyakorlatként a zsebparkok és a közösségi kertek is.
Külföldi ötletből született a budapesti mozgalom
A közösségi kerteknek külföldön már jóval korábban komoly hagyománya volt. Az előképek egészen a 19. századi gyógyító kertekig visszavezethetők, de a második világháború alatt is nagy szerepük lett ezeknek a kerteknek, amikor a városokban minden szabad területet beültettek, hogy az emberek legalább részben maguknak termelhessenek élelmiszert. Az angolszász világban victory gardenként váltak ismertté ezek a városi veteményesek, később pedig a gazdasági válságok idején is újra és újra előtérbe kerültek. Magyarországra azonban más hangsúllyal érkezett meg a modell.
Hiába igaz, hogy a recesszió egyik mélypontján jelent meg nálunk, mégsem a túlélésről szólt
– magyarázta Monika.
A KÉK önkéntesekkel kezdte feltérképezni a várost. Biciklivel járták Budapestet, üres telkeket kerestek, majd próbálták kideríteni, kihez tartoznak ezek az ingatlanok. Közben a jogi háttéren is dolgozni kellett, hiszen akkor még nem volt kitaposott út arra, hogyan adhat át egy önkormányzat vagy tulajdonos egy városi telket közösségi kert céljára. Az első klasszikus budapesti közösségi kert a Lecsós kert volt, amely 2012 kora tavaszán nyílt meg a Millenárison.
Több egyszerű veteményesnél
A közösségi kertek egyik legnagyobb vonzereje, hogy azoknak is lehetőséget adnak a kertészkedésre, akiknek nincs saját kertjük, nyaralójuk vagy akár nagyobb erkélyük. Egy belvárosi lakásból vagy lakótelepi otthonból is el lehet jutni néhány perc alatt egy parcellához, ahol paradicsom, paprika, saláta, eper, levendula vagy bazsalikom nőhet.
Kezdettől fogva nem csupán az volt a célunk – mondta Monika -, hogy lehetőséget teremtsünk a városi élelmiszer-termesztésre, hanem az is, hogy erősítsük a helyi közösségeket, ösztönözzük a környezettudatos életmódot, és megmutassuk, hogy még a kis városi zöldterületek is fontos szerepet játszhatnak a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban és a városi biodiverzitás növelésében.
A közösségi kert találkozóhely, tanulótér, szabadtéri klub és zöld menedék a városban. Kertész Monika szerint éppen ez a legfontosabb, de egyben a legnehezebb része is a működésnek. „Attól, hogy létrejön egy kert, még nem alakul ki automatikusan jól működő közösség is. Sok munkával jár, hogy a tagok megismerjék egymást, és egy támogató, segítő társaság jöhessen létre.
A közösségi kerteket gyakran egyszerűen zöldségtermesztő helyekként emlegetik, mi azonban úgy gondoljuk, hogy a legnagyobb értékük az emberi kapcsolatok építésében rejlik. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem csupán technikai, hanem társadalmi kihívás is. Azok a közösségek, amelyek ismerik egymást, együttműködnek és megosztják egymással tudásukat, sokkal ellenállóbbak a környezeti változásokkal szemben” – fogalmazott.
A KÉK által működtetett kerteknél ezért nem áll meg a történet a parcellák kiosztásánál. Képzéseket, Nyílt Napokat, kulturális és szakmai programokat, közösségi és szemléletformáló alkalmakat is szerveznek.
„Nem egyszerű kertészeti lehetőségként tekintünk ezekre a helyekre, hanem városi térként. Olyan helyekként, amelyekre rengeteg mindent lehet építeni: kulturális eseményeket, képzéseket, termelői átvételi pontokat, közösségi programokat, szemléletformáló akciókat” – árulta el Monika.
A városnak is jót tesznek. Egy gondozott kert ugyanis javíthatja a környék mikroklímáját, növeli a zöldfelületet, élőhelyet adhat rovaroknak, madaraknak, és szemléletformáló ereje is van. Sok helyen működik komposztáló, rovarhotel, esővízgyűjtés vagy tanparcella, ahol gyerekek is megtanulhatják, honnan jön az étel, amit az asztalon látnak.
A kert, ami sokaknak orvosság
A közösségi kertek különös ereje éppen abban van, hogy nagyon különböző embereket hoznak össze. Van, aki azért jelentkezik, mert hiányzik neki a természet. Más azért, mert szeretne saját paradicsomot nevelni. Megint más csak egy kis bazsalikomnak keres helyet, aztán viszont barátokat, tudást és közösséget talál. „Millió anekdotát tudnék mondani, de számomra a legfontosabb mindig az, amikor látom az emberek szemében a csillogást. Korra és nemre való tekintet nélkül nagyon sokan mondják azt, hogy nekik ez a kert orvosság.”
Fiataloknak is vonzó lett a városi kertészkedés
A közösségi kert nem csak az idősebb hobbikertészek terepe. Csákvári Péter és Pósfalvy Dóra példája is mutatja, hogy a fiatalabb generáció számára is vonzó lehet egy ilyen zöld sziget. Péter már évekkel ezelőtt beleszeretett a közösségi kertek világába, de nem ment könnyen a bejutás.
„Én 2020-ban kaptam meg az első parcellámat. Előtte már régóta küzdöttem érte. Egy sajtóbejáráson ismertem meg a kezdeményezést, és rögtön beleszerettem, de 2-3 évig küzdenem kellett a saját parcelláért” – mesélte. Szerinte a legtöbb kertbe ma is nagyon nehéz bekerülni, mert kevés a terület, miközben óriási a várólista. Ma már a párjával, Dórával együtt járnak ki az Erzsébetvárosi Kisdiófa Kertbe, szinte napi rendszerességgel.
Péter nem teljesen kezdőként érkezett: gyermekkorában sok időt töltött a nagyszülei oroszlányi kertjében, ahol megszerette a növényeket.
A nagypapája sokat mesélt neki zöldségekről, szőlőről, növénytermesztésről. Dórával más a helyzet: „Klasszikus növénygyilkosnak tartom magam: mindig szerettem volna balkonnövényt és szobanövényt nevelni otthon, de semmit nem tudtam életben tartani. Általában túlöntözöm őket” – mondta nevetve. A kertben mégis megtalálta a helyét: a közös terek gondozásában, rendben tartásában érzi otthon magát.
„A kertben inkább Peti ambícióihoz asszisztálok, aki mindenhova paradicsomot akar ültetni, csak és kizárólag. Én próbálom ezt azért kicsit visszafogni.”
Bolognai magaságyás a belváros közepén
Péterék parcellájában a már említett paradicsomból van a legtöbb. Sárga zebraparadicsom, San Marzano, fekete fajta és többféle csípős paprika is került a magaságyásba. A palántagyűjtemény olyan jól sikerült, hogy egy ponton már az okozott gondot, hova karózzák fel a növényeket. A paradicsom Péter szerint hálás növény, különösen annak, aki szeretné gyorsan megtapasztalni a kertészkedés sikerélményét.
„Ontja magából a termést, egy ekkora ágyásból akár 20-30 kiló paradicsom is összejöhet. Hetente egyszer csinálunk bolognait, és abban nagyon jól fel tudjuk használni, de egy kis burrataval is tökéletes vacsora.”
Hajnalban járnak locsolni
A közösségi kert a szépsége mellett felelősséggel is jár. Nem elég beugrani néha fotózni vagy leszedni a termést: a növényeket gondozni kell, különösen nyáron. Péterék a munkájuk és napirendjük miatt sokszor egészen szokatlan időpontban mennek ki. „Majdnem naponta járunk. Van, hogy egy-egy nap kimarad, de nagyon sokat vagyunk kint. Sokszor éjszaka vagy hajnalban megyünk, akár egy-kettő-három körül” – mondta Péter. Szerinte a rendszeres gondoskodást a növények nagyon gyorsan meghálálják.
„Idén nagyon jól sikerült a mulcsolás, ezért még a 41 fokos hőségben sem száradt ki a föld. A növények megérzik, ha foglalkozol velük. Ha minden nap egy kicsit rendbe teszed őket, lecsipkeded a hónaljhajtásokat, gondozod őket, akkor meghálálják.”
„Mióta Pesten élek, nagyon fájó pont a természet hiánya. Miskolcról jövök, ott ha négykor-ötkor végeztél, még simán fel tudtál menni a Bükkbe túrázni egyet. Budapesten ezt nem nagyon tudod megtenni.” – mondta Dóra. Ehhez képest a kert egyfajta városi menedék lett számukra.
Kötelezettségekkel jár a tagság
A közösségi kert egyik legfontosabb szabálya, hogy nem csak a saját parcellát kell nézni. A tagoknak a közös részekért is felelősséget kell vállalniuk: az utakért, a közös ágyásokért, az eszközökért, a konyháért, a komposztért, a tárolóért, a pihenőhelyekért. Valaki felsöpör, más elviszi kimosni a törölközőket vagy párnahuzatokat, rendbe teszi a konyhát, locsolja a közös területeket. Aki tehát közösségi kertbe jelentkezik, annak érdemes tudnia: ez nem csak arról szól, hogy az ember kap egy kis darab földet.
A kert kis mérete ellenére tele van apró, szerethető részletekkel: van benne egy parányi halastó, nyitott konyha és tűzrakóhely is, amelyek miatt nemcsak veteményesként, hanem közösségi térként is működik. Dóra számára mégis a kerti ösvény a legkedvesebb rész, különösen este, amikor a napelemes fények pislákolnak a magaságyások felé vezető úton. Egy mozgalmas nap után egészen más érzés így megérkezni: végigsétálni a fények között, és megérezni a zöldségek, fűszerek, növények illatát.
Ki csatlakozhat egy közösségi kerthez?
A legtöbb közösségi kert elsősorban a környéken élőknek szól, hiszen akkor működik jól, ha a tagok rendszeresen ki tudnak járni locsolni, gyomlálni, szüretelni vagy részt venni a közös munkákban. A parcellák száma általában korlátozott, ezért sok kertben várólista van, de érdemes figyelni a közösségi oldalaikat és a Közösségi Kertek országos adatbázisát is. A belvárosi kertekbe különösen nehéz bekerülni.
Kertész Monika szerint sokszor csak „kihalásos úton” lehet parcellához jutni, mert nagy az igény, miközben kevés a terület.
A csatlakozás a jelentkezéssel indul. A kertközösség vagy a fenntartó szervezet tájékoztat arról, van-e szabad parcella, milyen szabályok vonatkoznak a tagokra, kell-e tagdíjat vagy hozzájárulást fizetni, és milyen közös feladatokban kell részt venni. Aki pedig nem talál kertet a környékén, akár új kert alapításán is gondolkodhat – ehhez használaton kívüli területre, tulajdonosi hozzájárulásra, vízvételi lehetőségre és aktív helyi közösségre van szükség.
Vegyszermentes módszerek, komposzt és városi klímavédelem
A közösségi kertek legtöbbje környezetbarát, sok hely kifejezetten vegyszermentes módszerekkel működik. A KÉK kertjeiben ez alapvető szemlélet.
„A kertjeink alapvetően biomódszerekkel működnek. Szerintem, ha az ember jól csinálja, vegyszerek nélkül is lehet védekezni, és a megelőzés mindenek előtt Ehhez persze ismeret kell” – mondta Monika. A kertészek előadásokon, képzéseken és egymástól is tanulják, mit érdemes egymás mellé ültetni, hogyan lehet növényi alapú szerekkel védekezni, miért fontos a mulcsolás, az esővízgyűjtés vagy a komposztálás. A kihívások közé ma már egyre inkább a klímaváltozás is hozzátartozik: a hirtelen hőhullámok, az aszályos időszakok, a poloskák és más kártevők, valamint az időjárási szélsőségek. Monika szerint éppen ezért lehetne nagyobb szerepe a közösségi kerteknek a városi klímaadaptációban is.
„Sokkal könnyebb ilyen helyeken átadni a gyakorlatban, mit jelent a komposztálás, a mulcsolás, az esővízgyűjtés vagy a biodiverzitás fontossága és védelme. Ezt a potenciált a városvezetés még nem használja ki eléggé” – tette hozzá.
A KÉK 2021-ben „Klímabarát Kert” védjegy programot is indított, ennél a hulladékgazdálkodás, a komposztálás és a biodiverzitás kiemelt szempont. A kerteknek több feltételnek kell megfelelniük: ilyen például a rovarszálló, az esővízgyűjtés, a mulcsolás, a komposztálás és a műanyaghasználat csökkentése. A rendszernek idővel szemléletformáló hatása is lett, mert több kert éppen az ajánlás miatt kezdett változtatni a működésén, és egyre többen törekednek arra, hogy megfeleljenek a Klímabarát Kert kritériumainak.
Hol vannak közösségi kertek Budapesten?
Budapesten ma már több kerületben is találni közösségi kerteket, a belvárostól a külső városrészekig. A KÉK jelenleg több budapesti kertet működtet, köztük a Kisdiófát, a Kőris Közösségi Kertet, a Csárdás Kertet és a Süti Kertet, de a honlapjukon lévő adatbázisában mindegyik működő kertet megtaláljuk, tulajdonostól, vagy üzemeltetőtől függetlenül.
Újbudán is több helyen is lehet közösségi kertet találni. Ilyen például az Albertfalvai közösségi kert, a Csárdás Kert, a Kelenkert vagy a Fraknó Közösségi Kert. Zuglóban szintén élénk a közösségi kertélet. A ZUG Zsálya Kert, a ZUG Padlizsán Kert, a Zöldellő Zugló vagy a Zuglói erdőkert mind azt mutatja, hogy a városrészben van igény a közösen gondozott zöldfelületekre. A XV. kerületben több újpalotai kert is működik, köztük a Panel Közösségi Kert, a Nyírpalota Közösségi Kert, a Zöldpalota kert, az Erdőkerülő utcai Közösségi Kert és a Kazán utcai Közösségi Kert.
A III. kerületben a Békási Kert, a Jós utcai Közösségi Kert, az Ófalu Kert és a Zápor kert is szerepel a budapesti közösségi kertek között. Kispesten az Első Kis-Pesti Kert, az Aranykatica kert, az Árnyas Kert, a Toldy kert és a Zengő kert neve bukkan fel a listákban, Pestszentlőrincen pedig a Lőrinci Kertelő és a Mandula Közösségi Kert lehet ismerős a környékbelieknek.
A közösségi kertekbe nem mindig lehet csak úgy besétálni, vannak azonban Nyílt Napok, kertbemutatók, közös ültetések és szervezett kertbejárások is.
A KÉK által koordinált közösségi kertekben, így például a Kisdiófa Közösségi Kertben és a Kőris Közösségi Kertben jellemzően minden hónap első szombatján tartanak ilyen Nyílt Napot. Ilyenkor az érdeklődők bejárhatják a kerteket, találkozhatnak a kerttagokkal, és közelebbről is megnézhetik, hogyan működik egy városi zöld oázis, és gyakran ingyenes és nyilvános szakmai, kertészeti, gasztro, vagy akár kulturális eseményeken is résztvehetnek.
A közösségi kert nem oldja meg egyedül a nagyvárosi zöldfelületek hiányát, de megmutatja, mennyi minden történhet egy apró területen is, ha a helyiek a gazdái lesznek. Kertész Monika szerint egy ilyen kert egyszerre terepe a tudásátadásnak, a tudatos városhasználatnak, szemléletformáló és közösséget épít. A város sok mindent elvesz: csendet, levegőt, közvetlen emberi kapcsolatokat, természetközeliséget. Ezek a kis zöld szigetek pedig valamit visszaadnak belőle.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Leáldozott a hagyományos porszívóknak! A Lidlben már kapható az...
Szakértő: a légkondiból kifolyó víznek véletlenül sem a...
A pszichológusok szerint akik főzés közben mosogatnak el, nem...
Retró kvíz: Nagymamám ezt hozta a boltból, te tudod, hogy micsoda?
Leáldozott a régi ágyneműknek: a Lidl szombattól 4999 forintért...
