Skócia vadregényes partjainál, ahol a természet ritmusát a tenger szabja meg, egy különleges sziget lapul. Ez a hely csak akkor válik elérhetővé, amikor a víz ideiglenesen visszahúzódik – írja a Roadster.

Cramond Island mindössze hat mérföldre fekszik Edinburghtól, a Firth of Forth öblében. A lakatlan szigetre csak apály idején lehet gyalogosan átkelni, ilyenkor válik szabaddá az összekötő út. Bár ma nyugalom és csend jellemzi, a sziget története messze túlmutat ezen a látszaton.
Cramond egyike annak a tizenhét skót szigetnek, amelyek száraz lábbal is megközelíthetők – feltéve, hogy a tenger is úgy akarja.
A sziget legutóbb 2011-ben kapott országos figyelmet, amikor egy férfi és egy nő a dagály miatt csapdába esett. A víz elzárta a visszautat, így a szigeten rekedtek. A történet pikantériája, hogy a férfi neve Daniel Defoe volt – ugyanúgy, mint a híres íróé, aki 1719-ben megalkotta Robinson Crusoe alakját, aki szintén egy lakatlan szigeten rekedt.
Bár Cramond többnyire lakatlan volt, a szigeten végzett emberi tevékenység nyomai egészen az őskorig visszavezethetőek. Régészeti leletek szerint a terület egykor fontos szerepet játszott a helyiek életében. A kora középkorban itt állt az Urbs Iudeu nevű erődítmény, amelyet Kr. u. 655 körül ostromoltak meg. 1596-ban egy VI. Jakab által jóváhagyott párbajt is tartottak a szigeten: Adam Bruntfield azzal vádolta James Carmichaelt, hogy megölte a testvérét, és párbajra hívta – végül Bruntfield került ki a harcból győztesen.

Fotó: Getty Images
A későbbi évszázadokban a sziget pásztorélet színtere lett: 1904-ig, az utolsó földtulajdonos haláláig főként mezőgazdasági célokat szolgált. Egy romos tanyaépület még ma is áll.
Katonai bázisként is használták
Az első és a második világháború alatt katonai célokra használták a szigetet: a második világháború idején megerősített védelmi rendszer kiépítésére került sor, hogy megakadályozzák az esetleges tengeri támadásokat. A szigetre ágyúkat és reflektort is telepítettek, a vízen át pedig hajóelhárító akadályt építettek ki.
Invázió végül sosem történt, a sziget pedig a háború után ismét magára maradt. A katonai létesítmények romjai a mai napig emlékeztetnek erre a mozgalmas időszakra.