Új magyar Nobel-díjas - Most mindenki Krasznahorkait olvas: 7+1 könyv, amivel te is elkezdheted
Krasznahorkai László Kossuth-díjas írónak, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselőjének ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia – a döntést Stockholmban jelentették be csütörtökön. A szerzőnek a díjat látnoki erejű életművéért ítélték oda, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét – mondta el Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára.
“Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig nyúló, az abszurdizmus és a groteszk túlzás által jellemzett közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek hangvétele szemlélődőbb, finoman hangolt”
– értékelt az irodalmi Nobel-bizottság elnöke, Anders Olsson a Nobel-díj honlapján is közzétett méltatásában.

A díj hatására az olvasók most világszerte újra felfedezik Krasznahorkai különleges világát: a pusztulás és a remény, az apokalipszis és a megváltás határán mozgó prózát. Éppen ezért most érdemes elővenni a legfontosabb műveit – vagy akár most megismerkedni az alkotásaival először.
Segítségül ajánlunk 7+1 kötetet, amik nélkül nem teljes Krasznahorkai életműve.
Sátántangó
Krasznahorkai Gyulán született, és ennek a dél-alföldi, román határ menti világnak a hangulatát idézte meg Sátántangó című első regényében, ami Magyarországon 1985-ös megjelenését követően irodalmi szenzációvá vált, és amiből 1994-ben a szerző forgatókönyve alapján Tarr Béla forgatott világhírű, több mint hétórás filmet.
A regény egy elhagyatott alföldi tanyavilágban játszódik, ahol néhány elszegényedett, reményvesztett ember próbálja túlélni a kilátástalan mindennapokat. Ebbe a világba érkezik meg a karizmatikus, messiásként várt, de valójában manipulatív Irimiás, aki megváltást és új életet ígér a közösségnek. Az ő és segédje, Petrina megjelenése felkavarja az állóvizet, és újra mozgásba hozzák a közösség életét – ám a remény mögött manipuláció és pusztulás rejlik. A mű különlegessége a tangó szerkezet, amely 12 fejezetből áll: hat előre, hat vissza, mintha a történet maga is táncolna. Krasznahorkai stílusa hosszú, hömpölygő mondatokkal, sűrű leírásokkal és filozofikus mélységgel teremt nyomasztó, mégis hipnotikus atmoszférát. A regény az elmúlt két évtizedben mit sem vesztett aktualitásából.
Az ellenállás melankóliája
A szerző második műve, Az ellenállás melankóliája egy alföldi kisvárosban játszódik, ahová vándorcirkusz érkezik. A regény megjelenése után Susan Sontag amerikai kritikus Krasznahorkait az ˝apokalipszis mesterévé˝ koronázta. ˝Álomszerű jelenetek és groteszk karakterábrázolások segítségével Krasznahorkai László mesteri módon mutatja meg a rend és a rendezetlenség közötti brutális küzdelmet” – fogalmazott Anders Olsson.
A történet a káosz, a hatalom és a tömegpszichózis természetét vizsgálja, miközben a szereplők – köztük a különc Eszter úr és a naiv Valuska – a rend felbomlásának és az erőszak elszabadulásának tanúi.
Háború és háború
Krasznahorkai a Háború és háború című regényében a levéltáros Korin György New Yorkba, a “világ közepébe” utazik, hogy egy az archívumban felfedezett rejtélyes eposzt bemutathasson a világnak. Nem tudni, ki írta a szöveget, a keletkezés idejéről is csak találgatni lehet, de a tartalma fokról fokra, egyre jobban rabul ejti Korint. Négy férfiról van benne szó, akik a világtörténelem különböző fordulópontjain bukkannak föl, hol Krétán, hol Velencében, hol Kölnben, és mindig menekülniük kell a háború, a rombolás elől. A levéltárost olyannyira a hatalmába keríti az ismeretlen szerző elbeszélése, hogy úgy érzi, neki is menekülnie kell: mentenie és a világgal megismertetnie a titokzatos szöveget. Elhagyja otthonát, pénzzé teszi mindenét, és repülőjegyet vesz New Yorkba, a világ közepébe. Azt reméli, ott megtalálja a megoldást a kézirat rejtélyére, az értelmére és a saját életére is.
Olsson a méltatásban kiemelte, hogy “Krasznahorkai prózája a hosszú, kanyargós, pontok nélküli mondatokkal jellemzett, folyékony szintaxis felé fejlődött, amely mára már a szerző védjegyévé vált”.
Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó
Krasznahorkai 2003-as regénye, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó egy Kiotóban játszódó rejtélyes történet, erőteljes lírai részekkel. A regény egy lassú, befelé figyelő olvasást igényel, amelynek végén nem egy megoldást, hanem a dolgok mögötti ürességgel való szembesülést találjuk.
A mű előzményének tekinthető a Seiobo járt odalent (2008) című, tizenhét novellából álló, Fibonacci-sorozatban elrendezett gyűjtemény, amely a szépség és a művészi alkotás szerepét vizsgálja a vakság és a mulandóság világában. Krasznahorkai öt eposzával együtt ez a műve is legfontosabb alkotásai közé tartozik – hangsúlyozta a Nobel-bizottság elnöke.
Seiobo járt odalent
A 2008-ban megjelent Seiobo járt odalent az alkotás és a művészet szakralitásának szentelt lenyűgöző regényfüzér, amelyért a szerző 2015-ben elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat. A könyv tizenhét, egymástól látszólag független fejezetből áll, melyek a világ különböző pontjain és korszakaiban játszódnak, Perugiától Japánig, az ókori Görögországtól a mai Velencéig.
A történetekben felbukkannak japán színházi maszkok, reneszánsz festmények, ikonok és építészeti remekművek, miközben a szerző hömpölygő mondatai a műalkotások és az emberi lét kapcsolatát kutatják. A fejezetek a Fibonacci-sorozat számaival vannak jelölve, jelezve a rend és harmónia keresését egy kaotikus világban.
Báró Wenckheim hazatér
A szerző Báró Wenckheim hazatér című, 2016-os művében a hangsúly a hazatérésen van. Az irodalmi hagyományokkal szívesen játszó Krasznahorkai Dosztojevszkij egyik hősét idézi meg a reménytelenül szerelmes, szerencsejáték-függő báróban, aki az Argentínában töltött évek után hazafelé tart. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei reményvesztett vidékére, ahol úgy várják, mint a Messiást.
A mű egyszerre apokaliptikus vízió és szatirikus karnevál, ami a magyar valóságot és az emberi illúziókat könyörtelen iróniával ábrázolja, Krasznahorkai jellegzetes, hömpölygő mondataival.
Herscht 07769
A 2021-ben megjelent Herscht 07769, amely ˝egyetlen lélegzetvétellel íródott az erőszakról és a szépségről, amelyek ˝lehetetlenül˝ kapcsolódnak egymáshoz˝ – fogalmazott Olsson. Kiemelte, hogy a Herscht 07769-et a német társadalmi zavargások pontos ábrázolása miatt a kortárs német irodalom egyik legnagyobb regényének tartják.
A történet középpontjában Florian Herscht áll, aki Angela Merkelnek címzett leveleivel és különös figyelmeztetéseivel egyre baljósabb események láncolatát indítja el: graffitik, eltűnések, majd robbanások jelzik a társadalmi és morális rend széthullását.
+ 1:
Az utolsó farkas
Ez a 2009-ben megjelent elbeszéléskötet Krasznahorkai tömörebb, mégis rendkívül erőteljes alkotásai közé tartozik. Az utolsó farkas egyetlen, megállíthatatlan, oldalakon át kígyózó mondatból áll, amely egy kiégett, Berlinben élő magyar filozófus belső monológja.
Az egyszerre ironikus és melankolikus elbeszélés tökéletes belépő Krasznahorkai világába, ahol a legkisebb történet is az egész emberi lét allegóriájává válik.
Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy bekerülhettem a sok igazán nagy író és költő sorába
– mondta Krasznahorkai László a Nobel-díj honlapjának adott interjúban.

“Elsősorban az olvasóknak köszönöm” – mondta, hozzátéve: azt kívánja mindenkinek, hogy használják a fantáziájukat, és olvassanak, mert az olvasás gazdagít és erőt ad ahhoz, hogy túléljük a mostani nagyon nehéz időket.
Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán. Az érettségit követően a szegedi, majd a pesti egyetemen hallgatott jogot, és elvégezte az ELTE magyar-népművelés szakát is, diplomamunkáját Márai emigrációs pályájáról írta. 1977 és 1982 között a Gondolat Könyvkiadó dokumentátora volt. 1982-től írásaiból él.
Forrásunk volt: MTI, Nobel Prize







