Az alpesi falu, ahol minden szeptemberben virágkoszorúval díszített tehenek vonulnak fel: a hagyományt az UNESCO védi
A svájci Alpok mélyén, La Gruyère járás településén már kora reggel megtelnek az utcák nézőkkel, akik a hegyekből érkező állatokat várják. A csordák élén hagyományos viseletbe öltözött pásztorok haladnak, mögöttük családtagok és gazdálkodók kísérik az állatokat a falu központjáig.
A rendezvény ma már jelentős turisztikai esemény, hátterében azonban egy olyan gazdálkodási rendszer áll, amely évszázadokon át meghatározta az alpesi térségek életét. A Désalpe nem önálló folklórprogramként alakult ki, hanem a nyári hegyi legeltetés természetes lezárásából nőtte ki magát fontos hagyománnyá – derül ki az Hola! magazin cikkéből.
A Désalpe évszázados rendje
A térségben a szarvasmarhákat tavasszal hajtják fel a magashegyi legelőkre, az úgynevezett alpage-okra. Ezt a folyamatot a helyi patois nyelvjárásban poya néven ismerik. A csordák
a nyári hónapokat a hegyekben töltik, ahol folyamatosan új legelőket keresve mozognak a különböző területek között. Az őszi visszatérés ennek a ciklusnak a végét jelenti.
A Désalpe az állatok visszatérésének azon ünnepe, amikor elhagyják a magashegyi legelőket, és visszatérnek a völgyekbe. A hagyomány szorosan kapcsolódik az alpesi vándorlegeltetéshez, amely a középkor óta jelen van a régióban, és jelentős szerepet játszott a táj mai arculatának kialakulásában.
A hegyi gazdálkodás fenntartása összetett feladat. A pásztorok, akiket a térségben armaillis néven emlegetnek, nemcsak az állatokat felügyelik, hanem a legelők állapotáért is felelnek. Karbantartják az ösvényeket és kerítéseket, visszaszorítják a bozótosodást, javítják a hegyi épületeket, valamint biztosítják a sajtkészítéshez szükséges tűzifát. A munka olyan tudást igényel, amely egyszerre épül az állattartás és a hegyi környezet alapos ismeretére.
A svájci alpesi legeltetéshez kapcsolódó ismeretek, mesterségek és hagyományok 2023-ban kerültek fel az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára.
Hajnalban kezdődik a többórás ereszkedés
A látogatók számára a felvonulás délelőtt kezdődik, a gazdálkodók számára azonban már az éjszaka közepén. Ahhoz, hogy a csordák időben megérkezzenek Charmey utcáira, a nap hajnali fél négy körül indul a fejéssel.
Ezt követi az állatok megtisztítása és feldíszítése. A tehenekre virágcsokrok, fenyőágak és díszes bőr nyakörvek kerülnek, amelyekről nagyméretű kolompok lógnak. A helyiek szerint ezek a díszek nem jelentenek különösebb terhet az állatok számára, inkább ünnepi jelképként szolgálnak.
Amikor minden előkészület befejeződött, megkezdődik az ereszkedés a hegyekből. Az út általában mintegy három órán át tart, mire a csordák elérik Charmey központját. A visszatérésnek is külön neve van a patois nyelvjárásban: rindya-nak nevezik azt a folyamatot, amikor a nyáron a magashegyi legelőkön tartott állatok visszajutnak gazdáikhoz.
Hagyományos viseletben vonulnak a pásztorok
A felvonulás résztvevői a régió hagyományos pásztoröltözetét viselik.
A legismertebb ruhadarab a bredzon, egy többnyire kék színű, rövid ujjú kabát, amely eredetileg munkaruhaként szolgált. Az öltözet része a loyi, vagyis a bőrtáska,
amelyet vállon hordtak a pásztorok.
A menet élén gyakran egy armailli halad, akinek ruháját fehér havasi gyopármotívumok díszítik. A viselet mára Fribourg kanton egyik legismertebb kulturális jelképe lett.
Egy 1980-as kezdeményezésből nőtt ki a mai rendezvény
Maga az alpesi legeltetés évszázados hagyomány, a charmey-i ünnep azonban viszonylag fiatal. Az első szervezett felvonulást 1980 októberében rendezték meg a helyi kereskedők kezdeményezésére, akik látogatókat szerettek volna vonzani a településre.
A program gyorsan népszerűvé vált, és azóta Fribourg kanton egyik legismertebb Désalpe-rendezvényévé fejlődött. A nap során több gazdacsoport érkezik a környező legelőkről, így a felvonulás reggeltől délutánig tart.
Több mint ezer alpesi épület kapcsolódik a legeltetéshez
Charmey környezetében füves hegyoldalak, erdők és magashegyi legelők váltják egymást. A nyári időszakban ezek a területek adják az állattartás alapját.
Fribourg kantonban mintegy 1350 alpesi gazdasági épület található, amelyek többsége ezer méter feletti magasságban áll.
Több mint ezer közülük hagyományos hegyi faház, és jelentős részük még a 18–19. században épült.
Számos épület ma is tavillons tetővel rendelkezik. Ezek olyan, kézzel készített fa zsindelylapok, amelyeket pikkelyszerűen helyeznek egymásra. Elkészítésük és karbantartásuk ma már csak kevés szakember tudásán alapul.
Az alpesi gazdaságok működését a maître armailli irányítja, aki a legeltetéstől kezdve a tejfeldolgozáson át a sajtkészítésig valamennyi munkafolyamatért felel.
A magashegyi legelőkön készül a Gruyère különleges változata
A térség legismertebb terméke a Gruyère sajt, amelynek egy különleges változatát közvetlenül a hegyi legelők mellett állítják elő.
A Gruyère d’alpage AOP kizárólag a nyári szezonban készül, amikor az állatok a magashegyi legelőkön tartózkodnak.
A hagyományos technológia szerint egyetlen sajtkorong elkészítéséhez körülbelül 400 liter nyers tejre van szükség. A tejet naponta kétszer gyűjtik össze, az alvadékot rézüstökben dolgozzák fel, majd préselés és sózás után a sajt öt-tizennyolc hónapon át érlelődik.
A térség legismertebb specialitásai közé tartoznak:
- a Gruyère d’alpage AOP sajt, a hagyományos Gruyère AOP, a helyi készítésű tejtermékek, valamint a közel 50 százalékos zsírtartalmú crème double de Gruyère, amelyet gyakran habcsókkal tálalnak.
Alpesi kürtök és egy több mint négyszáz éve ismert dallam
A Désalpe hangulatát nemcsak a kolompok adják. A felvonulás része az alpesi kürtök megszólaltatása, a helyi fúvószenekarok fellépése és a pásztorkultúrához kapcsolódó zenei hagyományok bemutatása is.
A legismertebb közülük a Ranz des vaches, más néven Lyoba.
Az ének eredetileg a csordák hívogatására szolgált, és a történeti források szerint már 1545-ben ismert volt. A dalban a pásztorok az állatok neveit sorolják,
illetve rögtönzött szövegrészeket énekelnek.
A hagyomány szerint a dallam olyan erős honvágyat ébresztett a külföldön szolgáló svájci zsoldosokban, hogy egyes korabeli történetek szerint előadását bizonyos helyzetekben tiltották is. A Ranz des vaches ma is a svájci alpesi pásztorkultúra egyik legismertebb zenei emléke.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Öt szakértő is ugyanazt ajánlja: az 50 év felettiek számára ez...
Ingyen szállás és napi háromszori étkezés jár: önkénteseket...
Összeomlik a külföldiek paradicsoma: „Nehéz munkát találni,...
Bécs tövében áll Ausztria titkos gyöngyszeme, az egyik legszebb...
Októberben indul a világ leghosszabb repülőjárata
