Aki már autózott Ljubljana és Maribor között, jó eséllyel találkozott a Trojane névvel. Az apró szlovén település önmagában aligha kerülne fel a legtöbb bakancslistára, egy helyi finomság azonban akkora hírnevet szerzett neki, hogy ma már sokan elzarándokolnak ide érte. A trojanei fánk nagy, puha, vastagon porcukrozott, a klasszikus változatból pedig természetesen a baracklekvár sem maradhat ki.
A településen működő Gostinsko podjetje Trojane mára világhírű lett. Az A1-es autópályán Ljubljana és Maribor között utazók számára Trojane az a megálló, ahol a kávé mellé szinte kötelező kérni legalább egy krofot – vagyis fánkot.
Napi néhány darabbal kezdték, ma ezrek fogynak
A történet jóval régebbre nyúlik vissza annál, mint amit egy modern autópálya-pihenőtől várnánk. Már 1849-ben fogadó állt itt a Bécs és Trieszt közötti fontos útvonal mellett, a vendéglátás pedig 1959-ben kapott új lendületet. Két évvel később megszületett az a sütemény, amely végül az egész település jelképévé vált.
A trojanei fánkokat 1961-ben kezdték készíteni, eleinte csak kis mennyiségben.
A következő évtől már mindennap sütöttek belőlük, a kereslet pedig azóta óriási. Naponta 2000-5000 fánkot készítenek és adnak el, farsang idején és különleges alkalmakkor pedig ennél is többet. A fánkok jellemzően 180-230 grammosak. A recept alapjai több mint hat évtizede nem változtak, és éppen a szokatlanul nagy méret vált az egyik védjegyükké.
A baracklekváros az igazi klasszikus
A klasszikus trojanei fánk tölteléke baracklekvár, tetejére pedig bőségesen kerül porcukor. A jelenlegi kínálatban a baracklekváros mellett áfonyás, csokoládés és vaníliakrémes változat is szerepel. A vaníliás tetejére kókuszreszelék kerül. Ottjártunkkor a hagyományos barackos és az áfonyás fánk 2 euróba, nagyjából 730 forintba, a csokoládés és vaníliás pedig 2,20 euróba, körülbelül 800 forintba került.
Farsang környékén még nagyobb sebességre kapcsol a sütöde. Ilyenkor van olyan nap, mikor 100 ezer darab készül.
Egyébként a 2026-os szlovén országos fánkverseny szakmai zsűrijében Urška Strnad, a trojanei vendéglátóhely vezetője is helyet kapott. Az idei versenyt nem Trojane nyerte, hanem a vrhnikai Berzo cukrászda.
Több egy fánkozónál
A nagy porcukros fánkok miatt könnyű megfeledkezni róla, hogy a trojanei pihenőhely valójában egy fogadó. A kínálatban hagyományos szlovén fogások, levesek, húsételek, pizzák, saláták és más sütemények is szerepelnek. Az elektromos autóval érkezőknek is készültek: a helyszínen 22 kW-os töltők működnek.
Így lehet beiktatni egy szlovéniai utazásba
Trojane Ljubljana és Celje között, az A1-es autópálya közelében fekszik, így különösen kézenfekvő megálló annak, aki a szlovén főváros, Maribor vagy az ország keleti része felé tart. A fánkozó hétköznapokon jelenleg 6 és 20 óra, hétvégén 6 és 21 óra között tart nyitva. Kevés útszéli fogadó mondhatja el magáról, hogy több mint hatvan év alatt egyetlen süteménnyel egész települést felrakott a térképre, de Trojane igen.
A fánkon túl is érdemes körülnézni
Trojane maga kicsi település, ezért klasszikus értelemben vett látnivalóból nincs sok, a környék viszont annál érdekesebb. Már a római korban fontos állomás volt az Emona, vagyis a mai Ljubljana és Celeia, a mai Celje közötti útvonalon, Atrans néven vám- és postaállomás működött itt. Régészeti leletek ma is őrzik ennek nyomait. Aki a fánkozás után mozogna egyet, több túraútvonal közül választhat: a környék erdős dombjain vezet például a Čemšeniška planina felé tartó út, illetve a közeli Reber kilátójából szép panoráma nyílik a környező vidékre. Trojane így inkább egy rövid gasztro- és kirándulómegálló, mint egész napos városnézős célpont.


