Egy vihar miatti késéshez már hozzászoktunk. De mi a helyzet akkor, ha nem az időjárás, hanem egy lezuhanó rakétadarab miatt kell várakoznunk a repülőtéren? Bár elsőre egy katasztrófafilm forgatókönyvének tűnik, a szakértők szerint az űrszemét ma már valós, növekvő kockázat a légiközlekedés számára – írja az Express.
Eddig nem történt olyan eset, hogy egy menetrend szerinti utasszállító repülőt űrből visszahulló törmelék talált volna el. Viszont egyre több műhold kering Föld körüli pályán, és a légi forgalom is folyamatosan növekszik.
Egy, a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány szerint évente 26 százalék az esélye annak, hogy egy rakéta sűrűn használt légtér fölött lépjen be a légkörbe – például Észak-Európa, az Egyesült Államok északkeleti része vagy az ázsiai–csendes-óceáni térség nagy csomópontjai felett. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ekkora eséllyel találna el egy repülőgépet. A 42 ország légiforgalmát koordináló Eurocontrol hangsúlyozta: a 26 százalék annak az esélyét jelzi, hogy egy zuhanó rakéta pályája forgalmas légtéren halad át, ami elővigyázatosságból annak lezárását teszi szükségessé. A tényleges ütközés esélye jelenlegi forgalmi adatok mellett globálisan rendkívül alacsony – nagyjából egymillió évente egyszer fordulhatna elő.
De már egy megelőző légtérzár is súlyos fennakadásokat okozhat.
2022-ben például Spanyolország bizonyos részei és a szomszédos francia légtér egy szakasza is lezárásra került egy visszatérő kínai rakéta előre jelzett pályája miatt. Az intézkedés több száz járat késését okozta, és több millió eurós kárt eredményezett – miközben végül egyetlen repülőgépet sem ért találat, a törmelék pedig több ezer kilométerrel arrébb, az óceánba zuhant. A Eurocontrol ma már aktívan figyeli azokat a rakétaindításokat és -visszatéréseket, amelyek hatással lehetnek az európai légtérre.
Miért nem ég el minden azonnal?
Az egyik legfőbb aggodalom oka, hogy az űreszközöket extrém strapabíróra tervezik. Stijn Lemmens, az European Space Agency vezető űrszemét-elemzője szerint „amikor egy tárgyat az űrbe szánnak, annak túl kell élnie az indítást – ezért erős és merev szerkezetű”. Jó példa erre a kiváló minőségű titánból készült hajtóanyagtartály, amely az egyik nagy visszatérő. A legtöbb darab azonban felismerhetetlenné válik: Lemmens szerint úgy néznek ki, mintha kemencébe tették volna őket, csupán egy megolvadt, torz fémcsomó marad utánuk.

Annak érdekében, hogy jobban megértsék a légkörbe való visszatérés tűzpróbáját, az ESA 2027-re egy különleges missziót készít elő Destructive Reentry Assessment Container Object (DRACO) néven. A mosógép méretű műhold lényegében saját pusztulását dokumentálja majd. A műhold belsejében egy 40 centiméteres, elpusztíthatatlannak tervezett kapszula működik majd „fekete dobozként”. A szerkezet 200 szenzorral és négy kamerával figyeli a hőmérsékletet, valamint a fém szerkezet terhelését a szétesés során. Miután a fő műhold teljesen elég, a kapszula az óceán felé zuhan, ejtőernyővel lassít, és rövid időre továbbítja az összegyűjtött adatokat egy geostacionárius műholdra. Az információ aranyat ér: Lemmens szerint jelenleg lehetetlen a földön pontosan reprodukálni a visszatérés extrém körülményeit.
Hosszú távon a cél az, hogy a nagyobb rakétafokozatok esetében az irányított visszatérés – amikor az eszközt a Csendes-óceán vagy más távoli vízfelület fölé vezetik – váljon általános gyakorlattá.
Egyre zsúfoltabb égbolt
Az európai légi forgalom 2050-ig évente akár 2,4 százalékkal is bővülhet. Egyre több a hosszú távú járat, módosulnak az útvonalak a geopolitikai kockázatok csökkentése és a kibocsátás mérséklése érdekében. Közben új szereplők jelennek meg az égen: a Katy Perry-féle szuborbitális űrturisták, a magaslégköri kommunikációs ballonok, a jövő hiperszonikus járművei, sőt a nagyvárosok felett hamarosan VTOL (függőlegesen fel- és leszálló) utasdrónok is feltűnhetnek.
A komplexitás kezelése sokkal szorosabb együttműködést igényel a légiforgalmi irányítás és az űripar között. A Eurocontrol célja, hogy állandó, valós idejű űresemény-figyelő szolgáltatást működtessen. A jövőben egy többrétegű, a városi légtértől az alacsony Föld körüli pályáig terjedő átfogó „lég- és űrkép” kialakítása a cél.

