Belföld 2021. szeptember 03.

Ahova Andrássy Katinka duzzogni járt: Parádsasvár

Balázs Belföld 2021. szeptember 03.
A Mátra szívében lévő település remek kiindulópontul szolgálhat a környék felfedezéséhez.

A lelkes természetjárók és fürdőzők számára nem hangzik ismeretlenül Parádsasvár neve, ugyanakkor a település kezdetben még a szárnyait bontogató magyar ipar egyik ígéretes példájaként kúszott fel a térképre. A 17-18. század fordulóján a környék a Rákóczi-család birtokában volt és II. Rákóczi Ferenc fejedelem rendelte el a környéken több üveghuta felállítását is.

Ezek a létesítmények az üveggyártás egy kezdetleges formáiként funkcionáltak és lényegében homok, vagy apró kavicsok, mész és a korszakban hamuzsírnak nevezett kálium-karbonát elegyét speciális kemencékben hevítették fel, majd a forró, folyékony üveget kézi munkával, vagy fúvással alakították a kívánt méretre, illetve ha szükségét érezték ki is színezték.

A parádsasvári Károlyi-kastély.
A parádsasvári Károlyi-kastély (Forrás: Wikimedia Commons)

Az üveghutákban a korszak során, sőt, egyes esetekben még a 20. század legelején is fatüzelésű kemencék működtek, melyek igen nagy mennyiségű fát voltak képesek elfogyasztani éves szinten, így nem meglepő, hogy viszonylag gyakori volt a költöztetésük, hiszen ha egy környék faállományát felemésztették, akkor egy idő után olcsóbbá vált a költözés, mint a fa szállítása.

Fényes Elek, a 19. század nagy magyar statisztikusának 1847-ből származó kimutatásai szerinta parádi üveghuta évenkénti 65 000 váltóforint értékű üveget állított elő. Hogy ezt egy kicsit jobban kontextusba tudjuk helyezni, itt van pár adat a váltóforint vásárlóértékével kapcsolatosan.

A korszakban olyan 3-5 váltóforint körüli összegért lehetett egy jó csizmát kapni (ez volt akkoriban az egyik legdrágább ruhadarab), de egyetlen váltóforintért már egy kövér lúd büszke tulajdonosaivá is válhattunk, fél kiló túró 6 krajcárba került (1 váltóforint = 24 krajcár), egy női hosszúruha ára pedig 1-3 váltóforint között ingadozott.

Az üveggyártás 2005-ig túlélte a történelem viharait, a két világháború közötti Magyarország egyik legfontosabb ilyen jellegű létesítményeként funkcionált, majd az 1945-öt követő pár éves szünet után (ekkoriban született meg Parádsasvár, hiszen a terület korábban Parádhoz tartozott) az 50-es években újra termelni kezdett.

Az itt előállított üveg annyira jó minőségű volt, hogy egy jó részét exportra állították elő és az 50-es évektől kezdve az USA is lelkesen vásárolta és dollárban fizetett, ami a szocialista blokkban tengődő Magyarország szegényes valutakészletének igen jól jött.

2005-ben azonban bezárt a gyár, ami a helyiek elvándorlását eredményezte, valamint a települést profilváltásra is kényszerítette. Ekkoriban indul meg a környékbeli turizmus felvirágoztatása és egy sor apartman, vendégház nyílt itt, ami egyrészt kiszolgálta az idelátogatók igényeit, másrészt felszívott valamennyit a gyárbezárás után megjelent munkanélküliségből.

A kastély

A Rákóczi-felkelést lezáró szatmári béke után a terület többször is gazdát cserélt, a fejedelmi családot követően az Aspermont, később a Grassalkovich és az Orczy-família kezére került, a 19. század első felében pedig a Károlyiak szerezték meg és gróf Károlyi Gyula bérelte fel Ybl Miklóst a parádi kastély megépítésére. Ezt az egykori gyógyfürdő helyére emelt épületet a gróf eredetileg vadászkastélynak szánta, de végül fiának, gróf Károlyi Mihálynak a felesége, a „vörös grófnőként” is ismert gróf Andrássy Katinka kedvelt pihenőhelyévé vált.

A nagyvilági életet és az urbánus pörgést kedvelő Mihály gróf azonban nem szerette a környéket, így egy idő után az eredetileg Sasvárnak keresztelt kastély egy új névre is szert tett, ez volt a „Duzzogó”. A fáma szerint azért, mert Andrássy Katinka ide vonult mindig vissza, miután összekapott a férjével.

Károlyi 1919-es bukása és emigrálása után az új magyar állam a Parád környéki birtokait is zár alá helyezte, közte a kastéllyal is, ami állami felügyelet alatt kezdett első ízben szállodaként működni.

1945 után SZOT üdülő vált belőle, aztán a karbantartás hiánya miatt amortizálódni kezdett és a 80-as évekre már elhagyatottan állt. Mostani tulajdonosa 1996-ban vásárolta meg és a szükséges felújításokat elvégezve két évvel később nyílt meg a ma is üzemelő kastélyszálló.

A környék

 

Parádsasvár ideális hely a kirándulók számára, hiszen több erdei túraútvonal is elhalad mellette, a Kékestető nagyjából kétórányi sétára található, de a vállalkozóbb kedvű túrázók megpróbálkozhatnak innen a Galya-tető felkeresésével is. Nem a távolság jelenti itt a problémát, ugyanis nagyjából egy 4-5 kilométerről van szó, azonban az út szakadatlanul emelkedik, néhol kifejezetten meredekké válik, így csak gyakorlott túrázóknak javasolt. A könnyebb séták kedvelő is tehetnek kisebb kirándulásokat a környező erdőkben.

A hegyekből nyíló panoráma Parádsasvár környékén.
A hegyekből nyíló panoráma Parádsasvár környékén (Forrás: Getty Images)

Amennyiben a környék gyógyvizes fürdőit szeretnénk felkeresni, úgy próbálkozhatunk a szomszédos Galyatetőn, Mátraszentimrén, vagy Parádfürdőn is.

Ha városnézést is tervezünk, akkor mintegy 40 perc autózásra van innen Eger, ahol egy napot remekül el lehet tölteni, sőt, ha rám hallgattok, akkor inkább bevállaljátok a buszozást, ami olyan másfél órát vesz igénybe, viszont a társaság valamennyi tagja elmerülhet cserébe az egri borok élvezetében.

Amennyiben csapatunk minden tagja rendelkezik védettségi igazolvánnyal és mindkét oltást tartalmazó igazolással, úgy átruccanhatunk Szlovákiába is, hiszen Fülek kevesebb, mint másfél óra kocsival és van ott egy elég menő várrom, meg tanösvény, amit végigjárhatunk, illetve ha már ott vagyunk alapon tolhatunk egy jó kis sztrapacskát is valamelyik csárdában.

Keresés az oldalon